19 talált cikk az adólevonási jog , számla , önellenőrzés kifejezésre

Kérdés:

A szippantottszennyvíz-szolgáltatást saját eszközeinkkel és dolgozóinkkal végezzük a település lakosai számára. Ennek a közszolgáltatásnak az árát a 2013. évi CXIV. törvény a 2013. évben érvényes szinten fixálta. Önkormányzatunknál ennek a szolgáltatásnak az önköltségi ára azóta a máig érvényes szolgáltatási díj sokszorosára nőtt! A szolgáltatási díj megállapítása 2013-ban önköltség számításával történt, amelyből különböző kedvezmények adásával alakult ki a végső szolgáltatási díj, minden esetben önköltségi ár alatt, de sohasem ingyenesen. Az árakat önkormányzati rendeletben szabályoztuk. Az önkormányzat e szolgáltatás tekintetében áfakörbe tartozik, ezért az eladási ár és az önköltség közötti eltérésre évek óta megfizetjük az áfa összegét. Helyesen járunk-e el, hogy az adott kedvezmények után megfizetjük az áfát? Vagy ez nem is lenne kötelező? Véleményünk szerint, bár eredetileg az önkormányzat saját belátása szerint adta ezeket a kedvezményeket, jelenleg már az ár kizárólag a rezsicsökkentés kötelezettsége miatt ilyen alacsony, tehát a kedvezményt nem saját hatáskörben adjuk a természetes személyek részére.

Kérdés: Az adóhatóságtól tájékoztatást kaptunk, hogy egy olyan ügyletben vagyunk érintettek, melyben az egyik szereplőnél az adóhatóság az adótörvények megszegését állapította meg. A levél azt is tartalmazza, hogy a közölt információk birtokában fokozottan ügyeljünk az üzleti partnereink megválasztásakor és az érintett termékkel és szolgáltatással kapcsolatos adókötelezettség szabályszerű teljesítésekor. Mit tudunk tenni?

Kérdés: Az ingatlan-bérbeadás számlázásával kapcsolatos, a Költségvetési Levelek 303. számában a 5379. kérdésre adott válaszból kiindulva szeretnénk kérdezni, hogyan alakul a közterület--használat áfakötelezettsége a 2020/12. Adózási kérdésre (A közterület-használati díj áfabeli megítélése) adott válasz alapján, ha az önkormányzat áfakötelezettséget választott az egyéb ingatlanok bérbeadására?

Kérdés: Az önkormányzat és intézményei csak abban az esetben vannak (egyenes) áfa-visszaigénylő pozícióban, ha az adott konkrét tevékenységhez (pl. rendezvényszervezés, gyermek- és szociális étkeztetés, víziközmű-bérleti díj) bevétel is társul. Ez az általános szabály hogyan érvényesül a fordított áfa esetében? (A bevétel és a kiadás egyenlegének vizsgálata szükséges-e adott bevallási időszakon belül?) Az önkormányzat pályázott egy munkásszállás-építési pályázatban. A költségvetést a pályázatíró cég nettóban készítette el, mert az ügylet fordított áfás. Az építtetést az önkormányzat végzi. A fordítottáfa-fizetési kötelezettség alapesetben az önkormányzatot terheli. Az áfát vissza tudja-e igényelni, ugyanabban – az építés ütemterve szerint számlázott – bevallási időszakban, ha az elkészült intézmény üzemeltetését, a bérleti díjak beszedését az átadást követően
a) az önkormányzat végzi;
b) valamilyen szerződés alapján a 100% önkormányzati tulajdonban levő kft.-vel szeretnénk végeztetni?

Kérdés: Intézményünk a költségvetésben elterjedt programot használja. A program úgy van beállítva, hogy a szállítói számlákat akkor teszi a levonható áfások közé, ha ki is egyenlítettük. Most vettük észre, hogy egy partnerünk mindig hónap 1-jei teljesítési dátummal számláz, és mi a MÁK-utalás miatt előző hónap 28-30. napok között indítjuk az utalást. Ennek következtében az utalás napjával jelenik meg az áfaanalitikában a levonható áfában, tehát pl. a július 1-jei teljesítésű számla a júniusi áfabevallásba kerül. Helyes-e ez így, ha nem, akkor mi a teendőnk?

Kérdés: Egy Magyarországon letelepedett gazdasági társaság a gazdasági tevékenységét négy üzletág keretében végzi. A négyből két üzletágban kizárólag adóköteles tevékenységet folytat, míg harmadik üzletága keretében mind adóköteles, mind pedig levonásra nem jogosító adómentes közvetítői tevékenységet is végez. A negyedik üzletág végzi az előzőekben említett három üzletág könyvelését és bérszámfejtését, azonban a társaság a harmadik és negyedik üzletágát összevontan kezeli áfaszempontból. A társaság számára a beszállítók a számlákat az első és második üzletághoz, továbbá a harmadik és negyedik üzletágat egy üzletágnak tekintve, külön-külön állítják ki (például az iroda bérleti díjának számlázása három elkülönült számlán történik az üzletágak által elfoglalt külön blokkok szerint). Vannak olyan általános költségekről szóló beszerzési számlák, amelyek számlázása nem különíthető el üzletáganként, így a társaság részére az egy összegben kerül kiszámlázásra. A társaság az első és második üzletág esetében tételesen elkülöníti az adott üzletághoz rendelten számlázott bejövő számláin felmerült áfát, és ezek kapcsán teljes mértékű adólevonást gyakorol. A társaságnak áfamentes tevékenységéhez tételesen hozzárendelhető, így a levonásból eleve kizárt beszerzése is van, amelyek tekintetében a társaság nem gyakorol áfalevonást (egy tételtípus kivételével ezen beszerzések áfamentes ügyletek). A társaság a harmadik üzletághoz kapcsolódó beszerzései-nél áfa kapcsán arányosítást alkalmaz. A társaság az eddig alkalmazott arányosítási módszertana alapján kizárólag a harmadik üzletág keretében végzett adóköteles tevékenységből származó bevételt vette figyelembe a levonási hányados számlálójának meghatározásakor, és a nevezőben is a harmadik üzletág adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító tevékenységből származó bevételeit vette csak figyelembe. Vagyis a társaság egy üzletágra korlátozott, bevételalapú arányosítási módszert alkalmazott. A negyedik üzletág tevékenysége kapcsán felmerült költségek áfatartalma ez idáig a harmadik üzletág kapcsán számított levonási arány figyelembevételével került levonásra. A társaság az eddig alkalmazott arányosítási módszerről más módszerre kíván áttérni lehetőség szerint visszamenőlegesen, az alábbiak szerint:
Levonásra jogosító és levonásra nem jogosító gazdasági tevékenység végzése esetén az Áfa-tv. 123. §-a értelmében, amennyiben lehetséges, elsősorban a tételes elkülönítés szabályai szerint kell elvégeznie az adózónak az előzetesen felszámított adó megosztását.
Az első és második üzletág kapcsán felmerült előzetesen felszámított áfa tételes elkülönítését a társaság nyilvántartásai lehetővé teszik, különös tekintettel az üzletágankénti szállítói beszámlázásra. Ezért ez az eljárás álláspontunk szerint megalapozott. A levonási hányados számításakor azonban az eddigiek során a társaság nem vette figyelembe az első és második üzletág keretében végzett adóköteles tevékenységből származó bevételt, és a nevezőben sem a teljes bevételi összeget szerepeltette. Véleményünk szerint az Áfa-tv. 123. §-ának (3) bekezdése értelmében a társaság az eddig alkalmazott arányosítási módszerről áttérhet az Áfa-tv. 5. számú melléklet szerinti, általános arányosítási szabály (mint főszabály) alkalmazására, és ennek során az első és második üzletág keretében végzett adóköteles tevékenységéből származó bevételét is figyelembe veheti (mind a számlálóban, mind a nevezőben) a harmadik és negyedik üzletágak előzetesen felszámított adójának arányos megosztásakor. Ezen módszer alapján a tételes elkülönítést követően fennmaradó beszerzési számlák kapcsán valamennyi üzletág adóköteles tevékenységéből származó nettó árbevétel összevonásra kerülne, és ez a bevételösszeg képezné a levonási hányados számlálóját. A levonási hányados nevezőjében pedig valamennyi üzletág összes nettó árbevétele szerepelne. Álláspontunk szerint ez a módszertan visszamenőleges hatállyal is gyakorolható. Az ismertetett arányosítási módszertant a jövőre nézve is alkalmazhatjuk?

Kérdés: A telefontársaságtól kaptunk egy számlát, amelyet továbbszámlázunk, ezért az áfatartalmát levonásba helyezzük. Az a probléma a számlával, hogy a számlázott időszak 2018. 11. 01.-2018. 11. 30., a számla kelte 2018. 12. 01. Ebben az esetben szerintem a fizetési határidő lenne a teljesítési határidő, azonban a számlán a fizetési határidő: 2019. 02. 01., a teljesítés időpontja: 2019. 01. 29. A teljesítési időpont alapján a januári áfabevallás keretében kellene a továbbszámlázott rész áfáját levonásba helyezni? Vissza kell küldeni a számlát? Biztonsági okból úgy gondoljuk, hogy csak a február hónapra vonatkozó áfabevallás keretében vonnánk le a továbbszámlázott rész áfáját, amíg a számlázás helyessége meg nem oldódik. Helyesen járunk így el?

Kérdés: 100 százalékos önkormányzati tulajdonban álló társaságunk évente különböző építési-szerelési munkákat végez, nemcsak az önkormányzat, hanem más adóalanyok részére is. Az építési-szerelési munkákhoz kapcsolódóan a jogszabályban előírt esetekben társaságunk a fordított adózást alkalmazza, azonban több esetben előfordult, hogy tévedésből a jogszabályi előírásokkal ellentétesen, egyenes adózási formát alkalmazott a fordított adózás helyett. A korrekcióval kapcsolatban felmerült kérdések:
1. A korrekció alkalmával a számla sztornírozását és az új számla kibocsátását követően a helyesbítést az Art. 49. §-a szerinti önellenőrzés, vagy az Áfa-tv. 153-153/C. §-a alapján, a fizetendő, illetve a levonható adó utólagos módosulásának elszámolására vonatkozó szabályai szerint kell elvégezni? Helyes az a meglátás, mely szerint a korrekciót az eladóval azonos módon, azaz vagy önellenőrzéssel, vagy az Áfa-tv. 153-153/C §-a szerint, az utólagos módosítás szabályai szerint kell kezelni?
2. A technikai lebonyolítás szempontjából elfogadható-e az a megoldás, ha a számlakorrekciót egy helyesbítő számlával rendezzük oly módon, hogy a helytelenül egyenes adózással megállapított adóalap és általános forgalmi adó negatív tételként, míg a helyes tétel a fordított adózás szabályai szerint kerül feltüntetésre?
3. Abban az esetben, ha az utólagos módosítás szabályai szerint kell eljárni [Áfa-tv. 153/B. § (1) bekezdés a) pont], a számla személyes rendelkezésre állásán a még nyitva álló időszakot kell érteni, vagy a helyesbítő számla kézhezvételét jelentő naptári hónapot?

Kérdés: Önkormányzatunk több adóköteles tevékenységet is végez, havi bevallók vagyunk, és a beszerzéseket terhelő általános forgalmi adót rendszerint a beszerzés hónapját követő hónap áfabevallásában levonásba szoktuk helyezni, amennyiben a beszerzett termékek, igénybe vett szolgáltatások részben vagy egészében adóköteles tevékenységet szolgálnak. Úgy értesültünk, hogy 2016. január 1-jétől bizonyos mértékű változás következett be az adólevonási jogra vonatkozó áfaszabályokban. Valóban így van? Ha igen, akkor a változás mennyiben érinti az eddigi gyakorlatunkat?

Kérdés: Önkormányzatunk 100%-os tulajdonában lévő kft. a tevékenységéhez használt személygépkocsikat nyílt végű pénzügyi lízing keretében szerzi be. Tudomásunk szerint a személygépjárművek nyílt végű lízingje esetében az előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonható, ha a járművet adóköteles tevékenységhez használja a kft. Amennyiben a vállalkozási célú használaton túl van magánhasználat is, akkor a használatot arányosítva (vállalkozási célú használat/összes használat) lehet levonni az áfát? Az arány kiszámítása érdekében a használatot nyilván kell tartani. Az arányosítást bevallási időszakonként (havonta, negyedévente, évente) vagy az egyes részletekről kiállított számlánként kell elvégezni? Amennyiben a gépjármű beszerzése nyílt végű lízing keretében történik, általában a futamidő kezdetekor egy nagyobb összeget kell teljesíteni, majd ezt követően havi rendszeres kisebb összegű részleteket. Mi a teendő abban az esetben, ha a jármű használatbavételekor nincs magánhasználat, majd néhány hónap múlva lesz? A tényleges magánhasználat nem a teljes bevallási időszak alatt állt fenn. Amennyiben bevallási időszakonként kell arányosítani, mi a teendő a befizetett nagy összegű első részlettel, ha az abba a bevallási időszakba esik, amelyikben nem volt magánhasználat? Lehetőség van arra is, hogy a magánhasználat ellenértékét a lízingbe vevő kft.-nek a használó megtérítse. Mi a teendő, ha nem térítik meg a használatot a lízingbe vevőnek? Mi a teendő akkor, ha a magánhasználat ellenértékét megtérítik a lízingbe vevőnek? A magánhasználat ellenértékének kiszámlázása a NAV által közzétett üzemanyagár és a 9 Ft/km átalány számításával történik? Mi a helyes eljárás akkor, ha az adózónak a gazdasági tevékenysége keretében az előzetesen felszámított általános forgalmi adót arányosítania kell, mert adóköteles és adómentes tevékenységet is végez, és a nyílt végű lízing keretében lízingbe vett személykocsit magáncélra is használja? Ebben az esetben az adóköteles tevékenységre eső áfát kell a magánhasználatra vonatkozóan arányosítani, azaz kétszer kell arányosítani?