125 cikk rendezése:
1. cikk / 125 Tárgyi eszközök bekerülési értéke
Kérdés: Önkormányzati költségvetési szerv az alapfeladata ellátásához (gyermekétkeztetés) szerzett be új asztalokat és székeket. Az idegen vállalkozó által előállított tárgyi eszközök egyenkénti értéke nem éri el a 200 ezer forintot, a számla végösszege meghaladja az 1 millió forintot. A számlán külön feltüntetésre került a beszerzéshez kapcsolódó szállítási költség. A szállítási költség része-e a bekerülési értéknek? Ha igen, milyen szempont szerint kerüljön felosztásra az egyes eszközökre (sima darabszám alapján, vagy az eszközök egyedi értékét figyelembe vevő súlyozással)? Milyen típusú beruházások esetében kell az Áhsz. 16. §-ának (3b) bekezdése szerinti költségeket figyelembe venni a bekerülési érték részeként (pl. szállítási, rakodási stb. költségek)? Kérhetnénk erre konkrét példá(ka)t?
2. cikk / 125 Főzőkonyha felújításának áfája
Kérdés: Önkormányzatunk tulajdonában van egy főzőkonyha, ami az óvoda épületében működik. A képviselő-testület a főzőkonyhát bérbe adta egy közétkeztetést végző vállalkozónak. Ezen a konyhán készítik a bölcsődéseknek, óvodásoknak, iskolásoknak és a szociális étkezőknek is az ebédet. A vállalkozási szerződést az önkormányzat mellett az óvoda és a szociális intézmény is aláírta. Az eddigi gyakorlat szerint az áfa-visszaigénylés során a tételes elkülönítést választottuk, ami azt jelentette, hogy minden hónapban a vállalkozó által kiállított vásárolt élelmezés számlából az ingyenes étkezők által elfogyasztott adagszámokat levontuk, és csak a fizetős adagszámok után igényeltük vissza az áfát. Más tekintetben nem igényeltük vissza az áfát. A szülők és az ellátottak felé a térítési díjról áfás számlát állított ki az önkormányzat és az intézmény is, így keletkezett fizetendő áfa is. A vállalkozó az iskolai étkeztetés díjáról szóló számlát az önkormányzat nevére, a bölcsődés és óvodás étkeztetést az óvoda nevére, a szociális étkeztetést a szociális alapszolgáltatási intézmény nevére állította ki. Mind a három esetben keletkezett tehát visszaigényelhető áfa. A szociális étkeztetés esetében teljes egészében visszaigényeltük, mert ott minden ellátott fizet térítési díjat. A fent felsorolt intézmények és az önkormányzat sem választotta a bérbeadás tekintetében az adókötelessé tételt, így az étkeztetést biztosító vállalkozó részére az óvoda a bérleti díjat áfamentesen számlázza ki. Idén nyáron a főzőkonyhát az önkormányzat – teljes egészében önerőből – felújította, melynek várható végösszege meghaladja a nettó 102 millió forintot. Ennek a felújításnak az áfáját visszaigényelheti-e az önkormányzat, ha igen, milyen mértékben? Szerintünk a felújítás hónapjaira (június-szeptember) számolunk egy arányszámot az ingyenes és a fizetős adagszámokból, és ennek arányában igényelnénk vissza a kivitelezői számla áfáját. Helyesen gondoljuk? Ha a felújítás során az arányosítást választjuk (más megoldás hiányában), akkor szeptember hónaptól a vásárolt élelmezés áfájának visszaigénylésekor használhatjuk-e ismét a tételes elkülönítést, vagy innentől már csak az arányosítást?
3. cikk / 125 Óvodai konyhai beruházás elszámolása
Kérdés:
Gyermek- és vendégétkeztetést is végző óvodai konyha (költségvetési szerv) szeretne beruházást megvalósítani. Egy étellift beszerzését és beüzemelését tervezik a jövőben (az óvodai konyha szerezné be, a számla az ő nevére szólna), a konyha épülete az önkormányzat tulajdonában van, a liftet – jól gondolom-e – az épület részeként kell kezelni, tehát épületre aktiválható csak, vagy berendezésként is kezelhető? Megveheti a normatíva terhére az óvoda? Vagy az önkormányzat is beszerezheti normatíva terhére ezt?
4. cikk / 125 Kórházak gazdasági irányításának átadásával összefüggő döntések
Kérdés: 1. A kórházak átszervezése során hozott kormányzati döntések alapján 2021. december 1-jétől 2023. június 30-ig önálló gazdálkodó szervezettel nem rendelkező költségvetési szerv (kórház) gazdasági irányítását a megyei kórház végezte. 2023. július 1-jétől már nem a megyei kórház gazdasági irányítása alá tartozik az intézmény. Véleményem szerint 2023. 06. 30-i dátummal nem szükséges fizikai leltárfelvételt készíteni, mivel az előzőekben leírt esetben nem intézmények kiválása, szétválása történik. Jól gondoljuk, hogy nincs jogszabályi kötelezettség az évközi leltározásra?
2. Jogszabályváltozás miatt 2023. július 1-jétől, illetve 2024. január 1-jétől a védőnői szolgálat átkerül a megyei kórházhoz az önkormányzatoktól. A védőnői szolgálat több önkormányzatnál egy épületben, közös eszközök használatával működött általában háziorvosi ellátással. Az épületekben is több közösen használt rész található (közös váróterem, öltöző, konyha, mosdók), de van olyan épület, amelyben szolgálati lakás is kialakításra került a rendelőkkel együtt. Sok esetben azt látjuk, hogy nem volt olyan jellemző mutató, amely a felmerült közös költségek megosztását teljes bizonyossággal igazolná. Ha elkülönült rendelőkben is folyt a munka, a rendeléseknek helyet adó épületben nem voltak "almérők", amelyek alapján a tényleges energiaköltségek meghatározhatóak lennének. Így a védőnői szolgálat és az egyéb tevékenység során felmerült anyagok, rezsiköltségek, takarítás, veszélyes anyagok elszállítása és minden egyéb más felmerülő kiadások megosztásának valódisága megkérdőjelezhető. A védőnői szolgálatot átvevő kórház szeretné pontos mutatókkal megosztani az előbb felsorolt költségeket. Szerintünk ez a mutató lehetne a helyiségek négyzetmétere, légköbmétere és a rendelési idő. Helyesen gondoljuk a tevékenységekhez rendelt költségek megosztását?
3. Alaptevékenységet és vállalkozási tevékenységet egyaránt végző költségvetési intézmény azon költségeit, amelyek mind a két feladathoz kapcsolódnak, a tevékenységekből elért bevétel arányában bontja szét. Tájékoztatásuk szerint ezt egyeztették a fenntartójukkal, és a bevételarányos költségmegosztás ez alapján került bevezetésre. Helyes a bevételarányos megosztás, vagy azt célszerű felülvizsgálni, és költségekhez rendelni a megosztást?
2. Jogszabályváltozás miatt 2023. július 1-jétől, illetve 2024. január 1-jétől a védőnői szolgálat átkerül a megyei kórházhoz az önkormányzatoktól. A védőnői szolgálat több önkormányzatnál egy épületben, közös eszközök használatával működött általában háziorvosi ellátással. Az épületekben is több közösen használt rész található (közös váróterem, öltöző, konyha, mosdók), de van olyan épület, amelyben szolgálati lakás is kialakításra került a rendelőkkel együtt. Sok esetben azt látjuk, hogy nem volt olyan jellemző mutató, amely a felmerült közös költségek megosztását teljes bizonyossággal igazolná. Ha elkülönült rendelőkben is folyt a munka, a rendeléseknek helyet adó épületben nem voltak "almérők", amelyek alapján a tényleges energiaköltségek meghatározhatóak lennének. Így a védőnői szolgálat és az egyéb tevékenység során felmerült anyagok, rezsiköltségek, takarítás, veszélyes anyagok elszállítása és minden egyéb más felmerülő kiadások megosztásának valódisága megkérdőjelezhető. A védőnői szolgálatot átvevő kórház szeretné pontos mutatókkal megosztani az előbb felsorolt költségeket. Szerintünk ez a mutató lehetne a helyiségek négyzetmétere, légköbmétere és a rendelési idő. Helyesen gondoljuk a tevékenységekhez rendelt költségek megosztását?
3. Alaptevékenységet és vállalkozási tevékenységet egyaránt végző költségvetési intézmény azon költségeit, amelyek mind a két feladathoz kapcsolódnak, a tevékenységekből elért bevétel arányában bontja szét. Tájékoztatásuk szerint ezt egyeztették a fenntartójukkal, és a bevételarányos költségmegosztás ez alapján került bevezetésre. Helyes a bevételarányos megosztás, vagy azt célszerű felülvizsgálni, és költségekhez rendelni a megosztást?
5. cikk / 125 Tálalókonyhával kapcsolatos kiadások áfája
Kérdés: Önkormányzatunk áfaalany, és vásárolt élelmezés keretében látja el az intézményi gyermekétkeztetési feladatokat. A vásárolt élelmezés a tálalókonyhára érkezik. Levonásba helyezhető-e a tálalókonyhával kapcsolatos kiadások áfája, mint például rezsi vagy tisztítószerek költségei, amit az önkormányzat fizet? Ha igen, akkor kell-e arányosítani a fizetősök és az ingyen étkezők végett?
6. cikk / 125 Iskolai dolgozók étkeztetése
Kérdés: Önkormányzatunk bonyolítja az iskola és az óvoda étkezését. Az iskola dolgozói és az önkormányzat dolgozói is étkeznek, kiszámlázásra kerül az étkezési díj részükre. A részünkre a cég által kiállított számlán a felnőttétkezésre jutó adagok áfáját jogosan állítjuk-e be visszaigényelhetőnek?
7. cikk / 125 Gyermekétkeztetés áfája
Kérdés:
Önkormányzatunk az óvodai és iskolai gyermekétkeztetést vásárolt élelmezés keretében látja el. Az önkormányzat áfaalany. Helyesen végezzük-e a könyvelést és az áfabevallást a következő esetben? A vásárolt élelmezés számláján lévő teljes áfa összegét visszaigényelhető áfaként állítjuk be. A kiszámlázott térítési díjak (100%-ot fizet, valamint 50% kedvezménnyel fizet) számláin az áfa mint "kiszámlázott fizetendő általános forgalmi adó" szerepel. Az ingyenesen étkezőkre jutó áfa összegét pénzforgalom nélkül egy bizonylaton viszem fel mint "más fizetendő általános forgalmi adó". Az ingyenesen étkezőkre jutó áfa összegét a vásárolt élelmezés számláján lévő ingyenesen étkezőkre jutó adagszám alapján számoljuk ki. Ezek után az ASP állítja össze az áfaanalitikát.
8. cikk / 125 Gyermekétkeztetés során felmerülő nyersanyag áfája
Kérdés:
Önkormányzatunk vásárolt élelmezés keretében látja el a gyermekétkeztetési feladatait. A szállító külön állít ki számlát a nyersanyagról és az üzemeltetés költségeiről (bér, rezsi stb.). A nyersanyag áfáját a kedvezményekkel összhangban vonjuk le. Az ingyenesen étkezők adagszámára jutó nyersanyagáfa nem kerül visszaigénylésre, az 50% kedvezményben részesülők tekintetében az adagszámukra jutó nyersanyagáfa 50%-a, a 100%-ot fizetőkre pedig a teljes nyersanyag áfája levonásba kerül. Helyes eljárás-e a fent leírtak szerinti áfa-visszaigénylés, illetve, hogy az ingyenes étkezőkre vonatkozóan szükséges-e számlát kiállítani? ASP-ben dolgozunk, és ott kiállítjuk a nullás számlákat. Eszerint nincs pénzforgalmi bevétel, a reá jutó nyersanyag áfáját sem igényeljük vissza.
9. cikk / 125 Házi segítségnyújtás és szociális étkeztetés elszámolása
Kérdés: Az önkormányzat a házi segítségnyújtás és szociális étkeztetés feladatra több önkormányzattal együtt társulást hozott létre. A társulás intézménye látja el a feladatot, számlázza a térítési díjakat az ellátottaknak. A szociális szolgáltatásról szóló rendelet alapján megállapodást köt az önkormányzat és az intézmény, hogy az önkormányzat a térítési díjat pl. 50%-ban átvállalja az ellátottaktól. A megállapodás alapján az intézmény a térítési díj 50%-át kiszámlázza az önkormányzatnak, a térítési díj másik felét pedig az ellátottnak. Az önkormányzat felé kiszámlázott, átvállalt 50% térítésidíj-bevételt az intézmény átvett pénzeszközként könyveli le a B16 rovatra. Az önkormányzatnál kiadásként a K506 rovaton jelenik meg a tétel. Az ellátottnak áfásan számlázott a díj, az önkormányzatnak kiszámlázott "hozzájárulás" összege áfa hatályán kívüliként szerepel. Az átvállalt térítési díjat az intézménynél nem a B405-re, az önkormányzatnál pedig K48-ra kellene könyvelni? Az önkormányzat által átvállalt térítési díj számláját nem ugyanúgy áfásan kellett volna kiállítani, mint az ellátott által fizetendő térítési díjat?
10. cikk / 125 Közüzemi számlák továbbszámlázása
Kérdés: A kerületi költségvetési szervek közül néhány közös épületben végzi a tevékenységét, melyhez az ingatlant ingyenes használatba kapják az önkormányzattól. A közüzemi díjaknál nem minden esetben volt megvalósítható a mérőórával való elkülönítés, illetve a felszerelt almérő alapján nem kerül külön számlázásra a fogyasztás a szolgáltató által. Ennek eredményeként az érintett intézmények nem csak a saját fogyasztásuknak megfelelő közüzemi díjat fizetik. A 2022. évig ezek a kiadások nem kerültek továbbszámlázásra, ott maradtak az intézménynél. A jelentősen megnövekedett energiaárak miatt ez a rendszer felülvizsgálatra került. A fenntartó önkormányzattal egyeztetve a 2023. évtől ezen közüzemi kiadások továbbszámlázásra kerülnek az intézmények között. Valamennyi intézmény végez áfás tevékenységet (közétkeztetés), egyéb áfás tevékenységük nincs. A közüzemi számlák esetében van olyan, ahol almérővel megállapítható a másik intézmény tényleges fogyasztása, vagyis a számláról konkrétan leolvasható a továbbszámlázás összege. Viszont van olyan eset is, ahol csak mutatószámok alkalmazásával valósítható meg az elkülönítés (pl. távfűtés esetén légköbméter arányában). Milyen áfakulcsot kell a továbbszámlázás esetén alkalmazni, általánosan a 27%-ot, vagy az áram esetében az áfakörön kívüli, illetve távhő esetében a kezdvezményes 5%-ot? Eltér-e a fenti két eset (mérőóra szerinti vagy számított fogyasztás)? Illetve van-e lehetősége az intézménynek a továbbszámlázott energia áfájának visszaigénylésére?
