20 talált cikk a felújítás , arányosítás kifejezésre

Kérdés: Önkormányzatunk tulajdonában van egy főzőkonyha, ami az óvoda épületében működik. A képviselő-testület a főzőkonyhát bérbe adta egy közétkeztetést végző vállalkozónak. Ezen a konyhán készítik a bölcsődéseknek, óvodásoknak, iskolásoknak és a szociális étkezőknek is az ebédet. A vállalkozási szerződést az önkormányzat mellett az óvoda és a szociális intézmény is aláírta. Az eddigi gyakorlat szerint az áfa-visszaigénylés során a tételes elkülönítést választottuk, ami azt jelentette, hogy minden hónapban a vállalkozó által kiállított vásárolt élelmezés számlából az ingyenes étkezők által elfogyasztott adagszámokat levontuk, és csak a fizetős adagszámok után igényeltük vissza az áfát. Más tekintetben nem igényeltük vissza az áfát. A szülők és az ellátottak felé a térítési díjról áfás számlát állított ki az önkormányzat és az intézmény is, így keletkezett fizetendő áfa is. A vállalkozó az iskolai étkeztetés díjáról szóló számlát az önkormányzat nevére, a bölcsődés és óvodás étkeztetést az óvoda nevére, a szociális étkeztetést a szociális alapszolgáltatási intézmény nevére állította ki. Mind a három esetben keletkezett tehát visszaigényelhető áfa. A szociális étkeztetés esetében teljes egészében visszaigényeltük, mert ott minden ellátott fizet térítési díjat. A fent felsorolt intézmények és az önkormányzat sem választotta a bérbeadás tekintetében az adókötelessé tételt, így az étkeztetést biztosító vállalkozó részére az óvoda a bérleti díjat áfamentesen számlázza ki. Idén nyáron a főzőkonyhát az önkormányzat – teljes egészében önerőből – felújította, melynek várható végösszege meghaladja a nettó 102 millió forintot. Ennek a felújításnak az áfáját visszaigényelheti-e az önkormányzat, ha igen, milyen mértékben? Szerintünk a felújítás hónapjaira (június-szeptember) számolunk egy arányszámot az ingyenes és a fizetős adagszámokból, és ennek arányában igényelnénk vissza a kivitelezői számla áfáját. Helyesen gondoljuk? Ha a felújítás során az arányosítást választjuk (más megoldás hiányában), akkor szeptember hónaptól a vásárolt élelmezés áfájának visszaigénylésekor használhatjuk-e ismét a tételes elkülönítést, vagy innentől már csak az arányosítást?

Kérdés:

Áfakörbe tartozó önkormányzat tulajdonát képezi egy ingatlan, melyre korábban nem volt adólevonási joga. Az ingatlan felújítása megtörtént, a felújítás során általános fogalmi adó levonása nem volt. A felújítással az ingatlan rendeltetése megváltozott (sportlétesítmény lett). Az önkormányzat adóköteles bevételt is szerez, ugyanakkor iskolások számára köznevelési célokból a sportlétesítményt ingyenesen is rendelkezésre bocsátja.
1. Az ellenérték nélkül nyújtott szolgáltatás után fizetendő áfa alapját az Áfa-tv. 69. §-a határozza meg. E szerint az adót az ingyenes szolgáltatás érdekében felmerült többletkiadás összege után kell megfizetni. A Költségvetési Levelek 305. lapszámában azt olvastam, hogy "az adóhatóság álláspontja szerint a funkcionális költségek – mint például fűtés, víz, üzemeltetési költség – nem tekintendők az ingyenes szolgáltatás érdekében felmerült többletkiadásnak, ezért ezeket nem kell figyelembe venni az adóalap meghatározásánál". Számításaim szerint viszont ezeken kívül nem keletkezik többletkiadás, így a fizetendő adó alapja 0 forint lesz. Ebben az esetben jogosultak vagyunk az adó 100%-os levonására, hiszen számításba vettük a fizetendő adót is az ingyenes szolgáltatások után? Ugyanakkor az Áfa-tv. 14. §-a szerint az ingyenes szolgáltatások akkor keletkeztetnek áfafizetési kötelezettséget, ha az ügylet tárgyával kapcsolatban korábban áfalevonási jogot gyakoroltak. (Nálunk nem volt korábban áfalevonás). Keletkezik-e áfafizetési kötelezettség az ingyenes szolgáltatás után?
2. Ugyanezen ingatlanra vonatkozóan újabb beruházást tervezünk. Véleményünk szerint az ingyenes szolgáltatás után keletkezik áfafizetési kötelezettség, mert már volt előtte levonásba helyezett áfa. A beruházás áfája így akkor 100%-ban levonható?

Kérdés: Önkormányzatunk pályázott az általa fenntartott, üzemeltetett múzeum épületének felújítására. A pályázat beadáskori állapota szerint bruttó támogatásban részesültünk, a támogatás intenzitása 100%-os volt. A támogatás intenzitása változott, mivel turisztikai fejlesztés, ezért csak a kiadások nettó összege számolható el. Az önkormányzat a múzeum működését nagyobb részben a központi támogatásból és kisebb részben a jegybevételekből finanszírozza. A tervezett felújítás tekintetében az áfát teljes összegben visszaigényelhetjük?

Kérdés: Saját előállítású tárgyi eszköz után az önkormányzatnak mikor kell áfát bevallani, megfizetni? Mikor lehet ennek kapcsán áfát visszaigényelni? Illetve belterületi (önkormányzati) utak saját kivitelezésű beruházása esetén keletkezik-e bevallási, áfafizetési kötelezettsége, illetve levonási joga, ha korábban nem volt ezzel összefüggésben áfalevonási joga?

Kérdés: Önkormányzatunk területén megnőtt az átmenő tehergépkocsi-forgalom, ezért a 7,2 tonnát meghaladó járművekre úthasználati díjat szedünk, ami áfás bevétel. Felmerült a kérdés, hogy a közutak fenntartásával, karbantartásával, felújításával kapcsolatos kiadások áfáját levonásba helyezhetjük-e?

Kérdés: Az áfabevallást követően a fizetendő általános forgalmi adót és az előzetesen felszámított levonható általános forgalmi adót bruttó módon, azaz külön költségvetési kiadásként és költségvetési bevételként kell könyvelni, vagy nettó módon csak a tényleges pénzforgalommal járó bevételt vagy kiadást kell a költségvetési és a pénzügyi számvitelben kimutatni? Az Áhsz. 15. mellékletében található egységes rovatrend K352. Fizetendő általános forgalmi adó rovat meghatározása szerint: "Ezen a rovaton kell elszámolni a termékek értékesítése, szolgáltatások nyújtása után az egyenes vagy fordított adózás szabályai szerint – a levonható általános forgalmi adót is figyelembe véve – megállapított áfafizetési kötelezettséget." A B407. Általános forgalmi adó visszatérítése meghatározása szerint: "Ezen a rovaton kell elszámolni az adóhatóságtól visszaigényelt általános forgalmi adót." Álláspontunk szerint a bruttó elszámolás elvét szem előtt tartva az áfabevallás 36. sorában lévő fizetendő áfát a K352. Fizetendő általános forgalmi adó rovatra, a 76. sorban lévő levonható általános forgalmi adót a B407. Általános forgalmi adó visszatérítése rovaton kell kimutatni, mivel kizárólag a bevallás végső egyenlegének könyvelésével sérülne a bruttó elszámolás számviteli alapelv. Ezt a gyakorlatot igazolja a Magyar Államkincstár által kiadott 2015. évi éves beszámoló ellenőrzéshez kapcsolódó módszertani útmutató is: "Ha a 200. sor 8. oszlopában (B406. Kiszámlázott áfa teljesítése) szerepel adat, a 01. űrlap 50. sor 10. oszlopában (K352. Fizetendő áfa teljesítése) is adatot kell szerepeltetni, kivéve ha a teljes összeg visszaigénylésre kerül, továbbá ha számla kiállítására első alkalommal decemberben kerül sor, mert annak áfatartalmát a következő időszakban esedékes befizetni. Ilyen esetben külön indoklást szükséges kérni." Más álláspont szerint azonban csak az áfabevallás végső egyenlegét kell a költségvetési és pénzügyi számvitelben kimutatni. Amennyiben mégis ez a nettó módon történő könyvelési gyakorlat a helyes, adott esetben a fordított adózás szerinti áfa nem is kerülne könyvelésre, ha annak összegét a levonásba helyezett áfa meghaladja? Ezt mindenképpen problémának tartjuk.

Kérdés: Költségvetési szervként vállalkozási tevékenységet nem folytatunk, áfa visszaigénylése, illetve fizetése arányosítással történik a gyermekétkeztetésre, valamint ingatlan- és gépjármű-bérbe­adásra vonatkozóan. A felújítási, karbantartási, üzemeltetési feladatainkat saját intézményeink részére, nem üzleti jelleggel végezzük, az áfát ráfordításként könyveljük. A beszállító vállalkozásokhoz milyen nyilatkozatot kell tenni a fordított adózásra vonatkozóan, azaz követelhető-e tőlünk az adó megfizetése fordított adózás alá eső termékek vásárlása, illetve szolgáltatások igénybevétele esetén, ha azokat közfeladatok ellátására és nem vállalkozási célra kívánjuk felhasználni?

Kérdés: 1. Az önkormányzat államháztartáson kívülre és belülre működési, illetve felhalmozási céllal támogatást folyósít. A támogatásokat utólagos elszámolással kapják a címzettek, felhasználási célhoz kötötten. Amíg a támogatás felhasználásáról az elszámolás nem történik meg, addig követelésként van a mérlegben nyilvántartva. Az átrendezés során az Áhsz. és a 36/2013. (IX. 13.) NGM rendelet elő­írásait figyelembe véve a 3516, 3526 és a 3527 főkönyvi számlákra kerültek ezek a támogatások, 2014-ben a támogatásokkal kapcsolatos elszámolások megtörténtek, a kitűzött céloknak megfelelően használták fel a támogatásokat, így követelésként további nyilvántartásuk nem indokolt. Mivel a nyitómérlegben szereplő követelések csökkenése nem pénzforgalommal kapcsolatosan keletkezett, ezért jelenlegi álláspontunk szerint a felhalmozási eredmény (414) számlával szemben tudjuk csak kivezetni a fenti tételeket a mérlegrendezési számla (4951) közbeiktatásával.
Kérdésünk: Az általunk tartott megoldás jó-e?
2. Az önkormányzat határozattal arról döntött, hogy mint az egyik cégének egyszemélyes részvényese, a zrt. és az önkormányzat között kötött vagyonkezelői szerződésben szereplő követeléssel "...a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 13. § (2) bekezdésében foglaltak alapján nem pénzbeli hozzájárulás címén megemeli a ... Zrt. jegyzett tőkéjét (saját vagyon növeléseként, ezért ez nem minősül követeléselengedésnek)".
Úgy gondoltuk, hogy a képviselő-testületi határozat végrehajtása úgy történhet, ha a pénzmaradvány felosztása során a követelés nagyságrendjének megfelelő összeggel biztosítjuk a tőkeemelés fedezetét. (Így bevételi előirányzatot tudunk biztosítani jegyzett tőkeemeléshez.) A tőkeemelés bejegyzése a Cégbíróságon 2014-ben megtörtént. A követelés az átrendezés során a 3655 főkönyvi számlára került. A 20/2014. (IV. 30.) NGM rendelet tartalmazza a 2013. évi pénzmaradvány felosztásának módosított szabályozását, ennek megfelelően a pénzkészletet korrigáló tételek között nem szerepel a 3655 főkönyvi számla, így a pénzmaradvány felosztása során módosítottuk eredeti elképzelésünket, ezért, véleményünk szerint, itt sem vehető (és nem is) vettük figyelembe. A követelés pénzforgalom útján történő kiegyenlítése a határozat alapján nem fog megtörténni, ezért a kivezetés indokolt, de ha az eredményszámlával szemben vezetjük ki a fent említett tételt, a követelés ugyan eltűnik, de így mi biztosít előirányzatilag fedezetet a tőkeemelésre, valamint a kiadásra? Amennyiben pénzforgalomban próbáljuk a követelés kivezetését rendezni, erre csak egy mód van, valamilyen bevétel könyvelése, ez a pénzkészletet megnöveli, viszont pénzforgalomban a kiadás tétel (jegyzett tőkeemelés) átutalására soha nem kerül sor, ezért a pénzkészlet torzul (azt növeli).
Kérjük a segítséget a képviselő-testületi határozat költségvetési és pénzügyi számvitelben történő helyes elszámolásához!
3. Helyi adók (építmény, telek, iparűzési stb.) esetében a 2013. évi túlfizetéseket a 3673 főkönyvi számlára fordítottuk át a 2014. évi nyitó mérlegben. A túlfizetések 2014. június 30-i állománya a nyitó mérlegben szereplő nagyságrendhez viszonyítva csökkent, amit nem kizárólag az önkormányzatot terhelő fizetési kötelezettség teljesítése eredményezett (pl.: iparűzési adó esetében az év végi túlfizetés nem is valós túlfizetést jelent a feltöltések miatt). Mivel a 3673-as számla pénzforgalmi, ezért a csökkenést is pénzforgalmi változásként számoltuk el, ami a valós pénzkészlet csökkenését eredményezte.
Kérjük szíves segítségüket az állománycsökkenés helyes számviteli elszámolása érdekében!
4. Az általános forgalmi adó elszámolásakor pénzforgalom szerint az áfa fizetendő vagy visszaigényelhető. Azonban mindkét esetben tartalmaz a bevallás különböző jogcímeken fizetendő áfát, fordított adózás szabályai szerint fizetendő áfát, illetve elő­zetesen felszámított, levonható áfát.
Kérdésünk: az adóbevallást egy összegben nettó módon kell-e elszámolnunk, vagy a fenti megosztás szerint egy bevallás számviteli elszámolásakor fizetendő, fordított és visszaigényelhető áfát is kell könyvelnünk? Ebben az esetben az elszámolást a felmerülés szerinti kormányzati funkciókra kell megbontani?
5. Az önkormányzat 100%-os tulajdonában lévő cégnek a veszteség pótlására pótbefizetést teljesített, melyet az önkormányzat kölcsön jogcímen könyvelt 2011-ben. A pótbefizetést teljes egészében felhasználta a cég a veszteségeink pótlására, az önkormányzat pedig a törzsbetétet teljesen befizette.
Kérdésünk: ilyen esetben a kölcsön visszafizetése az önkormányzatnál várható-e? A szerződésben a visszafizetésről nem rendelkeztek, nyereséges működés nem várható. A kölcsön csak elengedés formájában vezethető ki a könyveinkből?

Kérdés: 1. Önkormányzati oktatási intézmény saját tárgyi adómentes bevételéből számítógép-vásárlást valósít meg. A gépeket ugyancsak tárgyi adómentes (oktatás-továbbképzés) tevékenységéhez használja. Visszaigényelhető-e az áfa?

Kérdés: Önkormányzatunk 2004-ben felújította és bővítette a konyháját. A beruházáshoz TEKI-pályázaton nyert támogatást. A támogatásról még 2003. évben született jóváhagyó döntés. A támogatás odaítélésénél – hasonlóan a korábbi évek gyakorlatához – a beruházás bruttó (áfával növelt) értékét vették figyelembe. Kérdésünk, hogy az Áfa-tv. 211. § (21) bekezdése alapján visszaigényelhető-e a beruházáshoz kapcsolódó áfa teljes összege? AKöltségvetési Levelek 28. számában, a 734. kérdésre adott válaszuk szerint csak akkor igényelhető vissza teljes összegben, ha a beruházáshoz kapcsolódó, adóalapot nem képező támogatásról az adólevonási jog figyelembevételével, 2004. január 1. napját megelőzően született jóváhagyó döntés. Ugyanakkor a hivatkozott (21) bekezdés nem tartalmazza, hogy az adólevonási jog figyelembevételével kellett volna dönteni a támogatásról ahhoz, hogy az áfa teljes összege visszaigényelhető legyen még a fenti beruházásra.