3 cikk rendezése:
1. cikk / 3 A kisértékű tárgyi eszközök minősítési elvei
Kérdés: A bábelőadásokhoz díszleteket, bábokat készítünk vásárolt anyagból, saját műhelyben. Az elkészülés után utókalkuláció során kialakult érték alapján analitikus nyilvántartás készül minden produkcióról. Többször is előfordul, hogy összesítés után egy-egy díszlet, báb egyedi értéke meghaladja az 50 000 forint értéket. Eredeti terv szerint a műsortervben nem szerepel az 1 évnél hosszabb idejű repertoáron tartás. Ezért a felmerült költséget a tárgyévben szakmai anyag- és munkabérköltség címen elszámoljuk, tehát nem kerül be a felhalmozási kiadások közé, akkor sem, ha esetleg több százezer forint is az előállítási költsége. Jogos-e a revízió kifogása, amely szerint ezeket az eszközöket mérlegtételként kellene nyilvántartásba venni, mint befektetett eszközt, értékcsökkenést számolni (mivel előfordul, hogy 1 év után újra műsorra tűzzük)?
2. cikk / 3 "0-ig" leírt eszközök nyilvántartása
Kérdés: Központi költségvetési szervünknél revízió kifogásolta, hogy a még használatban lévő, "0-ig" leírt tárgyi eszközök kivezetése nem történt meg. Kötelező-e a kivezetés, törvény előírja-e, s ha igen, hogyan történik a kivezetés? (Az év végi beszámoló készítésekor kivezettük a bruttó értéket, de a K 11 program hibát jelzett a mérleg és a 38. űrlap között.)
3. cikk / 3 Költségvetési szervek kis értékű tárgyi eszközeinek elszámolására vonatkozó szabályok
Kérdés: Felsőoktatási intézményben (központi költségvetési szerv) a revízió kifogásolta az 50 ezer forint alatti tárgyi eszközök leltárhiánylistáját, amelyben csak darabszámban tüntettük fel a hiányt, tételesen értékben nem. Szeretnénk teljes körű magyarázatot kapni – törvényi hivatkozással – az 50 ezer forint egyedi beszerzésű eszközökre vonatkozóan:- az Szt. melyik paragrafusa vonatkozik erre a kérdésre,- milyen analitikus nyilvántartást kell vezetni (mennyiségben, értékben, mindkettőt?),- milyen időközönként kell leltározni,- a leltárhiányt hogyan kell elszámolni?