3 cikk rendezése:
1. cikk / 3 Adólevonási jog gyakorlása nem saját tulajdonban álló termék importja esetén
Kérdés: Két magyar, mezőgazdasági gépek és a gépekhez szükséges alkatrészek gyártásával foglalkozó társaság (társaság 1 és társaság 2) – mindkettő belföldön letelepedett adóalany – német anyavállalatuk (gazdasági céllal Németországban letelepedett társaság; megrendelő) szerződéses gyártójaként működnek. A társaságok ennek megfelelően bérgyártási szolgáltatási szerződést kötöttek a megrendelővel, amelynek értelmében a társaságok különböző bérgyártással kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtanak a megrendelő részére: gyártás, összeszerelés, logisztikai szolgáltatások, javítás, befejező műveletek, csomagolás, raktározás, forgalmazás, adminisztratív és egyéb kapcsolódó szolgáltatások. A bérgyártási szolgáltatások nyújtása során felhasznált alapanyagokat, alkatrészeket, részegységeket (alapanyagok) a megrendelő biztosítja a társaságok részére. Az alapanyagokat a megrendelő nem értékesíti a társaságok részére, azok a gyártási folyamat egésze alatt a megrendelő tulajdonában maradnak mindaddig, amíg az előállított végtermék elkészül. A társaságok a bérgyártási folyamat során használt tárgyi eszközök felett rendelkeznek tulajdonjoggal. Társaság 1: Amennyiben a megrendelő által rendelkezésre bocsátott alapanyagok harmadik országból érkeznek a társaság 1 telephelyére, akkor ezeknek az alapanyagoknak a szabad forgalomba bocsátását a társaság 1 végzi Magyarországon. A társaság 1 rendelkezik önadózói engedéllyel, amelynek következtében az alapanyagok importjához kapcsolódó importáfát maga állapítja meg, és helyezi levonásba a saját áfabevallásában. Társaság 2: Amennyiben a megrendelő által rendelkezésre bocsátott alapanyagok harmadik országból érkeznek a társaság 2 telephelyére, akkor – tekintettel arra, hogy a társaság 2 nem rendelkezik önadózói engedéllyel – ezeknek a szabad forgalomba bocsátását a társaság 2 közvetett vámjogi képviselője végzi el. A társaság 2 az önadózói engedéllyel rendelkező, közvetett vámjogi képviseletet ellátó szolgáltatóra engedményezi az importáfára vonatkozó levonási jogát, amelynek következtében az alapanyagok importjához kapcsolódó importáfát a társaság 2 közvetett vámjogi képviselője állapítja meg, és helyezi levonásba a saját áfabevallásában. A fenti tényállással kapcsolatban jól gondoljuk, hogy a társaság 1, illetve a társaság 2 (engedményezés útján a közvetett vámjogi képviselő) is jogosult az importáfa levonására, függetlenül attól, hogy az alapanyagok nem kerülnek a társaságok tulajdonába, továbbá jól gondoljuk, hogy az importáfa levonásának jogát már akkor gyakorolhatják, amikor az importáfa fizetendő adóként megállapításra kerül?
2. cikk / 3 Szállítmányozási tevékenységgel kapcsolatos áfakérdések
Kérdés: Egy szállítmányozást végző magyar cég magyarországi megrendelő gazdasági társaság megbízása alapján az USA-ból érkező áru szállítását teljesíti, szervezi a következőképpen. Az áru az USA-ból hajón, konténerekben érkezik Hamburg kikötőjébe, ahol a német vámhatóság által megtörténik az áru vámolása. Tudomásunk szerint az áru szabad forgalomba helyezésének ténye a szállítmányozást megrendelő részére az áfát tájékoztató jelleggel megállapító NAV-határozatban van rögzítve, amelyben az áfa alapja a vámérték, a vám és a közösségi fuvarköltség. Hamburgban a konténerek átrakásra kerülnek az áru tömegének és fizikai adottságának megfelelő szállítóeszközökre (vasút vagy tehergépjárművek), hogy az árut a magyar megrendelő cég magyarországi telephelyére szállítsák. Vasúti szállítás esetén az áru Hamburgból egy magyarországi elosztóbázisra kerül, ahonnan általában egy újabb magyar megbízott fuvarozócég tehergépjárműveken szállítja a konténereket a megrendelő cég telephelyére. A német vámhatározaton szerepel az amerikai feladó cég neve, a kiindulási hely, a megrendelő neve, címe, tehát feltüntetik a magyar megrendelő nevét és címét. A vámhatározaton szerepel továbbá a hajózási társaság neve, az áru értéke (a vámérték alapja) és a 37. rovatban a 42-es kód megjelölése. Az ún. 42-es vámeljárás szerint a tagállamba behozott és ott szabad forgalomba bocsátott áru után a héa-t az adott tagállamban kell megfizetni. Ha már a behozatal időpontjában biztos, hogy az áru egy másik tagállamba lesz továbbítva, úgy a héa-t az áru célállomása szerinti tagállamban kell megfizetni/elszámolni. (Ebben az esetben a magyarországi megrendelő cég feladata.) A szállítmányozó cégnél az áfa meghatározásában figyelembe vett jogszabályok: Áfa-tv. 93. § (2) bekezdés, 74. § (1) bekezdés, 75. § (1) bekezdés b) pont, 75. § (2) bekezdés, 75. § (3) bekezdés. Az előbbi jogszabályi hivatkozások értelmében a szállítmányozó cég magyar megrendelő részére kibocsátott számlája nem tartalmaz felszámított áfát (a végső rendeltetési helyig felmerülő fuvarköltség beépül az adó alapjába). Helyes-e az a gyakorlat, ha a szállítmányozó cég a termékimporthoz kapcsolódóan a magyar megrendelő részére kibocsátott számlában a következők szerepelnek?
Közösségen kívüli szakasz (áfa = 0%)
Közösségen belüli szakasz (áfa = 0%)
Alkalmazott paritás: FOB
Számlán hivatkozás: "A 2007. évi CXXVII. törvény 93. § (2) bekezdése alapján mentes az általános forgalmi adó alól."
Közösségen kívüli szakasz (áfa = 0%)
Közösségen belüli szakasz (áfa = 0%)
Alkalmazott paritás: FOB
Számlán hivatkozás: "A 2007. évi CXXVII. törvény 93. § (2) bekezdése alapján mentes az általános forgalmi adó alól."
3. cikk / 3 Termékbeszerzéshez kapcsolódó adófizetési kötelezettség, illetve adólevonási jog
Kérdés: Gyakran kérdésként merül fel, hogy az adózási forma változása esetén a korábban beszerzett termékekkel kapcsolatban keletkezik-e adófizetési kötelezettség, 1. ha megszűnik az adott szervezet adóalanyisága (pl. jogutód nélküli megszűnés, jogutódlással történő megszűnés, a 4/A § szerinti közhatalmi tevékenység folytatása miatti adóalanyiság megszűnése), 2. ha az adott szervezet adóalanyisága nem szűnik meg, de az adóalanyi státusa megváltozik (pl. az általános szabályok szerint adózó adóalany alanyi adómentességet választ), 3. ha az adott szervezet adóalanyisága nem szűnik meg, az adóalany státusa sem változik, de a szóban forgó terméket adólevonásra nem jogosító (pl. tárgyi adómentes) tevékenységekhez való felhasználási aránya megváltozik (pl. az adóalany egyéb ingatlan-bérbeadásra vonatkozóan adókötelezettséget választ tárgyi adómentesség helyett, illetve fordítva, ha az ingatlant átminősítik, ha a felhasználási arány az államháztartási támogatás folyósítása miatt változik meg). A kérdés különösen akkor merül fel, ha a termékkel kapcsolatos előzetesen felszámított adó levonható volt, és az adólevonási jog gyakorlását kizáró változás ezt követően következik be.