Üzemeltetési költségek áthárítása

Kérdés: Önkormányzati hivatal és a kormányhivatal közös használatában van a hivatal egyik ingatlana, melynek üzemeltetője a hivatal, használója a kormányhivatal, amely üzemeltetési megállapodás alapján viseli a felmerülő üzemeltetési, fenntartási és javítási költségek rá eső részét az ingatlan tekintetében. A költségek a használt terület arányában átszámlázásra kerülnek. Továbbá átadásra került a kormányhivatal részére egy gépjármű, amelynek a felelősségbiztosítását, casco biztosítását, cégautóadóját a kormányhivatal mint üzembentartó, használó fizeti az átszámlázás alapján. Az ingatlant mint parkolót használja közösen a hivatal és a kormányhivatal. A parkoló megközelíthetősége érdekében úthasználati díjat fizet a hivatal egy külső szervezet részére. A külső szervezet a számlában nem számít fel áfát, mivel a szervezet az Áfa-tv. 86. §-a (1) bekezdésének l) pontja szerint mentes az adó alól a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel az ingatlan (ingatlanrész) bérbeadása, haszonbérbe adása. A hivatal az adókötelessé tételt választotta ugyan az ingatlan-bérbeadásra, de a kormányhivatal az ingatlanrész használatáért bérleti díjat nem fizet, csak a közösen használt ingatlan költségeit osztják meg. Az Áfa-tv. 86. §-ának (2) bekezdése értelmében: "Az (1) bekezdés l) pontja nem alkalmazható: ... b) a közlekedési eszköz elhelyezésének, parkolásának biztosítását szolgáló bérbeadásra." A polgármesteri hivatal az általános áfaszabályok szerint adózik, az ingatlan bérbeadását adókötelessé tette. Milyen módon kell átszámláznia az üzemeltetési költségeket a hivatalnak a kormányhivatal felé, üzemeltetési költségként, illetve közvetített szolgáltatásként? Az átszámlázást milyen áfakulcs felszámításával teheti meg, ha a fentiek alapján ezen ügylet közvetített szolgáltatás, illetve milyen áfakulccsal, ha szolgáltatásnak minősül? Válaszukban szíveskedjenek kitérni az áfa felszámítása nélkül bejövő úthasználati díj, a használatba adott gépjármű cégautóadója és a felelősség, illetve a cascodíjak átszámlázásáról! A közvetített szolgáltatás továbbszámlázásáról a Költségvetési Levelek 317. számában, az 5634., és a Költségvetési Levelek 311. számában, az 5521. számú válaszban a továbbszámlázás esetén eltérő áfatartalmat írnak, az egyikben, ha az önkormányzat áfás, akkor mindent 27%-os áfatartalommal kell továbbszámlázni. A másik válaszban azt írják, hogy azzal az áfatartalommal, amivel a bejövő számlát kapja az önkormányzat. Kérem a fenti eset alapján a pontosítást!
Részlet a válaszából: […] ...kap, de mivel az ingatlan-bérbeadásra adókötelezettséget választott, ezért 27%-os áfával kell a kormányhivatal felé számlázni.A gépjármű esetében tisztázni kell, hogy erre is vonatkozik-e a Játv. 2. §-ának (1) bekezdése, tehát, hogy a gépkocsit...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. május 17.

Lízingszerződéshez kapcsolódó kötelező vagyonbiztosítás áfarendszerbeli megítélése

Kérdés: Egy hitelintézet lízingszerződés keretében nagyobb értékkel bíró eszközöket – általában gépjárműveket – ad pénzügyi lízingbe ügyfeleinek. Ezen szerződések lízingszerződések, amelyekben az érintett lízingbe vett eszközök kötelező vagyonbiztosítása minden esetben kikötésre kerül. A hitelintézet jelenlegi gyakorlata szerint a lízingbe vevő köti meg a biztosítási szerződést a biztosítóval, megfizeti a biztosítónak a biztosítási díjat, majd ezt igazolja a hitel-intézet mint lízingbe adó felé. A hitelintézet a lízingügyletekkel jelentős kockázatot vállal, amelyet szeretne a jövőben mérsékelni, így élve a lehetőséggel, hogy mint lízingbe adó kösse meg a biztosítási szerződést a biztosítóval, megfizetve a biztosítónak a biztosítási díjat, majd ezt továbbszámlázza a lízingbe vevőnek.
Az ügylet jellemzői az alábbiak:
- a biztosítási szerződés megkötése a hitelintézeten keresztül történik, de külön szerződésbe foglalják a biztosítási szolgáltatás nyújtását, külön meghatározzák a díjazást, a lízingdíjat tartalmazó számlán külön soron számlázzák a biztosítási szolgáltatás ellenértékét (biztosítási díjat), és
- lehetőséget biztosítanak ügyfeleiknek, hogy bármely biztosítóval megköthessék a biztosítási szerződést, és
- a szerződésben kikötésre kerül, hogy azon esetben, ha a biztosítási szerződést nem kötik meg, illetve a biztosítási díjat nem fizetik meg az ügyfelek, akkor a lízingszerződések a hitelintézet részéről felmondhatóvá válnak.
A vagyonbiztosítási szerződés a lízingügylethez az Áfa-tv. 70. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a lízinghez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásként a lízingügylet adóalapjába tartozik, és így áfával növelten kell továbbszámlázni az ügyfeleknek, vagy a vagyonbiztosítás a lízingtől elkülönült, önálló szolgáltatásnak minősül, és az Áfa-tv. 86. §-a (1) bekezdésének a) pontja alá tartozó adómentes ügyletként mint önállóan nyújtott közvetített szolgáltatást (Áfa-tv. 15. §) kell továbbszámlázni?
Részlet a válaszából: […] Az Áfa-tv. 70. §-a (1) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy "termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. augusztus 28.

Önrész áfarendszerbeli megítélése

Kérdés: Költségvetési szerv vagyunk, és a tevékenységünkhöz szükséges gépkocsik egy részét hosszú távú bérleti szerződés alapján használjuk. A társaság, amelytől béreljük a gépkocsikat, ún. flottakezelési szolgáltatást nyújt. A csere-autó-ügyintézés, hozom-viszem szolgáltatás mellett a társaság saját szervizzel rendelkezik, és a szervizt is beépíti szolgáltatásába, emellett pedig biztosítási (KGFB, casco) ügyintézést is vállal. A flottakezelési szolgáltatáscsomag egységes díjazás alá esik, azaz egy előre kiszámítható díjat fizetünk a társaság részére. A társaság és intézményünk között fennálló szerződéses konstrukcióban a társaság az adott járműre az általa kiválasztott biztosítónál teljes körű casco és kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást köt. A biztosítási díjak a flottakezelési szolgáltatási díj részét képezik, a casco biztosítás önrésze pedig az esetek döntő többségében (azaz a biztosító által nem térített összeg) 10 százaléka, de minimum 50?000 forint. A szerződés szerint a casco biztosítás alapján térítendő kár önrészét minden esetben intézményünk fizeti. Az önrész áfarendszerbeli megítélésével kapcsolatban kérdésként merült fel, hogy az az Áfa-tv. 70. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a bérleti és flottakezelési szolgáltatás mint főszolgáltatás adóalapjába beépül, vagy mivel az intézményünk által előidézett biztosítási esemény következtében a társaság tulajdonában kár keletkezett, s a kárral kapcsolatban a társaság a biztosító felé az önrész megfizetésére kötelezett, amely kárösszeget átterhel intézményünkre, azaz arra, akinek a tevékenysége miatt elszenvedte a kárt, ebből következően tekinthető-e az önrész áthárítása kártérítésnek, amely az Áfa-tv. 259. §-ának 6. pontja szerint nem minősül ellenértéknek?
Részlet a válaszából: […] Álláspontunk szerint a kérdéses esetben – függetlenül attól, hogy jogellenes-e a károkozás a bérlő részéről – az önrész intézményük általi megtérítése nem tekinthető kártérítésnek. Emellett véleményünk szerint az Áfa-tv. 70. §-a (1) bekezdésének b) pontja...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2017. szeptember 5.

Bérelt gépkocsihoz kapcsolódó üzemanyagkártya díja

Kérdés: Hivatalunk egy társaságtól személygépkocsit bérelt. A bérbeadó úgy kötött szerződést, hogy egy üzemanyag-értékesítőtől előzőleg kért, a személygépkocsihoz rendelt üzemanyagkártyát is a rendelkezésünkre bocsátott. Az üzemanyagkártya nélkül a bérleti szerződést nem kötötte volna meg. A szerződés szerint nem kötelességünk használni a kártyát a bérleti jogviszony alatt, ez számunkra csak egy lehetőség. Külföldön (Olaszországban) igénybe vettük a kártyát, az üzemanyagra felszámították az olasz áfát, majd a bérbeadó erre az összegre a magyar áfát is felszámította, mint közvetített ügyletre. Szerintünk ez "kettős adóztatás". A szerződés szerint a bérleti díj nem tartalmazza a gépjármű üzemanyagköltségét, hanem a bérbeadó jogosult a bérbevevő részére biztosított üzemanyagkártyával lebonyolított üzemanyag-vásárlások felár nélküli továbbszámlázására. Véleményünk szerint a szerződés fentebb említett pontja alapján az alapügylet (bérleti jogviszony) ellenértéke nem tartalmazza az üzemanyagot, így a külföldi üzemanyag áthárítása nem belföldi teljesítési ügyletnek minősül.
Részlet a válaszából: […] ...adómértékét a főszolgáltatásadómértéke határozza meg. Önmagában az a tény, hogy a szerződés szerint abérleti díj nem tartalmazza a gépjármű üzemanyagának költségét, nem jelentiazt, hogy a valóságban esetlegesen az üzemanyagkártya rendelkezésre bocsátásane...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2012. február 7.