Folyószámlahitel

Kérdés: A Költségvetési Levelek 231. számában megjelent 4270. számú kérdésre adott válaszban olvastam: "A likvid hitel a folyamatos működéshez felvett hitel, amit a gazdasági éven belül vissza kell fizetni. A likvid hitel lehet: folyószámla, munkabér és rulírozó hitel. Ezzel tudják a költségvetésben megtervezett működési hiányt finanszírozni, amelyet viszont év végéig vissza is kell fizetni. Amennyiben nem kerül év végéig visszafizetésre, akkor hosszú lejáratú hitellé kell átminősíteni." Az említett átminősítést miként kell értelmeznünk, illetve hogyan és milyen bizonylat alapján kell könyvelnünk év végén, tekintve hogy hosszú lejáratú hitelfelvételre kormányengedéllyel nem rendelkezik az önkormányzat, illetve a számlavezető pénzintézettel kötött szerződés is folyószámlahitelre vonatkozik, nem pedig hosszú lejáratú hitelre?
Részlet a válaszából: […] ...Áht. 84. §-ának (4) bekezdése alapján a likvid hitel, a naptári éven belül lejáró, adósságot keletkeztető ügylet fedezetéül a helyi önkormányzatok általános működésének és ágazati feladatainak támogatása felhasználható. Az éven belül lejáró hitelt nem...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2016. november 8.
Kapcsolódó címke:

Hitelképesség megállapítása

Kérdés: A 46/2009. (XII. 30.) PM rendeletben előírtak szerint a K-11-es beszámolótáblázat 25. számú űrlapja "A helyi önkormányzatok adósságot keletkeztető Ötv. 88. § (2) bek. szerinti éves kötelezettségvállalásának (hitelképességének) felső határa" sorai és kitöltési útmutatója véleményem szerint nem teljesen egyértelműen fogalmazza meg a hitelképesség megállapításához szükséges információkat.
Az előző év(ek)ben keletkezett, tárgyévet terhelő fizetési kötelezettség (12-20. sorok) kitöltése során nem értelmezhető a 13. sor adatigénye, mivel a hosszú lejáratú kötelezettségekből a tárgyévet terhelő összeget a rövid lejáratú fizetési kötelezettségként kell minősíteni, bemutatni, elszámolni. Amennyiben a teljes hosszú lejáratú hitel még hátralévő teljes összegét kell bemutatni, akkor a hitel összege teljesen felborítja a számítást, hiszen csak egyévi bevétellel szemben lehetne kimutatni a hátralévő hitelösszeget.
A 14. sorban a tárgyévet megelőző évben felvett rövid lejáratú hitelek adatait kellene kimutatni. Problémát okoz, hogy a számviteli törvény szerint rövid lejáratú kötelezettségnek kell minősíteni – többek között – az egy üzleti (költségvetési) évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsönt, tehát amelyet abban az évben – december 31-e előtt – kell visszafizetni, amelyben a hitel felvételre került. Amennyiben a likvid hitelt nem kell ideszámítani, akkor minden éven belül visszafizetendő hitelt likvid hitelnek lehet minősíteni, és nincs adat ehhez a sorhoz. Az éven túli hitel nem rövid lejáratú hitel! A rulírozó hitel viszont inkább hosszú távú hitelnek nevezhető, hiszen a bank felé a rendelkezésre álló díjat folyamatosan kell fizetni, akár folyósítja a hitelt, akár nem. Amennyiben sor kerül a rulírozó hitel folyósítására, akkor annak a visszafizetése akár több éven keresztül is gördülhet, a folyamatos felvét és visszafizetés miatt. Viszont itt gond, hogy mely összeget kell bemutatni. A rendelkezésre álló hitelkeretet, vagy épp az adott pillanatban (december 31-én?) kimutatott, felhasznált hitelösszeget kell kimutatni?
A 18. sorba csak azokat a garancia- és kezességvállalásból származó fizetési kötelezettségeket kell beírni, amelyek nemcsak mint kötelezettség merültek fel, hanem mint pénzforgalom, biztosan megjelennek a könyvekben. Az egyezőség csak így állhat fel a mérleg hivatkozott sorával. Így viszont a valós, vállalt kötelezettség nincs bemutatva!
A 20. sor szállítói tartozások során is csak a számlával és nemcsak szerződéssel alátámasztott kötelezettséget kell kimutatni, bár a folyamatos szerződések számla nélkül is fizetési kötelezettséget eredményeznek. Ugyanakkor a ki nem fizetett számlák ellenértékének fedezete lehet a pénz (előirányzat)-maradvány is, és nem biztos, hogy azt a tárgyévi saját bevételből kell fedezni.
A táblázat nem tartalmazza teljeskörűen azokat a kifizetési kötelezettségeket, amelyeket a saját bevétel terhére vállalt a költségvetési szerv, csak azokat, amelyeket elvileg a saját bevételéből kellene fizetnie. Így egy saját bevételi forintot többször is elkölthet az önkormányzat, hiszen a táblázat adata – a gazdálkodásra jogosult képviselő-testület felé – azt sugallhatja, hogy hitelképes az önkormányzat.
Részlet a válaszából: […] ...helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény(továbbiakban: Ötv.) 88. § (2) bekezdése rendelkezik a helyi önkormányzatadósságot kezelő éves kötelezettségvállalásának, azaz hitelképességének felsőhatáráról. A kérdésben feltett...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2011. augusztus 30.
Kapcsolódó címke: