17 cikk rendezése:
1. cikk / 17 Szabadidőközpontban igénybe vehető szolgáltatások áfája
Kérdés: Önkormányzat intézménye szabadidőközpontot tervez üzemeltetni. Ennek keretében bowlingpályát, biliárd, flipper, csocsó és darts játékokat kíván üzemeltetni. A fenti játékok által igénybe vett szolgáltatásokat hány százalékos áfa terheli? Esetleg van közülük olyan, amelyet nem 27%-os áfa terhel? Milyen szabályok vonatkoznak a pénzbedobós, illetve a zsetonos játékokra? A pénzbedobós játékok elszámolására milyen szabályok vonatkoznak?
2. cikk / 17 Közműcsatlakozási díj továbbszámlázása
Kérdés: Építési-szerelési projekt során közműcsatlakozást rendelt meg önkormányzati társulásunk. Ezért a kiállított közműdíjszámlák a társulás nevére szólnak. Építési szakaszban viszont a szerződés szerint az építő vállalkozó fizeti a közműdíjat, ezért a projekt befejezéséig ő is szerepel a számlán mint számlafizető. A számlákat az építő cég kifizette és irattározta. Most viszont 3 hónap elteltével jelezték, hogy ők így nem tudják ezt lekönyvelni, mivel a számla a mi nevünkre szól, ők csak mint számlafizetők vannak rajta. Ebben az esetben melyek a helyes könyvelési lépések? És hogyan lehet megoldani ezt a helyzetet?
3. cikk / 17 Közlekedési kötség elszámolása
Kérdés: Költségvetési szerv belföldi kiküldetés esetén milyen módon tudja közlekedési költségként elszámolni a busz-, illetve vonatjegyet? A problémát az okozza, hogy a dolgozók rendszerint 50%-os közalkalmazotti kedvezménnyel utaznak, így vásárolják meg a menetjegyüket. Ez esetben a tömegközlekedési vállalat az intézmény nevére nem állít ki számlát. Elegendő-e a menetjegy leadása a kiküldetés mellé, vagy számlával is kell igazolni az utazást? Ha igen, akkor elfogadható-e a dolgozó nevére kiállított számla?
4. cikk / 17 Közösségi termékbeszerzés
Kérdés: Költségvetési szerv egy online kereskedelmi platformról rendelt, az árut pedig egy EU-tagállamból szállították, és a számla is az EU-tagállam nyelvén került kiállításra. A számla minden szükséges adatot tartalmaz, az adó is helyesen került feltüntetésre, de idegen nyelven. Befogadhatjuk-e a számlát, illetve van-e valami feltétele a számla befogadásának és elszámolásának?
5. cikk / 17 Magánszemély részére megtérítendő kártérítés
Kérdés: Önkormányzatunk dolgozója fűkaszálás közben egy autó szélvédőjében kárt okozott. A gépjármű biztosítója a kárt a magánszemélynek megtérítette, a magánszemélynek 10% önrészt kell fizetnie, amelyet az önkormányzat megtérít. A biztosító a számlát a magánszemély részére állítja ki. Milyen bizonylat alapján tudja az önkormányzat az elismert kárt megtéríteni a magánszemélynek?
6. cikk / 17 Számla adatainak módosítása
Kérdés: Egy kollégánk külföldi kiküldetésen vett részt Ausztriában 2020. 06. 26. – 2020. 06. 27. közötti időszakban. A bécsi szálloda a dolgozó nevére állította ki a gépi számlát, feltüntetve a számlát kiállító nevét, címét, a nyújtott szolgáltatást és annak értékét, a számla kiállításának dátumát. Jeleztük a szállodának, hogy a magyar jogszabályok szerint szükséges lenne a vevő nevének és adatainak módosítása, mivel csak a minisztérium nevére kiállított számla fogadható el az elszámoláshoz. A szolgáltató a javítást kézzel végezte el. A hatályos Áfa-tv. 168. §-ának (2) bekezdése alapján a számla adattartalma kizárólag egy külön "számlával egy tekintet alá eső okirattal" módosítható, nem lehetséges a gépi úton előállított számla kézzel történő javítása. Így a számla befogadása kérdésessé vált. Megvizsgáltuk, hogy Héa-irányelv 226b. cikke szerint a vevő adatainak feltüntetése az irányelv 238. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján kiállított egyszerűsített számlán nem kötelező. A számla értéke az irányelv 238. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint meghaladta a 100 eurót, de nem érte el a 400 eurót, így Ausztria rendelkezhet úgy, hogy ezen esetben a 226b. cikk kötelező elemein kívül további adatok (a vevő adatai) feltüntetését nem írja elő. Az Osztrák Köztársaság lehetővé teszi 400 euró mértékéig az egyszerűsítettszámla-kiállítási lehetőséget, így álláspontunk szerint egy ilyen egyszerűsített számla megfelel az osztrák jognak, ezért nem kifogásolható. Az Áfa-tv. 168. §-ának (3) bekezdése alapján pedig a fenti esetben a magyar jog számára is elfogadható okiratnak minősül ezen egyszerűsített számla (Héa-irányelv 226-231. és 238-240. cikkeinek és a tagállami előírásoknak való együttes megfelelés). A fentiekre való tekintettel kérjük szíves állásfoglalásukat arra vonatkozóan, hogy a minisztérium befogadhatja-e az ily módon kiállított (és javított) egyszerűsített számlát, illetve elszámolhatja-e a könyveiben az Szt. előírásainak is eleget téve, mely szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
7. cikk / 17 Magánszemélytől bérelt ingatlan
Kérdés: Intézményünk magánszemélytől bérel ingatlant. A magánszemélynek nincs adószáma, nem tud számlát adni. Vonjuk le tőle az adóelőleget? Milyen bizonylat alapján tudom lekönyvelni a bérleti díjat? Ha a magánszemély számlát adna, akkor is le kellene vonnunk az adóelőleget?
8. cikk / 17 Számla érvényesítése
Kérdés: Intézményünknél felmerült, hogy a bejövő számlák eredeti példánya nem a könyvelés mellett kerülne lefűzésre, hanem a központi irattárban. Előírás-e, hogy a számla kifizetése előtti érvényesítéskor a számla eredeti példánya alapján történjen az érvényesítés, valamint a könyvelési bizonylatok között az eredeti számlát kell lefűznünk?
9. cikk / 17 Tagdíj, illetve hozzájárulás nyilvántartása
Kérdés: Önkormányzatunk több társulásnak, egyesületnek, szövetségnek tagja, pl. Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége, Hulladékgazdálkodási Társulás, Vízitársulat, Leader Egyesület. Ezeknek a szervezeteknek tagdíjat, hozzájárulást fizetünk. Van köztük olyan, amelyik a befizetett összegről számlát állít ki, van, amelyik csak a megállapodásra hivatkozva levélben kéri a fizetést. Hova, milyen rovatra kellene könyvelni ezeket a kiadásokat? Pénzeszközátadásként vagy egyéb dologi kiadásként? A könyvelés rovata függ-e attól, hogy került-e számla kiállításra vagy sem?
10. cikk / 17 Nyugta tételes rögzítése
Kérdés: Egészségügyi szolgáltató a kórház területén történő parkolásért parkolási díjat szed be, illetve a tüdőszűrésért ellenértéket kér. Helyes-e az a gyakorlat, hogy a felmerülés helyszínén (tüdőgondozó, illetve porta) kézi nyugtát bocsátanak ki abban az esetben, ha a vevő nem kér számlát, majd az így összeszedett pénzt időközönként a pénztárba az illetékes befizeti? Kell-e tételesen rögzíteni a nyugtákat, vagy elegendő összesítőről felkönyvelni?