9 talált cikk a számviteli politika , javítás kifejezésre

Kérdés: Egy magánszemély múzeumot szeretne létrehozni. Több tucat személygépkocsival rendelkezik, melyek ritkaságok, gyűjtői darabok, de OT betűjelű rendszámtáblájuk nincs, nem került sor muzeális jellegű gépjárműként történő vizsgáztatásukra. A járműveknek érvényes magyar rendszáma nincs, többségüknek nem is volt, mert a járműveket külföldről vásárolta meg a tulajdonos, és itthon nem helyezte azokat forgalomba. Vélhetően a többi jármű sem szerepel a hatósági nyilvántartásban. A múzeumban a személygépkocsikat a nagyközönség is megtekintheti majd. Mindezt úgy fogja a magánszemély kialakítani, hogy a járműveket átruházza egy jogi személyre (gazdasági társaságra vagy alapítványra), amely a múzeumot működtetni fogja. Az új tulajdonos számviteli politikája úgy fog rendelkezni, hogy értékcsökkenés nem számolható el az autókra, mivel azok értéke folyamatosan nő. A gépjárművek között vannak olyanok, amelyek képesek lennének önálló helyváltoztatásra, de nem vesznek részt a forgalomban, közlekedési célra nem használják, egész évben a múzeumban lennének elhelyezve. Keletkezik-e cégautóadó-kötelezettség, ha a járművekkel kapcsolatban kizárólag azoknak a kiállítással összefüggésben felmerült karbantartása, javítása során számol el költséget a jogi személy, és a személygépkocsikkal senki nem közlekedik, azokat nem használják eredeti rendeltetésüknek megfelelően? Ha fennáll a cég-autóadó-kötelezettség, mi a megítélése annak az esetnek, ha költségelszámolásra az adóévben csak egy hónapban kerül sor?

Kérdés: Intézményünk a közösségi beszerzések adóalapjának megállapítása során MNB-árfolyamot alkalmaz évek óta, ezt a számviteli politikánkban is rögzítettük. Most szereztünk tudomást arról, hogy ezt be kellett volna jelenteni az adóhatósághoz. Mi a teendőnk ezzel kapcsolatban, és az elmúlt időszakot hogyan lehet helyrehozni?

Kérdés: Ingatlanüzemeltetéssel foglalkozunk. A?fenntartótól üzemeltetésre átadott ingatlan homlokzatán lévő gipszstukkók életveszélyessé váltak (potyognak). A stukkók cseréje, javítása idegen ingatlanon végzett beruházásnak/felújításnak vagy karbantartásnak minősül?

Kérdés: Egy épület azbesztmentesítése dologi kiadásként vagy beruházásként kezelendő?

Kérdés: Egy költségvetési intézménynek kötelező-e felosztania az általános költségeit, kötelezően meg kell-e osztania a kormányzati funkciók között? Megteheti-e az intézmény, hogy egy kormányzati funkcióra könyveli az általános költségeit úgy, hogy a pénzügyi számvitelben nem használ 2017. január 1-jétől 6. és 7. számlaosztályt? (Természetesen a Számviteli Politikában rögzítésre kerülne a rendelkezés, eljárás.)

Kérdés: Költségvetési intézményünk többször rendel interneten keresztül karbantartási anyagokat, amit rendelés után postán kapunk meg. A számlán az adott termék mellett külön fel van tüntetve a szállítási költség is. Ezt a költséget külön rovatra kell könyvelni?

Kérdés: Egy mezőgazdasági vontató, traktor gumiabroncscseréje felújításnak vagy karbantartásnak minősül? Több százezer forint az ezzel kapcsolatos kiadás.

Kérdés: Költségvetési szerv házipénztárának kialakításához milyen biztonsági előírásokat, szabályokat kell figyelembe venni, milyen jogszabály vonatkozik erre?

Kérdés: Önkormányzatunk a feladatellátás hatékonyságának javítása és jogszabályi követelmények maradéktalan érvényesítése érdekében testületi felhatalmazás alapján – tekintettel az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 8. § (4) bekezdés e) pontjában, valamint ugyanezen jogszabály (15) bekezdésében foglaltakra – felülvizsgálja az intézményhálózat helyiség-bérbeadási tevékenységét, különös tekintettel az önköltségszámítás és az árképzés rendszerére. Az általunk figyelembe vett jogszabályok az alábbiak: Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségeinek sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 8. § (4) bekezdés szerint a számviteli politika keretében kell elkészíteni: c) a rendszeresen végzett termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás tekintetében az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot, figyelembe véve az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet vonatkozó előírásait. A (15) bekezdés többek között kimondja, hogy amennyiben az államháztartás szervezete vállalkozási tevékenysége vagy az Ámr. 9. §-ának (5) bekezdése szerinti kiegészítő, kisegítő jellegű tevékenysége keretében rendszeresen saját előállítású terméket értékesít vagy szolgáltatást nyújt, a saját előállítású termék, a végzett szolgáltatás közvetlen önköltségét – a (7)-(8) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat szerint köteles megállapítani. Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése szerint a költségvetési szerv alaptevékenységének minősül az a tevékenység, amelyet a költségvetési szerv – nem haszonszerzés céljából – feladatvégzési és ellátási kötelezettséggel végez. Az (5) bekezdés szerint nem minősül vállalkozási tevékenységnek a költségvetési szervnek az alapító okiratában meghatározott alaptevékenységén belül az a kiegészítő, kisegítő jellegű tevékenysége, amelyet az alaptevékenysége feltételeként rendelkezésre álló, s e célra csak részben lekötött személyi és anyagi kapacitások fokozott kihasználásával, nem nyereségszerzés céljából végez. A (2) és az (5) bekezdésben meghatározott tevékenység keretében végzett szolgáltatás, termék-előállítás értékesítéséből származó bevételnek fedeznie kell a tevékenységet terhelő összes kiadást – beleértve az üzemeltetési, fenntartási kiadások tevékenységre jutó arányos hányadát is – a bevétel fel nem használható részének figyelembevétele mellett. A (7) bekezdésben a kiegészítő, kisegítő jellegű tevékenységgel kapcsolatos szerződéskötés rendjét és a felügyeleti szerv által meghatározott további szempontokat – beleértve a (6) bekezdésben foglaltak érvényesítését biztosító eljárás rendjét – a költségvetési szervnek szabályzatban kell rögzítenie. A költségvetési szervek tevékenységük során kötelesek a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség követelményeit is érvényesíteni. Az 57. § (12) bekezdés szerint a költségvetési szerv szellemi és anyagi infrastruktúráját magáncélra, meghatározott feladat elvégzésére igénybe vevő számára a költségvetési szerv köteles térítést előírni a felhasználás, illetve az igénybevétel alapján felmerült közvetlen és közvetett költségek figyelembevételével. A (13) bekezdés azt mondja, hogy amennyiben a költségvetési szerv meghatározott feladat ellátására eseti bevételhez jut vagy támogatásban részesül, az ezzel összefüggésben ténylegesen felmerült költségeket úgy kell meghatározni, hogy az a felmerült közvetlen költségek mellett fedezetet nyújtson az intézményüzemeltetési, fenntartási költségek arányos részére, kivéve az uniós támogatással megvalósuló programok esetében. A megosztás nem veszélyeztetheti a vállalt kötelezettségek teljesítését. A (14) bekezdésben a (12)-(13) bekezdés szerinti költségek és a térítés megállapításának rendjét és mértékét belső szabályzatban kell rögzíteni. Ezúton kérem segítő állásfoglalásukat abban a kérdésben, hogy az általunk figyelembe vett jogszabályok lehetőséget adnak-e a költségvetési intézmény számára arra, hogy a klasszikus közgazdasági metodikával kiszámított és könyvviteli bizonylatokkal, dokumentációkkal alátámasztott teljes önköltségen, és az árképzés időszakára vonatkozóan közzétett várható inflációs rátán felül, többletbevétel elérése érdekében árrést (haszon/nyereség) állapítson meg, a piaci árakhoz igazodóan! Az intézmények alapító okirataiban a bérbeadás mint alaptevékenységhez tartozó kiegészítő, kisegítő tevékenység szerepel, melyen a testület nem kíván változtatni. Az intézmények e tekintetben áfakörbe tartoznak.