147 talált cikk az adószám , költség kifejezésre

Az önkormányzat 2-es adószámmal rendelkező adóalany, abból kifolyólag, hogy a víziközmű-vagyon bérbeadását áfásan végzi. Az önkormányzat 3 napos rendezvény – zenés fesztivál – megszervezését, lebonyolítását tervezi, melyet a helyi lakosok ingyenesen, a külsős vendégek pedig belépődíj ellenében látogathatnak. Készpénzes értékesítésről nyugtát állítunk majd ki.
1. Az önkormányzat áfaalany, ezért a belépőről kiállított számlán szereplő összeg bruttó, ami az áfát tartalmazza?
2. Ha az önkormányzat ezáltal áfás bevételre tesz szert, akkor a rendezvény megszervezésével járó kiadások áfatartalma levonható lesz? Ha igen, milyen arányban? Milyen viszonyítási alapot kell meghatározni? A belépőjegyekből befolyó bevétel nem fogja fedezni a rendezvény teljes költségét. Vagy csak olyan mértékben vonhatjuk le a kiadások áfatartalmát, amennyi az elért teljes bevétel áfatartalma?

Költségvetési szervünk egyik alkalmazottja adószámos magánszemély. Alkalmazható-e az Itv. 2023. január 1-jétől hatályos 26. §-a (1) bekezdésének t) pontja szerinti mentesség, illetve hogyan lehet meghatározni az adószámos magánszemély esetében a nettó árbevételt?

Adószámos magánszemély kreatív oktatóprogramot tartott az Erzsébet-tábor keretein belül az egyik iskolánkban, és erről számlát állított ki. A számla tárgyát tekintve K337 egyéb szolgáltatást érint. Mi a helyes könyvelés ebben az esetben? A számlázott összeg több, mint a minimálbér 30%-a, ezért biztosítási jogviszonyt keletkeztetett. Az adószámos magánszemély a 10% költséghányad alkalmazását kérte. Ennek megfelelően számfejtettük az összeget, és a levonások után megmaradt nettó összeget utaljuk el részére. Ez személyi juttatásnak minősül, vagy a számla tartalmának megfelelően dologi kiadásnak? Milyen rovatra könyvelendő?

Önkormányzatunk részéről szükség lenne egy szolgáltatás igénybevételére, amelyet azonban csak hosszú határidővel tudnának biztosítani részünkre, és így kifutnánk a szoros határidőből. Azonban egy magánszemély felajánlotta, hogy ő rendelkezésre bocsátja az önkormányzat részére ezt a szolgáltatást, mivel saját neve alatt rövidebb határidővel tudja azt igénybe venni, azonban ezt a költséget az önkormányzat térítse meg neki. Milyen formában lehet ezt a költséget megtéríteni a magánszemély részére? A magánszemély nem rendelkezik adószámmal, nem számlaképes, ezért számlát nem tud kiállítani, nem is tartozik a tevékenységi körébe, nem végzi rendszeresen. Elég lehet egy megállapodás, ami alapján megtérítjük neki a mi érdekünkben felmerült költséget dologi kiadásként, vagy adóköteles jövedelem lesz a magánszemély részére?

A Költségvetési Levelek 334. számában 5918. számon megjelent kérdés-válaszra hivatkozva szeretném pontosítva feltenni ismét a kérdésünket:
Intézményünk (boncolást végző patológiai osztály – kórház) halotthűtést és végtisztességre történő felkészítést végez (szolgáltatás), ami térítésköteles. Amennyiben az intézmény dolgozójának közvetlen hozzátartozója halálozik el, a dolgozó kérelemmel élhet a térítési díj ("piaci" ár) 50%-os mérséklésére vonatkozóan. A korábban adott válasz alapján áfafizetési kötelezettségünk a "piaci" ár alapján van, mivel nem független felek vesznek részt az ügyletben. Az Szja-tv. 1. számú mellékletének az adómentes bevételekről szóló 8.6. e) pontja szerint a kegyeleti szolgáltatás adómentes. A kórház által ellátott halotthűtési és végtisztességre történő felkészítési tevékenység munkavállaló felé kedvezményes összegben biztosított nyújtása a hivatkozott jogszabályi rendelkezésnek megfelel?

Egy 100%-os önkormányzati tulajdonban álló társaság a feladatai ellátásához gépkocsiparkot tart fenn. A társaság számos alkalommal szerzett be sérült gépjárműveket árverés útján harmadik országból, amelyeket Magyarországon felújíttatott, és ezt követően vette használatba. Eddig semmilyen probléma nem merült fel, de most eltérés mutatkozik a VIES-rendszerben (uniós általános forgalmi adó információcsere rendszer), de nem világos annak oka. A társaság a beszerzéssel, szállítmányozással, vámügyintézéssel és az egyéb ügyintézéssel egy magyar társaságot szokott megbízni – és így járt el a kérdéses esetben is –, amely a Németországban történő vámeljárás és szabad forgalomba bocsátás lebonyolítására egy német speditőr társasággal (német cég) szerződik. A társaság a sikeres árverés esetén a magyar társaság számlája alapján banki átutalással előleget fizet a gépjárműre. Németországban a magyar társaság megbízásából a német cég végzi a vámügyintézést. A vámhatározat azért szól a társaság nevére, mert a gépjárműnek az Európai Unió területére történő beérkezése, illetve a vámeljárás megindítása előtt a társaság végleges tulajdonjogot szerez a végszámlával a gépjárművön. A társaság a német céggel közvetlen kapcsolatban nem áll, a vámügyintézéssel járó költségeket az összes többi költséggel együtt – így a gépjármű ellenértékét is – a magyar társaság számlázza ki a társaság felé. Ennek ellenére a német cég felé teljesített Közösségen belüli ügyleteket jelentett Németországban, vélelmezhetően emiatt mutatkozik a VIES-rendszerben eltérés a társaság oldaláról. A társaság felvette a kapcsolatot a német céggel, de érdemi választ a probléma megoldására nem kapott. A válaszban rendelkezésre bocsátott adatok szerint a német cégnek a nyilvántartása alapján 2021-ben két vámkezelése volt a társaság részére. Mi a teendő annak érdekében, hogy a társaság jogszerűen tudjon eljárni a beszerzéssel kapcsolatban?