Számla adatainak módosítása

Kérdés: Egy kollégánk külföldi kiküldetésen vett részt Ausztriában 2020. 06. 26. – 2020. 06. 27. közötti időszakban. A bécsi szálloda a dolgozó nevére állította ki a gépi számlát, feltüntetve a számlát kiállító nevét, címét, a nyújtott szolgáltatást és annak értékét, a számla kiállításának dátumát. Jeleztük a szállodának, hogy a magyar jogszabályok szerint szükséges lenne a vevő nevének és adatainak módosítása, mivel csak a minisztérium nevére kiállított számla fogadható el az elszámoláshoz. A szolgáltató a javítást kézzel végezte el. A hatályos Áfa-tv. 168. §-ának (2) bekezdése alapján a számla adattartalma kizárólag egy külön "számlával egy tekintet alá eső okirattal" módosítható, nem lehetséges a gépi úton előállított számla kézzel történő javítása. Így a számla befogadása kérdésessé vált. Megvizsgáltuk, hogy Héa-irányelv 226b. cikke szerint a vevő adatainak feltüntetése az irányelv 238. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján kiállított egyszerűsített számlán nem kötelező. A számla értéke az irányelv 238. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint meghaladta a 100 eurót, de nem érte el a 400 eurót, így Ausztria rendelkezhet úgy, hogy ezen esetben a 226b. cikk kötelező elemein kívül további adatok (a vevő adatai) feltüntetését nem írja elő. Az Osztrák Köztársaság lehetővé teszi 400 euró mértékéig az egyszerűsítettszámla-kiállítási lehetőséget, így álláspontunk szerint egy ilyen egyszerűsített számla megfelel az osztrák jognak, ezért nem kifogásolható. Az Áfa-tv. 168. §-ának (3) bekezdése alapján pedig a fenti esetben a magyar jog számára is elfogadható okiratnak minősül ezen egyszerűsített számla (Héa-irányelv 226-231. és 238-240. cikkeinek és a tagállami előírásoknak való együttes megfelelés). A fentiekre való tekintettel kérjük szíves állásfoglalásukat arra vonatkozóan, hogy a minisztérium befogadhatja-e az ily módon kiállított (és javított) egyszerűsített számlát, illetve elszámolhatja-e a könyveiben az Szt. előírásainak is eleget téve, mely szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
Részlet a válaszából: […] ...meg.Az eredet hitelességét megkérdőjelezi a géppel kiállított számla kézzel történő helyesbítése.A helyes megoldás az, ha a munkatársuk nem egyszerűsített számlát, hanem a minisztérium nevére szóló számlát kér, és nem fogadja el a kézzel javított bizonylatot...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2020. augusztus 26.

Kiküldetésekhez kapcsolódó juttatások adókötelezettsége

Kérdés: Külföldi oktatási intézmény Magyarországra küldte az alkalmazottját azért, hogy a magyarországi "testvér" intézményben szakmai segítséget nyújtson a belföldi munkatársak munkavégzéséhez. A külföldi munkavállalónak a magyar intézmény lakást bérel, és viseli annak minden költségét. Milyen adókötelezettség terheli ezt a juttatást? Ez a kérdés a magyar munkavállalók külföldi kiküldetése esetén is felmerül.
Részlet a válaszából: […] A külföldi intézmény magyarországi munkavégzésre kiküldöttdolgozója részére biztosított lakhatás miatt Magyarországon sem amunkavállalónak, sem a munkáltatónak nem keletkezik adófizetési kötelezettsége.A magánszemély ugyanis ebben az esetben kiküldetést teljesít,...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2007. május 2.

Külföldi kiküldetés adóelszámolási szabályai

Kérdés: Intézményünk egyik munkatársa Németországba utazik azért, hogy egy ottani kórházban már alkalmazott gyógyítási eljárást elsajátítson. A külföldi (munkavégzéssel is járó) utazást intézményünk igazgatója rendelte el. A külföldi tartózkodás előreláthatólag több hónapig tart majd. Kérdésünk, hogy ez tartós kiküldetésnek számít-e, és ha igen, akkor milyen elszámolási (adóelőleg-levonási) szabályokat kell alkalmaznunk?
Részlet a válaszából: […] A 168/1995. Korm. rendelet szerint a 90 napon túli egybefüggő külszolgálat (munkáltató által elrendelt külföldi munkavégzés) esetén a kiküldött személlyel külföldön tartózkodó házastárs és kiskorú gyermek után naponta 3 USA-dollárnak megfelelő forintösszegű...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2004. augusztus 31.