1. cikk / 99 Intézményvezető munkajogi intézkedései
Önkormányzatunk intézményének dolgozója munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetését kérte, munkáltatójával megegyezve olyan megállapodást kötöttek 2023. március 30. napján, hogy a munkaviszony megszűnésekor, azaz 2023. április 30-án, 2 havi végkielégítésben részesül a dolgozó. A megállapodás aláírását követő napon, azaz 2023. március 31-én az intézményvezető munkaviszonya nyugdíjba vonulás miatt megszűnt. Az intézmény költségvetésének tervezésekor végkielégítés jogcímen kiadást nem terveztek. Az intézményvezető munkáltatói jogkörében eljárva a bérjellegű kiadások terhére ennek ellenére kötelezettséget vállalt. Az új intézményvezető 2023. április 7. napján kezdeményezte a költségvetési szerv költségvetésében a jogcímek közötti átcsoportosítást, s így a végkielégítés jogcím alatt rendelkezésre állt a szükséges összeg, a járandóság kifizetésre került.
1. Megtehette-e az intézményvezető, hogy a személyi kiadások terhére kötelezettséget vállalt munkáltatói jogkörben úgy, hogy erre jogcím nem volt?
2. Amennyiben nem tehette meg, ezzel megkárosította az önkormányzatot a jogtalan kifizetéssel? (Bérkerettúllépés nem történt.)
3. Kötelezhető-e arra, hogy a kifizetett végkielégítés összegét mint kártérítést utólag megtérítse az önkormányzat számára?
4. Meddig terjed az intézményvezető személyi kiadások feletti rendelkezési joga?
2. cikk / 99 Közalkalmazott átsorolásával összefüggő gyakorlati jogértelmezési probléma
A Kjt. hatálya alatt dolgozónknak egyetemi végzettsége mellett további szakképesítésként második felsőfokú diplomája a Kjt. 66. §-ának (2)–(3) bekezdése alapján elismerésre került. A Kjt. szerint a további szakképesítés alapja az (1) bekezdés szerinti garantált illetmény, amely 2008 óta nem változott. A Kjt. 66. §-ának (9) bekezdése leírja kiegészítésül a garantált illetmény fogalmát, mely mindig legalább a garantált bérminimum. Mi minősül a további szakképesítés alapjának? Véleményünk szerint a további szakképesítés alapja a (9) bekezdésben megjelölt garantált minimálbér (jelen esetben 296.400 forint), és erre kell rászámolni a további szakképesítés után járó 10%-ot (29.640 forint). Más ellenkező vélemény szerint a további szakképesítés számítási alapját a Kjt. 66. §-ának (1)–(2) bekezdése szerinti – régi – garantált illetmény képezi. Ami kevesebb összegében, mint a (9) bekezdés alapján elvárt garantált minimálbér. Megjegyzésünk: Abban az esetben, ha a Kjt.-bértábla szerinti bér lenne az alap, akkor a minimálbérre történő kiegészítés "benyeli" – lényegében figyelmen kívül hagyja – a további szakképesítés után járó illetménynövekedést. Feltételezzük, hogy a törvényalkotónak nem lehetett ilyen szándéka, amikor a további szakképesítés elismerését kötelezően előírta. A jogszabályalkotó eredeti és valós célja feltehetően az volt, hogy adott dolgozó több felsőfokú szakképesítését többletbérrel ismerje el, azt ilyen módon honorálja.
3. cikk / 99 Munkába járás költségtérítése
A polgármesteri hivatalnál vezetői pozíciót betöltő munkavállalónk 44 km-ről jár be dolgozni saját gépkocsival. Munkába járás címen, adómentesen, maximum 15 Ft/km számolható el (jelenleg ezt téríti neki a hivatal). Mivel a benzinárak jelentősen megnövekedtek, jelentős költségtöbblettel jár a dolgozó munkába járása.
1. Megállapodhatunk-e úgy, hogy munkába járásként, a kiküldetésként elszámolható módon határozzuk meg a költségtérítést (amortizáció + NAV szerinti normafogyasztás), és így az adómentesen elszámolható (munkába járás) feletti részt is megkapja a munkavállaló (természetesen bérként adózva és megfizetve utána a szochót)?
2. Ha az 1. pont kivitelezhető, lehetséges-e alacsonyabb vagy magasabb fogyasztás meghatározása is, eltérően a kiküldetésben meghatározott, cm³ után előírt NAV szerinti normafogyasztásnál?
3. A szabályzatunkba ezt a döntésünket bele kell-e foglalni, vagy ez lehet egy egyedi megállapodás a munkavállalónkkal? Ha a szabályzatba bele kell foglalni, akkor lehetséges, hogy ez az emelt összegű költségtérítés csak egyedi döntéssel és megállapodással, rendkívüli esetekben, egyedi (magasabb) felelősséget igénylő munkakörben áll fenn?
4. Ha ez a megállapodás járható út, milyen dokumentáció szükséges, hogy ez az emelt költségtérítés adható legyen a dolgozónak (pl.: szabályzaton átvezetés, munkáltatói intézkedés, valamilyen egyedi megállapodás stb.)?
4. cikk / 99 Intézményvezetői pótlék
5. cikk / 99 Közalkalmazotti többletfeladatok díjazása
6. cikk / 99 Jubileumi jutalomra jogosultság kérdése
Szerző: Magyarország Egészségügyi Minisztérium
Cím és szerzőségi közlés: Tájékoztató a Magyar Népköztársaság 1985. évi költségvetésének a végrehajtásáról szóló jelentéshez, az Országgyűlés Szociális és Egészségügyi Bizottsága részére/ [közread. az] Egészségügyi Minisztérium, Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság, Szakszervezetek Országos Tanácsa, Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság
Megjelenés: Budapest: Egészségügyi Minisztérium Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság Szakszervezetek Országos Tanácsa, Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság 1986
Úgy vélem, hogy 1992-ben, amikor munkahelyet váltottam, a SZOT – igaz, nem az önkormányzati – az államháztartás rendszerébe tartozott, és méltánytalannak tartom a megkülönböztetést.
Másik kérdésem: a közalkalmazottaknál hogyan számítják a jubileumi jutalomra való jogosultságot 1992 előtt? Ott is csak a Kjt. hatálya alá tartozó jogviszonyt lehet számítani, vagy pedig minden egyéb jogviszony is beleszámít?