5 talált cikk az adásvétel , személygépkocsi kifejezésre

Kérdés: Önkormányzatunk alkalmazottja nagycsaládos személygépkocsi-szerzési támogatással vásárolt autót. Ezt az autót most értékesíteni szeretné. Figyelembe vehető-e a támogatás a szerzési összeg meghatározásakor?

Kérdés: Társaságunk egy gépjármű-márkakereskedés, amely elsősorban új autókat értékesít, de a legtöbb esetben ehhez hozzátartozik a régi autó beszámítása is. Egyes esetekben előfordul, hogy olyan használt autót számítunk be, ahol a forgalomba helyezés régebbi, mint hat hónap, de az autó 6000 km-nél kevesebbet futott. Az esetek 90 százalékában nem áfaalanytól vagy áfamentesen számlázó vállalkozástól vesszük meg az autókat. Az értékesítések tekintetében évekkel ezelőtt bejelentettük az adóhatóságnál a különbözeti adózás alkalmazását. Két járművel kapcsolatban merült fel, hogy azok az Áfa-tv. 259. §-ának 25. pontja alapján új közlekedési eszköznek minősülnek, ezért az értékesítésükkor 27 százalék általános forgalmi adót kell felszámítani.
Az első személygépkocsit új autóként értékesítettük, a forgalomba helyezés is megtörtént. Öt hónap múlva adásvételi szerződéssel visszavásároltuk a magánszemély vevőtől az autót (anyagi nehézségek miatt meg kellett válnia a gépjárműtől), és eladtuk egy másik vevőnek, már használt autóként. Veszteségünk keletkezett rajta, mert az előző évben kapott rendszámot az autó (kilométeróra állása: 2540 km).
A második esetben egy áfaalany vállalkozástól vettük meg az Áfa-tv. 87. §-ának b) pontjára hivatkozással adómentesen számlázott járművet, és ezt követően értékesítettük a viszonteladóra vonatkozó szabályozás szerint (kilométeróra állása: 3000 km).
Mindkét gépjárművet belföldi vevőnek adtuk el. A fenti személygépkocsikkal kapcsolatban felmerülhet-e az új közlekedési eszközök értékesítésére vonatkozó szabályok alkalmazása, illetve helyesen jártunk-e el, amikor a különbözeti adózás alkalmazásával értékesítettük a személygépkocsikat?

Kérdés: Önkormányzatunk tulajdonában álló egyik társaság személygépkocsi-javítási szolgáltatást vett igénybe egy belföldi székhelyű társaságtól (a továbbiakban: javító társaság). A személygépkocsi javítása során kiderült, hogy egy – még értékkel bíró – meghibásodott alkatrészt szükséges kicserélni, ezért a javító társaság a használt alkatrészt kicserélte egy új alkatrészre. A javító társaság számlát állított ki a javítási szolgáltatásról – amelynek részét képezte az új alkatrész értéke is –, továbbá kiértesítő levélben kérte a társaságot, hogy a használt alkatrészt általános forgalmi adóval növelten számlázza ki részükre. A kivett alkatrész "maradványértékét" csak számla ellenében tudják megtéríteni.
A kiértesítő levél alapján, amennyiben a javító társaság egy meghatározott időn belül nem kapja meg a társaság által kiállított számlát, a használt alkatrész a javító társaság tulajdonába kerül az alkatrész értékének megtérítése nélkül. A használt alkatrészt a javító társaság felhasználja vagy továbbértékesíti.
A fent részletezettekkel kapcsolatban az alábbi kérdéseink merültek fel:
1. Kötelezhető-e a társaság számla kiállítására a javítás során kivett alkatrész átadása miatt? Ha igen, milyen jogszabályhely alapján?
2. Amennyiben az első kérdésre igen válasz adható, a használt alkatrész értékét áfásan vagy adómentesen kell kiszámlázni, azaz alkalmazható-e az Áfa-tv. 87. §-ának b) pontja a személygépkocsi alkatrészének értékesítése esetén?

Kérdés: Az Szja-tv. rendelkezése szerint saját gépjármű hivatali célú használata során költségként a saját, illetve a házastárs tulajdonában lévő személygépkocsi esetében elszámolható a NAV által közzétett üzemanyagáron felül 9 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség. A saját tulajdonú személygépkocsit a kötelező felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel kell igazolni az Szja-tv. szerint. Üzemben tartó esetében a biztosítást az üzemben tartónak kell megkötnie és fizetnie. Abban az esetben, ha a magánszemély üzemben tartója, de nem tulajdonosa a személygépkocsinak, elszámolható részére a 9 Ft/km?

Kérdés: Amennyiben dolgozóink cégautót igényelnek, kötelesek útnyilvántartást vezetni, melyben elkülönítve vezetik a hivatalos, illetve a magáncélból megtett kilométerek számát. Az útnyilvántartás alapján számlát állítunk ki, amely tartalmazza a magáncélú használatra jutó 9 Ft/km költségtérítést és az üzemanyagköltséget. A dolgozó megtéríti a számlát, ezt követően befizetjük az áfát. A cégautók után nem fizetünk cégautóadót. A cégautót használók csak kijelölt üzemanyagtöltő állomásokon tankolhatnak, erről minden hónapban számlát kap intézményünk, melyet kifizetünk, de az áfát nem helyezzük levonásba. Az Áfa-tv. 13. § (1) bekezdés 15. pontja alapján továbbértékesítésnek minősül-e esetünkben a dolgozónak kiszámlázott üzemanyagköltség, és ez esetben az áfát levonhatjuk-e olyan arányban, mint amilyen mértékben az üzemanyagot kiszámlázzuk?