55 talált cikk a könyvvezetés , szerződés kifejezésre

Kérdés:

A készlet- és a tárgyieszköz-beszerzési érték számításához és a számlák könyveléséhez szeretnénk állásfoglalást kérni, mivel az Szt. és az Áht. a bekerülési érték számításánál, illetve azok nyilvántartásánál véleményünk szerint nem fogalmaz teljesen következetesen. Az Áhsz. kormányrendelet a beruházásként elszámolt költségek körét az alábbiakban határozza meg: "A vásárolt, más által korábban már előállított termékek bekerülési értéke a piaci, forgalmi értéket leginkább tükröző nettó vételár, mivel az előállítás költségét (anyagok, munka stb. értéke) az előállító már elszámolta, a beszerzéshez kapcsolódó egyéb jogcímeken elszámolt kifizetések (szállítás, szerelés, biztosítás, hitelkamat, hatósági engedélyek stb.) pedig torzítanák ezt az értéket. Így a szállítási, kezelési stb. járulékos tételek nem részei a bekerülési értéknek, amennyiben azok nem részei a vételárnak. Ingatlanvásárlás esetén szintén elmondható, hogy a vételárként kifizetett összeget kell bekerülési értéknek tekinteni, a járulékos költségeket, díjakat nem lehet figyelembe venni."
Az Áhsz. 16. §-ának (7) bekezdése a vásárolt anyagok bekerülési értékére vonatkozóan az alábbiakat fogalmazza meg: "A vásárolt anyagok bekerülési értéke az egységes rovatrend K311. Szakmai anyagok beszerzése, K312. Üzemeltetési anyagok beszerzése és – a reprezentációs készletek, üzleti ajándékok beszerzésével kapcsolatosan – a K123. Egyéb külső személyi juttatások rovatokhoz, a vásárolt áruk bekerülési értéke a K313. Árubeszerzés rovathoz kapcsolódóan vezetett nyilvántartási számlákon végleges kötelezettségvállalásként, más fizetési kötelezettségként nyilvántartott vételár." Az Áhsz. 1. § (1) bekezdés 7. pont: "vételár, eladási ár: a termékek, szolgáltatások beszerzése, értékesítése után fizetett, kapott, felárral növelt, engedményekkel csökkentett, általános forgalmi adót nem tartalmazó ellenérték, hitelviszonyt megtestesítő kamatozó értékpapír esetén ide nem értve az Szt. 50. §-ának (3) bekezdése szerinti vételárban lévő felhalmozott kamatot".
Az Szt. a bekerülési érték számításánál figyelembe vehető költségek körét az alábbiakban határozza meg: 62. § (2) bekezdés: Vásárolt készleteknél (anyag, áru) bekerülési érték a 47–50. § szerinti tételek vagy a beszerzési értékek alapján számított átlagos (súlyozott) beszerzési ár, vagy a FIFO-módszer szerint meghatározott bekerülési érték; saját termelésű készleteknél (befejezetlen termelés, félkész és késztermék, állatok) előállítási érték az 51. § szerinti közvetlen önköltség, vagy az átlagos (súlyozott) közvetlen önköltség, vagy a FIFO-módszer szerint meghatározott közvetlen önköltség. A közvetlen önköltség utókalkulációval meghatározott vagy norma szerinti közvetlen önköltség lehet. A befejezetlen termelés norma szerinti közvetlen önköltsége a félkész termék, a késztermék norma szerinti közvetlen önköltségéből a készültségi fok alapján arányosítással is meghatározható.
Az Szt. 47. § (1) bekezdés: Az eszköz bekerülési (beszerzési, előállítási) értéke az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek együttes összege. A bekerülési (beszerzési) érték az engedményekkel csökkentett, felárakkal növelt vételárat, továbbá az eszköz beszerzésével, üzembe helyezésével, raktárba történt beszállításával kapcsolatban felmerült szállítási és rakodási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, közvetítői tevékenység ellenértékét, díjait (ezen tevékenységeknek saját vállalkozásban történt végzése esetén az 51. § szerinti közvetlen önköltség aktivált értékét), a bizományi díjat, a beszerzéshez kapcsolódó adókat és adójellegű tételeket, a vámterheket foglalja magában.
(2) A bekerülési (beszerzési) érték részét képezi – az (1) bekezdésben felsoroltakon túlmenően – az eszköz beszerzéséhez szorosan kapcsolódó
c) a jogszabályon alapuló hatósági igazgatási, szolgáltatási díj.
Az Szt. alapján a vásárolt anyagok tekintetében a közbeszerzés költségének a bekerülési ár részének kell lennie, azonban az Áhsz. 1. §-a (1) bekezdésének 7. pontja ezt már nem részletezi, illetve nem utal az Szt.-re sem. A fenti jogszabályi hivatkozások alapján szeretném az állásfoglalásukat kérni arra vonatkozóan, hogy a készlet- és tárgyieszköz-beszerzések esetén a számlán szereplő szállítási költség és közbeszerzési díj (KEF-es szerződések után a szállítónak fizetendő 1%) a beszerzési érték részének tekinthető-e? Ezen költségeket a beszerzési árra történő szétosztással a K311 – K312 – K64 rovatokon szükséges nyilvántartani a készlet/eszköz értékének megemelésével, vagy a K337 (szállítási díj) és K355 (közbeszerzési díj) rovatokon a beszerzési ártól elkülönítve?

Kérdés: Az önkormányzatunk egy, a tulajdonában lévő telket értékesített. A vételár egy részét vissza nem térítendő támogatásként adta az önkormányzat, melyet 20 év letelepedési feltételhez kötött. A szerződés értelmében, amennyiben 20 éven belül a vevő kijelentkezne az állandó lakcíméről vagy elidegeníti, akkor a támogatási összeg visszatérítendővé válik, valamint a jegybanki alapkamat 2-szeres szorzatával növelt kamatot kell fizetni rá. A vevő jelezte, hogy értékesíteni szeretné az ingatlant a 20 év letelte előtt. A képviselő-testület határozatban állapította meg a visszafizetendő összeget a szerződés értelmében. Mely kormányzati funkcióra és mely rovatra kell könyvelni a visszafizetett támogatásrészt, amennyiben az áfás, és hová kell könyvelni a kamatot?

Kérdés: Önkormányzatunk reklámcélú közterület használatáért bérleti díjat számláz a szerződéses partnernek. A bérleti díjat a B402, az áfa összegét a B406-os rovaton számoljuk el. Szerződés szerint önkormányzatunknak a partner eseti jelleggel ingyenes reklámfelületet biztosít. Az ingyenesen nyújtott hirdetési szolgáltatásról számlát állít ki, a szolgáltatás áfáját megfizeti. A térítés nélkül kapott szolgáltatást az önkormányzatnak milyen főkönyvi számokon kell elszámolni?

Kérdés: Adott egy társaság, egy nemzetközi cégcsoport magyarországi tagja, amely Magyarországon több termelőlétesítménnyel is rendelkezik, emellett számos hazai és külföldi vállalat tulajdonosa. A leányvállalatok megszerzésére alapvetően piacszerzési céllal került sor, a társaság az alapvetően független vevőknek történő termékértékesítés mellett a leányvállalatok felé történő termék-értékesítést is folytat. Emellett a leányvállalatok részére különböző támogató funkciójú szolgáltatások nyújtására is sor kerül, így pénzügyi-ügyviteli, könyvvezetési, beszámolókészítési, munkaügyi, tűzvédelmi, munkavédelmi, marketing, szervezeti és értékesítési, valamint általános üzleti tanácsadási szolgáltatásokat is nyújt a társaság. A felsorolt szolgáltatásokért a társaság a leányvállalataival megkötött szerződések szerint meghatározott időközönként ellenértékre jogosult. A?társaság a közelmúltban egy újabb magyar és külföldi társaság akvizícióját határozta el, melynek kapcsán jogi és szakértői szolgáltatások igénybevétele vált szükségessé egy külföldi versenyhivatali eljárás érdekében. Az így felmerült ügyvédi és szakértői költségekről szóló számlák eredetileg a társaság külföldi anyavállalata részére lettek kiállítva, tekintettel arra, hogy az európai uniós versenyjogi előírások szerint az anyavállalat tagállamában kellett a versenyhivatali eljárást lefolytatni. A költségeket az anyavállalat továbbszámlázta a társaság felé. A társaság által tervezett külföldi cégvásárlás azonban végül meghiúsult, mivel a külföldi versenyhatóság elutasította a társaság kérelmét, tehát a társaságon kívül álló körülmények miatt nem került sor az érintett külföldi társaság megszerzésére. A magyarországi cég megvásárlása engedélyezésre került, mely cég már korábban is a társaság egyik legnagyobb kereskedelmi partnere volt, ez az akvizíciót követően sem változott. A?leányvállalat részére a társaság magyar áfaköteles ügyleteket nyújt, emellett menedzsmentszolgáltatások nyújtását is tervezi.
A fenti tényállással kapcsolatban az alábbi kérdéseink merültek fel:
1. A társaság által a leányvállalatai részére nyújtott szolgáltatások, illetve termékértékesítések gazdasági tevékenységnek minősülnek-e, így a tervezett vállalatfelvásárláshoz kötődő költségeket a gazdasági tevékenységhez kapcsolódónak kell-e tekinteni, és az ezen költségek után felszámított áfa teljes mértékben levonásba helyezhető-e?
2. A társaság ügyvédi és szakértői költségekkel kapcsolatos adólevonási jogát befolyásolja-e, hogy a tervezett külföldi akvizíció végül nem valósult meg, hiszen az adóalanyiság már az előkészítő tevékenységek során is fennáll, függetlenül attól, hogy a tényleges gazdasági tevékenység megkezdésére sor kerül-e vagy sem?
Időközben az Európai Unió Bírósága a C-249/17 számú ügyben meghozta ítéletét, amely ügynek a tárgya egy másik társaság részvényei megszerzésének céljából kifizetett, tanácsadási szolgáltatáshoz kapcsolódó szolgáltatásokat terhelő héa levonása volt. Meglátásunk szerint az ítéletben foglaltak alátámasztják azon álláspontunkat, mely szerint a tervezett vállalatfelvásárláshoz kötődő költségek után felszámított általános forgalmi adó teljes mértékben levonásba helyezhető.

Kérdés: Adott egy társaság, amely egy nemzetközi cégcsoport magyarországi tagja, Magyarországon több termelőlétesítménnyel is rendelkezik, emellett számos hazai és külföldi vállalat tulajdonosa. A leányvállalatok megszerzésére alapvetően piacszerzési céllal került sor. A társaság az alapvetően független vevőknek történő termékértékesítés mellett a leányvállalatok felé történő termékértékesítést is folytat. Emellett a leányvállalatok részére különböző támogató funkciójú szolgáltatások nyújtására is sor kerül, így pénzügyi-ügyviteli, könyvvezetési, beszámolókészítési, munkaügyi, tűzvédelmi, munkavédelmi, marketing-, szervezeti és értékesítési, valamint általános üzleti tanácsadási szolgáltatásokat is nyújt a társaság. A felsorolt szolgáltatásokért a társaság a leányvállalataival megkötött szerződések szerint meghatározott időközönként ellenértékre jogosult. A társaság a közelmúltban egy újabb magyar és külföldi társaság akvizícióját határozta el, melynek kapcsán jogi és szakértői szolgáltatások igénybevétele vált szükségessé egy külföldi versenyhivatali eljárás érdekében. Az így felmerült ügyvédi és szakértői költségekről szóló számlák eredetileg a társaság külföldi anyavállalata részére lettek kiállítva, tekintettel arra, hogy az európai uniós versenyjogi előírások szerint az anyavállalat tagállamában kellett a versenyhivatali eljárást lefolytatni. A költségeket az anyavállalat továbbszámlázta a társaság felé.
A társaság által tervezett külföldi cégvásárlás azonban végül meghiúsult, mivel a külföldi versenyhatóság elutasította a kérelmét, tehát a társaságon kívül álló körülmények miatt nem került sor az érintett külföldi társaság megszerzésére. A magyarországi cég megvásárlása engedélyezésre került, mely cég már korábban is a társaság egyik legnagyobb kereskedelmi partnere volt, ez az akvizíciót követően sem változott.
A leányvállalat részére a társaság magyar áfaköteles ügyleteket nyújt, emellett menedzsmentszolgáltatások nyújtását is tervezi.
A fenti tényállással kapcsolatban felmerült kérdéseink:
1. A társaság által a leányvállalatai részére nyújtott szolgáltatások, illetve termékértékesítések gazdasági tevékenységnek minősülnek-e, így a tervezett vállalatfelvásárláshoz kötődő költségeket a gazdasági tevékenységhez kapcsolódónak kell-e tekinteni, és az ezen költségek után felszámított általános forgalmi adó teljes mértékben levonásba helyezhető-e?
2. A társaság ügyvédi és szakértői költségekkel kapcsolatos adólevonási jogát befolyásolja-e, hogy a tervezett külföldi akvizíció végül nem valósult meg, hiszen az adóalanyiság már az előkészítő tevékenységek során is fennáll, függetlenül attól, hogy a tényleges gazdasági tevékenység megkezdésére sor kerül-e vagy sem?

Kérdés: Az önkormányzat saját erdejéből fát termel ki. A kitermelésre és a szállításra egy külső vállalkozóval kötött szerződést. A vállalkozó számlát állít ki az önkormányzat részére tűzifa kitermelése és szállítása megnevezéssel. A fát az önkormányzat és intézményei épületeinek fűtésére használjuk fel. A vállalkozó annyi fát termel ki, amennyi azonnal felhasználásra is kerül. Kérem, szíveskedjenek levezetni ennek a könyvelését!

Kérdés: Az alábbi jogforrásokból levezetve, amennyiben az utalványrendeletek szigorú számadású kötelezettség alá esnek, akkor az államháztartási törzskönyvi jogi személyek esetében folyamatos sorszámmal kell, hogy a rendszerben létrejöjjenek, és a könyvvezetésben szerepeljenek? Az Áhsz. 52. §-a szerint a költségvetési számvitelben és a pénzügyi számvitelben a bizonylati elvre és a bizonylati fegyelemre, a számviteli bizonylatokra, a szigorú számadási kötelezettségre és a bizonylatok megőrzésére egyaránt az Szt. 165. §-ának (1), (2) és (4) bekezdését, valamint a 166-169. §-át kell alkalmazni. Az Szt. 168. §-a szerint a készpénz kezeléséhez, más jogszabály előírása alapján meghatározott gazdasági eseményekhez kapcsolódó bizonylatokat (más jogszabály: 368/2011. Ávr. 59. §) (ideértve a számlát, az egyszerűsített adattartalmú számlát és a nyugtát is), továbbá minden olyan nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat (pl.: pénztárban készpénzfelvétel stb.), szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni. A szigorú számadási kötelezettség a bizonylatot, a nyomtatványt kibocsátót terheli. A szigorú számadás alá vont bizonylatokról, nyomtatványokról a kezelésükkel megbízott vagy a kibocsátásukra jogosult személynek olyan nyilvántartást kell vezetni, amely biztosítja azok elszámoltatását. Egyébként a bizonylatok szigorú számadás alá vonása saját hatáskörben is történhet.

Kérdés: A 190. lapban megjelent 3599. számú kérdésre adott válaszban olvasható, hogy "A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény rendelkezései szerint a vízi közművekre vonatkozó üzemeltetési szerződést kell kötni". Az önkormányzat mint tulajdonos üzemeltetésre átadta a vízi közművet az Önkormányzati Közüzemi Szolgáltató Zrt.-nek. A kérdésre adott válaszban szerepel, hogy az üzemeltetésre átvett eszközökről az üzemeltetőnek analitikus nyilvántartást kell vezetnie, és év végén leltároznia kell ezeket az eszközöket, amelyről az adatokat az önkormányzat részére meg kell küldenie. Az önkormányzat mint tulajdonos üzemeltetésre átadta (visszaadta) a vízi közművet az Önkormányzati Közüzemi Szolgáltató Zrt.-nek. Az Áhsz. 22. §-a csak a koncesszióba, vagyonkezelésbe adott eszközökre tartalmaz leltározási kötelezettséget. Az önkormányzat levélben kérte az Önkormányzati Közüzemi Szolgáltató Zrt.-től a leltár elkészítését (tévesen hivatkozva a kormányrendelet 22. §-ára), és annak megküldését. A szolgáltató válaszlevelében jelezte, hogy a víziközmű-vagyont bérleti-üzemeltetési – nem vagyonkezelési – szerződés alapján üzemelteti, a kért leltár megküldése nem áll módjukban. Az üzemeltetésre átadott eszközök az önkormányzat tulajdonában vannak, a leltározás eredményét, illetve az esetleges eltérést is neki kell a könyveiben, illetve a mérlegben kimutatni, korrigálni. Az értékcsökkenést is az önkormányzat számolja el. A leltározást az önkormányzat nem tudja elvégezni. Melyik jogszabály írja elő az üzemeltetésre átadott vagyon esetében a leltározási kötelezettséget az üzemeltető részére?

Kérdés: Hogyan kell könyvelni a következő gazdasági eseményt? Közüzemi számla kiállításának kelte: 2015. 01. 05., fizetési határidő: 2015. 01. 20., teljesítési idő: 2014. 12. 31. (költségvetési számvitelben és a pénzügyi számvitelben).

Kérdés: A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény rendelkezései szerint a víziközművekre vonatkozó üzemeltetési szerződés megkötése előtt a víziközművek tulajdonosának (önkormányzatnak) vagyonértékelést kell végeztetnie. 2014. január 1-jei időponttal önkormányzatunk – a jogszabályi követelményeknek is megfelelő – üzemeltetőnek adja át víziközműveit, így a vagyonértékelést elvégeztettük. A víziközművek vagyonértékelésének szabályairól és a víziközmű-szolgáltatók által közérdekből közzéteendő adatokról szóló 24/2013. (V. 29.) NFM rendelet 2. §-ának (2) bekezdése alapján a megállapított vagyonértéket és a vagyonértékelés során keletkezett adatokat az ellátásért felelős vagyonnyilvántartásában át kell vezetni, illetve a 6. § (3) bekezdése szerint két vagyonértékelés közötti időszakban a víziközmű tulajdonosa a víziközművagyon-leltár naprakész vezetésével gondoskodik a vagyonérték folyamatos karbantartásáról. Jól értelmezzük, hogy az elkészült vagyonértékelés dokumentumaiban szereplő értékre kell az önkormányzat nyilvántartásait is "helyesbíteni" mind a tárgyieszköz-nyilvántartás, mind a vagyonkataszter tekintetében? Amennyiben igen, akkor ennek módszerét, elszámolási és könyvelési lépéseit szíveskedjenek ismertetni.