3 cikk rendezése:
1. cikk / 3 Utazási kedvezmény
Kérdés: Jár-e az önkormányzati hivatal (polgármesteri hivatal) munkavállalói részére a 38/2024. Korm. rendelet 1. számú mellékletében meghatározott kedvezmény? A 7. §-ban nincs nevesítve külön a köztisztviselők köre. Jár-e ugyanez a kedvezmény a polgármesteri hivatalban azon foglalkoztatottaknak, akik az Mt. hatálya alá esnek?
2. cikk / 3 Köztisztviselő jubileumi jutalomra jogosító idejének megállapítása II.
Kérdés: Polgármesteri hivatal köztisztviselője 2008. május 1-jén került kinevezésre. Előtte, 2008. január 1-jétől április 30-áig az önkormányzat (és nem a polgármesteri hivatal) alkalmazásában állt a Munka Törvénykönyve szerinti munkaviszonyban, munkáltatója a polgármester volt. Az általa végzett adminisztrációs feladatokat a polgármesteri hivatalban végezte. Az önkormányzatnál fennálló munkaviszonya beszámít-e a jubileumi jutalomra jogosító idő megállapításánál? (A korábbi jogviszony beszámításai egyértelműek.) A 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 150. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint figyelembe kell venni a Ktv. hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban töltött időt. A Ktv. hatálya alá a képviselő-testület hivatala tartozik.
3. cikk / 3 Nők kedvezményes nyugdíjba vonulási lehetősége
Kérdés: Intézetünk kormánytisztviselőket foglalkoztat. A kormánytisztviselők illetményére, illetve besorolására a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) vonatkozó részeit kell alkalmaznunk. Egyik kormánytisztviselőnk egy négygyermekes édesanya. Harmadik gyermekével GYES-en volt, mikor munkahelye megszűnt (1992-ben). Munkanélküli-ellátást igényelt, mivel nemsokára megszületett negyedik gyermeke, akire tekintettel GYÁS-t, GYED-et, GYES-t, majd pedig a gyermek nyolcéves koráig anyasági támogatást (járulékköteles volt) vett igénybe. Mivel a negyedik gyermek születésekor az édesanya nem rendelkezett foglalkoztatási jogviszonnyal, emiatt nyolc évet elveszít, amit ugyanúgy gyermekei nevelésével töltött el, mint más édesanyák, akiknek nem szűnt meg a munkahelyük. Jogosnak érezzük az édesanya felháborodását: az ő gyermekeibe fektetett munkája, energiája kevesebbet ér? Ráadásul ha ez annak idején tudható lett volna, a munkanélküli-ellátás helyett elvállalhatott volna egy képzettségének nem megfelelő munkát, ahonnan folytathatta volna a gyermeknevelési ellátások igénybevételét. Milyen jogorvoslati lehetőségei vannak az édesanyának, ha úgy érzi, hogy őt méltánytalanság érte? A munkáltatói jogkört intézetünkben a főigazgató gyakorolja. Van-e joga a főigazgatónak méltányosságból elfogadni a gyermekneveléssel eltöltött éveket?