1. cikk / 3 Turizmusfejlesztési hozzájárulás
Központi költségvetési szervként működő intézményünk bérelt ingatlanban üdültetést biztosít saját dolgozói és hozzátartozóik részére. Külső vendég részére nem kerül meghirdetésre az üdülési lehetőség. Álláspontunk szerint a 173/2003. Korm. rendelet értelmében ez a tevékenység nyereség- és vagyonszerzési cél nélküli szolgáltatás, amely után a fizetendő díj megállapítása önköltségi alapon történik. A NAV honlapján található, "A kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás általános forgalmi adómértéke 2020. január 1-jétől 5 százalékra csökken, valamint e szolgáltatás után turizmusfejlesztési hozzájárulás fizetési kötelezettség keletkezik" tájékoztató értelmében az üdülők szálláshely-szolgáltatása (függetlenül attól, hogy a szolgáltatást igényjogosultak és azok hozzátartozói vagy más személy veszi igénybe) kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásnak minősül. Ez alapján pedig a szolgáltatás után turizmusfejlesztésihozzájárulás-fizetési kötelezettség keletkezik. Jól értelmezzük a tájékoztató alapján, hogy az általunk nem üzleti céllal végzett közösségi, szabadidős szálláshely-szolgáltatás után is meg kell fizetni a turizmusfejlesztési hozzájárulást? Van-e más olyan kötelezettségünk, amely az üdültetési szolgáltatás után keletkezik?
2. cikk / 3 Előlegfizetés szabályai
– bérleti díjak,
– szállás- és utazási költségek,
– regisztrációs díjak,
– szervezési feladatok,
– eszköz- és készletbeszerzések.
Jogszerűen járunk-e el ezekben az esetekben az előlegszámlák befogadásával? Kapott előlegek: Intézményünk által szervezett tanfolyamok kapcsán a hallgatók az online jelentkezéssel egy időben jelentkezési díjat fizetnek, melyről a számla (nem előlegszámla) a jóváírást követően kerül kiállításra. Ez így megfelelő? Ha az adott esetben előlegszámla kiállítása szükséges, akkor van-e arra lehetőség – mivel a hallgató a teljes összeget kifizeti –, hogy a kiállított számla egyben előleg- és végszámlának is minősüljön?