Végkielégítés visszakövetelése
Kérdés
Dolgozónk közalkalmazotti jogviszonyát – óvodai csoport megszűnése miatt – felmondtuk. 62. életévét még nem töltötte be, de az előrehozott nyugdíjazáshoz szükséges szolgálati idővel rendelkezett, és mivel nyugdíjazását külön nem kérvényezte, így a fenti okok miatt "felmentéssel" szüntettük meg munkaviszonyát. Részére végkielégítés, felmentési időre járó bér kifizetésére került sor. Munkaviszonyának tényleges megszűnésekor nyugdíjazási kérelmet nyújtott be, amit az ONYI visszamenőleges hatállyal meg is állapított. Visszakövetelhető-e a felvett végkielégítés?
Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2004. november 23-án (37. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 910
[…] alkalmazhatja felmentés jogcímeként a Kjt. 30. § (1) bekezdésének e) pontját – azaz a közalkalmazott nyugdíjasnak minősül -, ha a Kjt. 37/B. §-ban meghatározott feltételek valamelyike teljesül. A közalkalmazott akkor minősül nyugdíjasnak, ha 62. életévét betöltötte, és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik – a kérdésben leírtak alapján ez a feltétel nem teljesült; 62. életéve betöltése előtt öregségi nyugdíjban, korkedvezményes öregségi nyugdíjban, előrehozott öregségi nyugdíjban, szolgálati nyugdíjban stb. részesül. (Akkor részesül – a törvény szerint – a közalkalmazott ezen nyugellátásokban, amikor azt kérelmére megállapították.) Ezen feltétel szintén nem teljesül a kérdésben felvetett esetben, mert a közalkalmazott csak a jogviszonya megszüntetése után fordult nyugellátás-megállapítási kérelemmel a megfelelő szervhez. Ezek után az a legfontosabb kérdés – ha ténylegesen erre került sor -, hogy milyen jogszabályi felhatalmazás alapján szüntette meg a munkáltató nyugdíjazás címén a jogviszonyt. A következő kérdés ez esetben a végkielégítés kifizetése. A Kjt. 37. § (2) bekezdése alapján nem jogosult végkielégítésre a közalkalmazott, ha legkésőbb a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül. Amennyiben tehát a munkáltató – tévesen – nyugdíjasnak minősítette alkalmazottját, és ezen okból felmentette, akkor a végkielégítés megállapításának sem állhatott fenn a feltétele. Reméljük […]
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2004. november 23-án (37. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 910
[…] alkalmazhatja felmentés jogcímeként a Kjt. 30. § (1) bekezdésének e) pontját – azaz a közalkalmazott nyugdíjasnak minősül -, ha a Kjt. 37/B. §-ban meghatározott feltételek valamelyike teljesül. A közalkalmazott akkor minősül nyugdíjasnak, ha 62. életévét betöltötte, és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik – a kérdésben leírtak alapján ez a feltétel nem teljesült; 62. életéve betöltése előtt öregségi nyugdíjban, korkedvezményes öregségi nyugdíjban, előrehozott öregségi nyugdíjban, szolgálati nyugdíjban stb. részesül. (Akkor részesül – a törvény szerint – a közalkalmazott ezen nyugellátásokban, amikor azt kérelmére megállapították.) Ezen feltétel szintén nem teljesül a kérdésben felvetett esetben, mert a közalkalmazott csak a jogviszonya megszüntetése után fordult nyugellátás-megállapítási kérelemmel a megfelelő szervhez. Ezek után az a legfontosabb kérdés – ha ténylegesen erre került sor -, hogy milyen jogszabályi felhatalmazás alapján szüntette meg a munkáltató nyugdíjazás címén a jogviszonyt. A következő kérdés ez esetben a végkielégítés kifizetése. A Kjt. 37. § (2) bekezdése alapján nem jogosult végkielégítésre a közalkalmazott, ha legkésőbb a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül. Amennyiben tehát a munkáltató – tévesen – nyugdíjasnak minősítette alkalmazottját, és ezen okból felmentette, akkor a végkielégítés megállapításának sem állhatott fenn a feltétele. Reméljük […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
