Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2010. február 2-án (125. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2576

[…] fennállnak az alábbi feltételek: a) a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz; b) a munkavállaló munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni; c) a munkavállaló mozgáskorlátozottsága miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni. Ha az itt felsorolt feltételek nem teljesülnek, akkor a munkáltatónak nem kötelező a gépjárművel történő munkába járás támogatása (tehát a 9 Ft/km összegű költségtérítés), ez egy lehetőség. A munkáltató döntése alapján, de nem kötelező jelleggel támogathatja a munkába járást. Munkába járásnak minősül: – a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás és hétvégi hazautazás, – napi munkába járás a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye közötti napi, illetőleg a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres oda- és visszautazása, – hétvégi hazautazás, ha a munkavállaló ideiglenesen munkavégzési célból munkahelyével azonos helységbe, illetőleg annak közelébe (napi munkába járással elérhető távolságra) költözik, onnan hetente egyszeri állandó lakóhelyére történő oda- és visszautazása. A nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén – az utazási bérlettel, az utazási jeggyel történő, az említett kormányrendelet által előírt elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó értékben (ideértve azt az esetet is, ha a juttatás a munkáltató nevére szóló számla ellenében történő térítés formájában valósul meg), vagy – költségtérítés címén (ideértve […]