Bérleti szerződés felmondására tekintettel fizetett összeg áfarendszerbeli megítélése


Önkormányzatunk, mint bérlő, 2010 májusa óta bérleti szerződéses jogviszonyban állt egy kft.-vel. A bérleti szerződés határozott időtartamra szólt, de azt önkormányzatunk annak lejárata előtt, 2013 októberében felmondta. A szerződésben foglaltak szerint a szerződést bármelyik fél rendes felmondással írásban, 60 napos határidővel mondhatja fel. Amennyiben a bérlő a bérleti szerződést 2015. július 1-je előtt rendes felmondással megszünteti, vagy a bérbeadó a szerződést jogszerűen, rendkívüli felmondással 2015. július 1-je előtt felmondja, a bérlő köteles X Ft + áfának megfelelő összeget fizetni. Önkormányzatunk a szerződés felmondását követően átutalta a szerződésben meghatározott összeget, azonban a bérbe­adó az erről kiállított számlában már nem szerepeltetett áfát, hanem azt áfa alól mentes, meg­hiúsulási kötbérként számlázta le. Álláspontunk szerint ez egyértelműen bánatpénznek minősül, és az összeget nem adómentes tételként, hanem nettó + áfa bontásban kellett volna a bérbeadónak számláznia. A bérbeadónak milyen jogcímen és milyen áfatartalommal kell kiállítania a számlát az átutalt összegről?


Megjelent a Költségvetési Levelekben 2015. január 13-án (206. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3862

[…] A Ptk. 246. §-ának (1) bekezdéséhez fűzött magyarázat szerint "a kötbérfizetési kötelezettség megállapításhoz nem elegendő, hogy a kötelezett ne, vagy ne szerződésszerűen teljesítsen, hanem az is szükséges, hogy a nemteljesítésért, illetve a késedelmes vagy hibás teljesítésért vétkes legyen, azaz hogy a teljesítés érdekében nem úgy járt el, ahogy ez az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 339. § (1) bekezdés, Ptk. 318. § (1) bekezdés]".A Ptk. 320. §-ának (2) bekezdése szerint a felek megállapodhatnak abban, hogy az elállás jogát bánatpénz fizetése ellenében teszik lehetővé, tehát bánatpénz fizetése esetén az elállás jogszerű. Ebből következően a bánatpénz egy jogszerű magatartás ellenértéke. A Ptk. 320. §-ának (2) bekezdéséhez fűzött magyarázat szerint "a felek megállapodhatnak abban, hogy valamelyikük vagy bármelyikük olyan esetben is elállhat a szerződéstől, amikor jogszabály erre nem ad lehetőséget. A felek megállapodhatnak úgy is, hogy e lehetőségért cserébe ellenértéket kötnek ki. Az elállás jogának elismerése fejében kikötött – a másik fél kártalanítását szolgáló – ellenérték a bánatpénz. A bánatpénzt meghaladó kár megtérítése nem követelhető, hiszen ilyenkor a felek a szerződésben abban állapodnak meg, hogy a bánatpénz megfizetése ellenében gyakorolható az elállás joga. Az elállás tehát ebben az esetben jogos magatartás, amely szerződésszegésnek nem minősíthető." Mindezek alapján látható, hogy a bánatpénz nem jogellenes, hanem jogszerű magatartásért jár, és az az adóalany, aki (amely) a másik fél elállási jogát bánatpénz fejében elismeri, az Áfa-tv. 13. §-a szerinti szolgáltatásra vállal kötelezettséget, így a bánatpénzt áfa terheli.A kérdés eldöntése szempontjából – a forgalmiadó-kötelezettség tekintetében – tehát annak van meghatározó jelentősége, hogy önkormányzatuk magatartása, azaz a szerződés felmondása a polgári jog szabályai szerint jogszerű vagy jogellenes magatartásnak minősül, és nem annak, hogy az ezen magatartás tanúsítása esetén fizetendő összeget a felek a szerződésben vagy a számlában miként nevesítik. Amennyiben ez a magatartás jogszerű volt, akkor nem beszélhetünk kártérítésről, és így a kifizetett összeg egy jogszerű magatartás ellenértéke. Ebben az esetben a bérbeadó az Áfa-tv. 13. §-a szerinti szolgáltatásra vállalt kötelezettséget, azaz kötelezettséget vállalt arra, hogy a másik fél szerződésből folyó kötelezettsége teljesítését ellenérték (bánatpénz) fejében nem követeli. Mindezek alapján az önkormányzatuk által kifizetett összeget áfa terheli, […]
 
Kapcsolódó címkék:  
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.