Lízingszerződéshez kapcsolódó kötelező vagyonbiztosítás áfarendszerbeli megítélése


Egy hitelintézet lízingszerződés keretében nagyobb értékkel bíró eszközöket – általában gépjárműveket – ad pénzügyi lízingbe ügyfeleinek. Ezen szerződések lízingszerződések, amelyekben az érintett lízingbe vett eszközök kötelező vagyonbiztosítása minden esetben kikötésre kerül. A hitelintézet jelenlegi gyakorlata szerint a lízingbe vevő köti meg a biztosítási szerződést a biztosítóval, megfizeti a biztosítónak a biztosítási díjat, majd ezt igazolja a hitel-intézet mint lízingbe adó felé. A hitelintézet a lízingügyletekkel jelentős kockázatot vállal, amelyet szeretne a jövőben mérsékelni, így élve a lehetőséggel, hogy mint lízingbe adó kösse meg a biztosítási szerződést a biztosítóval, megfizetve a biztosítónak a biztosítási díjat, majd ezt továbbszámlázza a lízingbe vevőnek.
Az ügylet jellemzői az alábbiak:
- a biztosítási szerződés megkötése a hitelintézeten keresztül történik, de külön szerződésbe foglalják a biztosítási szolgáltatás nyújtását, külön meghatározzák a díjazást, a lízingdíjat tartalmazó számlán külön soron számlázzák a biztosítási szolgáltatás ellenértékét (biztosítási díjat), és
- lehetőséget biztosítanak ügyfeleiknek, hogy bármely biztosítóval megköthessék a biztosítási szerződést, és
- a szerződésben kikötésre kerül, hogy azon esetben, ha a biztosítási szerződést nem kötik meg, illetve a biztosítási díjat nem fizetik meg az ügyfelek, akkor a lízingszerződések a hitelintézet részéről felmondhatóvá válnak.
A vagyonbiztosítási szerződés a lízingügylethez az Áfa-tv. 70. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a lízinghez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásként a lízingügylet adóalapjába tartozik, és így áfával növelten kell továbbszámlázni az ügyfeleknek, vagy a vagyonbiztosítás a lízingtől elkülönült, önálló szolgáltatásnak minősül, és az Áfa-tv. 86. §-a (1) bekezdésének a) pontja alá tartozó adómentes ügyletként mint önállóan nyújtott közvetített szolgáltatást (Áfa-tv. 15. §) kell továbbszámlázni?


Megjelent a Költségvetési Levelekben 2018. augusztus 28-án (264. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4779

[…] ügylet, amely miatt a felek szerződéses kapcsolatba léptek, egyes esetekben értékében lehet kisebb, mint az annak megvalósulását segítő járulékos tevékenység.A főtevékenység adóalapjába járulékos költségként beépülő ügylet fontos jellemzője, hogy az bár önmagában is állhatna, azonban az adott ügylet során a járulékos elemként megvalósuló szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés nem teljesült volna, ha a főügylet nem jött volna létre, valamint az a tény is jelentőséggel bír, hogy a járulékos elem elválaszthatatlan részét képezi a főtevékenységnek, illetve segíti annak megvalósulását, vagy adott esetben annak nélkülözhetetlen elemét képezi, vagy az értékesített termék használatát olyan mértékben segíti, hogy anélkül nem is lehetne a terméket rendeltetésszerűen használni.Azt, hogy egy konkrét termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás járulékos jellegűnek tekinthető-e, az adott ügylet valamennyi körülményét figyelembe véve kell eldönteni. Az Európai Unió Bíróságának a közösségi szinten harmonizált áfa vonatkozásában kimunkált ítélkezési gyakorlata szerint "egyes esetekben több, alakilag különálló olyan szolgáltatást, amelyet külön-külön nyújtanak, és amelyek ennek megfelelően önmagukban adókötelesnek vagy adómentesnek minősülhetnek, egységet képező ügyletnek kell tekinteni abban az esetben, ha e szolgáltatások egymástól nem függetlenek. Egységet képező ügyletnek tekinthető különösen az, amikor az adóalany által teljesített két vagy több művelet, illetve cselekmény annyira szorosan kapcsolódik egymáshoz, hogy azok objektíve egyetlen osztatlan gazdasági ügyletet alkotnak, amelynek elemekre bontása erőltetett lenne. Ez az eset áll fenn akkor is, ha egy vagy több szolgáltatás egyetlen főszolgáltatást alkot, és a további szolgáltatás vagy szolgáltatások egy vagy több, a főszolgáltatás adójogi sorsát osztó járulékos szolgáltatást képeznek. Valamely szolgáltatást különösen akkor kell járulékosnak tekinteni a főszolgáltatáshoz képest, ha az nem önálló célként jelenik meg az ügyfelek számára, hanem arra szolgál, hogy a szolgáltatásnyújtó főszolgáltatását a lehető legjobb feltételek mellett tudják igénybe venni (Field Fisher Waterhouse-ítélet, C-392/11, EU:C:2012:597, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat)." (C-42/14 számú Wojskowa-ügyben hozott ítélet 31. pontja.)Álláspontunk szerint – figyelemmel a fent írtakra is – a szóban forgó vagyonbiztosítás a hitelintézet által teljesített lízingügylethez mint főügylethez -?amely miatt a felek szerződéses kapcsolatba léptek – az Áfa-tv. 70. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján járulékosan kapcsolódik, és annak adóalapjába tartozik, tekintve, hogy a lízing tárgyára vonatkozó vagyonbiztosítási szerződésnek a hitelintézet által saját nevében, de az ügyfél javára történő megkötésére nem került volna sor, amennyiben az ügyfél nem köt lízingszerződést a hitelintézettel.Mivel a lízingügylet speciális jogügylet – tekintve, hogy egymás mellett történik egy adóköteles (esetenként adómentes) termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás, továbbá egy […]
 
Kapcsolódó címkék:    
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.