14 talált cikk a gazdasági társaság , számla , adózás kifejezésre

Kérdés: Önkormányzatunk gazdasági társaságával (egy nonprofit zrt.-vel) közszolgáltatási szerződést kötött közfeladatok ellátására (parkfenntartás, útkarbantartás, ingatlan-karbantartás stb.). A közszolgáltatási szerződésben a közszolgáltatás nyújtásáért az önkormányzat kompenzációt nyújt. A kompenzációt két típusban határozta meg: számlás típusú kompenzációt (ahol a gazdasági társaság a tevékenységek ellátásáról áfás számlát állít ki az önkormányzat felé), illetve támogatás típusú kompenzációt, mellyel éves szinten el kell számolnia a társaságnak. A támogatás típusú kompenzáció felhasználását a társaság által benyújtott áfanyilatkozat szerint számolja el az önkormányzat, esetünkben a nyilatkozat szerint a kompenzált gazdasági tevékenységek tekintetében a társaság az áfát visszaigényli, tehát az önkormányzat a nettó költségeket veszi figyelembe, csak azt finanszírozza meg a társaság számára. Fontos körülmény, hogy a társaság egy-egy tevékenységét (egy-egy közszolgáltatást) mind számlás típusú, mind támogatás típusú kompen-zálásban részesít az önkormányzat. Tehát mind-egyik gazdasági tevékenységüknek van adóköteles bevétele. Helyesen jár-e el a gazdasági társaság, ha a közszolgáltatási tevékenységei érdekében felmerült áfát teljes egészében visszaigényli, mivel minden tevékenysége érdekében keletkezik adóköteles bevétele?

Kérdés: Önkormányzatunknak két gazdasági társasága van. Az egyik társaságban az önkormányzat 100%-os tulajdonos, a másik társaságban az önkormányzatnak 51%-os, a másik önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságnak pedig 49%-os tulajdoni hányada van. Ez a két társaság alapíthat-e csoportos társaságiadó-alanyiságot? Kérem ismertessék a csoportalapítás feltételeit és működését! Úgy tudjuk, hogy csoportos áfaalanyiságot nem alapíthatnak, ennek mi az oka?

Kérdés: Mit kell tudni a behajthatatlan követelés miatti adóalap-csökkentésről?

Kérdés: Egy Magyarországon letelepedett gazdasági társaság a gazdasági tevékenységét négy üzletág keretében végzi. A négyből két üzletágban kizárólag adóköteles tevékenységet folytat, míg harmadik üzletága keretében mind adóköteles, mind pedig levonásra nem jogosító adómentes közvetítői tevékenységet is végez. A negyedik üzletág végzi az előzőekben említett három üzletág könyvelését és bérszámfejtését, azonban a társaság a harmadik és negyedik üzletágát összevontan kezeli áfaszempontból. A társaság számára a beszállítók a számlákat az első és második üzletághoz, továbbá a harmadik és negyedik üzletágat egy üzletágnak tekintve, külön-külön állítják ki (például az iroda bérleti díjának számlázása három elkülönült számlán történik az üzletágak által elfoglalt külön blokkok szerint). Vannak olyan általános költségekről szóló beszerzési számlák, amelyek számlázása nem különíthető el üzletáganként, így a társaság részére az egy összegben kerül kiszámlázásra. A társaság az első és második üzletág esetében tételesen elkülöníti az adott üzletághoz rendelten számlázott bejövő számláin felmerült áfát, és ezek kapcsán teljes mértékű adólevonást gyakorol. A társaságnak áfamentes tevékenységéhez tételesen hozzárendelhető, így a levonásból eleve kizárt beszerzése is van, amelyek tekintetében a társaság nem gyakorol áfalevonást (egy tételtípus kivételével ezen beszerzések áfamentes ügyletek). A társaság a harmadik üzletághoz kapcsolódó beszerzései-nél áfa kapcsán arányosítást alkalmaz. A társaság az eddig alkalmazott arányosítási módszertana alapján kizárólag a harmadik üzletág keretében végzett adóköteles tevékenységből származó bevételt vette figyelembe a levonási hányados számlálójának meghatározásakor, és a nevezőben is a harmadik üzletág adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító tevékenységből származó bevételeit vette csak figyelembe. Vagyis a társaság egy üzletágra korlátozott, bevételalapú arányosítási módszert alkalmazott. A negyedik üzletág tevékenysége kapcsán felmerült költségek áfatartalma ez idáig a harmadik üzletág kapcsán számított levonási arány figyelembevételével került levonásra. A társaság az eddig alkalmazott arányosítási módszerről más módszerre kíván áttérni lehetőség szerint visszamenőlegesen, az alábbiak szerint:
Levonásra jogosító és levonásra nem jogosító gazdasági tevékenység végzése esetén az Áfa-tv. 123. §-a értelmében, amennyiben lehetséges, elsősorban a tételes elkülönítés szabályai szerint kell elvégeznie az adózónak az előzetesen felszámított adó megosztását.
Az első és második üzletág kapcsán felmerült előzetesen felszámított áfa tételes elkülönítését a társaság nyilvántartásai lehetővé teszik, különös tekintettel az üzletágankénti szállítói beszámlázásra. Ezért ez az eljárás álláspontunk szerint megalapozott. A levonási hányados számításakor azonban az eddigiek során a társaság nem vette figyelembe az első és második üzletág keretében végzett adóköteles tevékenységből származó bevételt, és a nevezőben sem a teljes bevételi összeget szerepeltette. Véleményünk szerint az Áfa-tv. 123. §-ának (3) bekezdése értelmében a társaság az eddig alkalmazott arányosítási módszerről áttérhet az Áfa-tv. 5. számú melléklet szerinti, általános arányosítási szabály (mint főszabály) alkalmazására, és ennek során az első és második üzletág keretében végzett adóköteles tevékenységéből származó bevételét is figyelembe veheti (mind a számlálóban, mind a nevezőben) a harmadik és negyedik üzletágak előzetesen felszámított adójának arányos megosztásakor. Ezen módszer alapján a tételes elkülönítést követően fennmaradó beszerzési számlák kapcsán valamennyi üzletág adóköteles tevékenységéből származó nettó árbevétel összevonásra kerülne, és ez a bevételösszeg képezné a levonási hányados számlálóját. A levonási hányados nevezőjében pedig valamennyi üzletág összes nettó árbevétele szerepelne. Álláspontunk szerint ez a módszertan visszamenőleges hatállyal is gyakorolható. Az ismertetett arányosítási módszertant a jövőre nézve is alkalmazhatjuk?

Kérdés: Egy Magyarországon letelepedett gazdasági társaság építési, építési-szerelési szolgáltatások nyújtásával, komplett ingatlanberuházások generálkivitelezésével foglalkozik fővállalkozóként. A társaság tranzakciói jellemzően belföldi fordított adózás alá esnek. A generálkivitelezési projektek közül a 191/2009. Korm. rendelet alapján több esetben is kötelező építtetői fedezetkezelő bevonása. A társaság többnyire olyan projektekben vesz részt, amelyek több hónapig elhúzódó beruházások. A felek az építési-szerelési munkák ellenértékeként egy fix összeget határoznak meg, amelyet a megrendelő az építési periódus alatt több részletben – egy meghatározott fizetési ütemterv szerint – térít meg a társaság által kiállított előlegbekérők, illetve számlák alapján. A kormányrendelet értelmében [7. § (2) bekezdés, 20. § (2) bekezdés] – fedezetkezelő bevonása során – a kifizetéseket a fedezetkezelő a teljesítésről (részteljesítésről) kiállított teljesítésigazolás alapján teljesíti. A kormányrendelet 12. §-a (2) bekezdésének l) pontja szerint "a vállalkozó kivitelező feladata az Étv. 40. §-a (1) bekezdésében és 43. §-a (2) bekezdésében foglaltakon túlmenően fővállalkozó kivitelezőként az építési műszaki ellenőr vagy eltérő megállapodás esetén az építtető által kiadott teljesítésigazolásnak és a teljesítésigazolás alapján a szerződés szerinti teljesítésről (részteljesítésről) kiállított számlának az építtető, valamint építtetői fedezetkezelő közreműködése esetén az építtetői fedezetkezelő részére történő eljuttatása". A kormányrendelet 20. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy "az építtetői fedezetkezelő a teljesítésigazolásban megjelölt összegről kiállított számla alapján, a teljesítésigazolásban elismert ellenértéket a rendelkezése alá helyezett fedezetből a fővállalkozó kivitelező részére köteles – a (4) és (6) bekezdésekben meghatározottak figyelembevételével?- fizetési határidőn belül kifizetni". Bár az idézett rendelkezések csak teljesítés/részteljesítés esetén írják elő teljesítésigazolás kiállítását, a gyakorlatban a fedezetkezelők minden pénzügyi teljesítés tekintetében – így előlegek esetén is – valamilyen alátámasztó dokumentációt várnak el a felektől a tekintetben, hogy a kivitelezés a szerződés szerint halad. Tekintettel arra, hogy az előlegfizetési konstrukciók esetében nem történik teljesítés/részteljesítés, ezért teljesítésigazolás sem kerülhet kiállításra. Áthidaló megoldásként a gyakorlatban a felek egy úgynevezett "confirmation of payment" (a továbbiakban: igazolás) dokumentum kiállításában egyeztek meg, melyet a társaság állít ki, és a műszaki ellenőr írja alá. Az igazolás kiállítására azon okból kerül sor, hogy a felek írásos bizonylatban rögzítsék az előlegszámla kiállíthatóságának tényét, azaz hogy szerződésszerűen haladnak az építési munkálatok. Amennyiben a felek előlegfizetésben állapodnak meg, a felek az igazolást nem teljesítésigazolásként értelmezik, és az igazolást a fedezetkezelői online rendszerben sem tüntetik fel. Azon építési projektek kapcsán, amelyben fedezetkezelő is bevonásra kerül, befolyásolja-e a fenti, a műszaki ellenőr által aláírt igazolás a felek által előlegként megállapodott és értelmezett kifizetések előlegkénti kezelését?

Kérdés: Intézményünk – az anyagbeszerzés mellett – kis értékű tárgyi eszközöket is vásárol, előfordul, hogy "tartalékként", mely eszközöket a raktárban tartjuk addig, amíg szükség lesz rá. Ezek között vannak olyan tételeink, amelyeket 2014 előtt vásároltunk, de felhasználásra még nem kerültek. Ezeknek a raktáron lévő kis értékű tárgyi eszközöknek hogyan kell a felhasználását (raktárból való kikerülését) könyvelni a főkönyvben? A beszerzéskor milyen könyvelési lépések szükségesek?

Kérdés: 1. Az önkormányzat államháztartáson kívülre és belülre működési, illetve felhalmozási céllal támogatást folyósít. A támogatásokat utólagos elszámolással kapják a címzettek, felhasználási célhoz kötötten. Amíg a támogatás felhasználásáról az elszámolás nem történik meg, addig követelésként van a mérlegben nyilvántartva. Az átrendezés során az Áhsz. és a 36/2013. (IX. 13.) NGM rendelet elő­írásait figyelembe véve a 3516, 3526 és a 3527 főkönyvi számlákra kerültek ezek a támogatások, 2014-ben a támogatásokkal kapcsolatos elszámolások megtörténtek, a kitűzött céloknak megfelelően használták fel a támogatásokat, így követelésként további nyilvántartásuk nem indokolt. Mivel a nyitómérlegben szereplő követelések csökkenése nem pénzforgalommal kapcsolatosan keletkezett, ezért jelenlegi álláspontunk szerint a felhalmozási eredmény (414) számlával szemben tudjuk csak kivezetni a fenti tételeket a mérlegrendezési számla (4951) közbeiktatásával.
Kérdésünk: Az általunk tartott megoldás jó-e?
2. Az önkormányzat határozattal arról döntött, hogy mint az egyik cégének egyszemélyes részvényese, a zrt. és az önkormányzat között kötött vagyonkezelői szerződésben szereplő követeléssel "...a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 13. § (2) bekezdésében foglaltak alapján nem pénzbeli hozzájárulás címén megemeli a ... Zrt. jegyzett tőkéjét (saját vagyon növeléseként, ezért ez nem minősül követeléselengedésnek)".
Úgy gondoltuk, hogy a képviselő-testületi határozat végrehajtása úgy történhet, ha a pénzmaradvány felosztása során a követelés nagyságrendjének megfelelő összeggel biztosítjuk a tőkeemelés fedezetét. (Így bevételi előirányzatot tudunk biztosítani jegyzett tőkeemeléshez.) A tőkeemelés bejegyzése a Cégbíróságon 2014-ben megtörtént. A követelés az átrendezés során a 3655 főkönyvi számlára került. A 20/2014. (IV. 30.) NGM rendelet tartalmazza a 2013. évi pénzmaradvány felosztásának módosított szabályozását, ennek megfelelően a pénzkészletet korrigáló tételek között nem szerepel a 3655 főkönyvi számla, így a pénzmaradvány felosztása során módosítottuk eredeti elképzelésünket, ezért, véleményünk szerint, itt sem vehető (és nem is) vettük figyelembe. A követelés pénzforgalom útján történő kiegyenlítése a határozat alapján nem fog megtörténni, ezért a kivezetés indokolt, de ha az eredményszámlával szemben vezetjük ki a fent említett tételt, a követelés ugyan eltűnik, de így mi biztosít előirányzatilag fedezetet a tőkeemelésre, valamint a kiadásra? Amennyiben pénzforgalomban próbáljuk a követelés kivezetését rendezni, erre csak egy mód van, valamilyen bevétel könyvelése, ez a pénzkészletet megnöveli, viszont pénzforgalomban a kiadás tétel (jegyzett tőkeemelés) átutalására soha nem kerül sor, ezért a pénzkészlet torzul (azt növeli).
Kérjük a segítséget a képviselő-testületi határozat költségvetési és pénzügyi számvitelben történő helyes elszámolásához!
3. Helyi adók (építmény, telek, iparűzési stb.) esetében a 2013. évi túlfizetéseket a 3673 főkönyvi számlára fordítottuk át a 2014. évi nyitó mérlegben. A túlfizetések 2014. június 30-i állománya a nyitó mérlegben szereplő nagyságrendhez viszonyítva csökkent, amit nem kizárólag az önkormányzatot terhelő fizetési kötelezettség teljesítése eredményezett (pl.: iparűzési adó esetében az év végi túlfizetés nem is valós túlfizetést jelent a feltöltések miatt). Mivel a 3673-as számla pénzforgalmi, ezért a csökkenést is pénzforgalmi változásként számoltuk el, ami a valós pénzkészlet csökkenését eredményezte.
Kérjük szíves segítségüket az állománycsökkenés helyes számviteli elszámolása érdekében!
4. Az általános forgalmi adó elszámolásakor pénzforgalom szerint az áfa fizetendő vagy visszaigényelhető. Azonban mindkét esetben tartalmaz a bevallás különböző jogcímeken fizetendő áfát, fordított adózás szabályai szerint fizetendő áfát, illetve elő­zetesen felszámított, levonható áfát.
Kérdésünk: az adóbevallást egy összegben nettó módon kell-e elszámolnunk, vagy a fenti megosztás szerint egy bevallás számviteli elszámolásakor fizetendő, fordított és visszaigényelhető áfát is kell könyvelnünk? Ebben az esetben az elszámolást a felmerülés szerinti kormányzati funkciókra kell megbontani?
5. Az önkormányzat 100%-os tulajdonában lévő cégnek a veszteség pótlására pótbefizetést teljesített, melyet az önkormányzat kölcsön jogcímen könyvelt 2011-ben. A pótbefizetést teljes egészében felhasználta a cég a veszteségeink pótlására, az önkormányzat pedig a törzsbetétet teljesen befizette.
Kérdésünk: ilyen esetben a kölcsön visszafizetése az önkormányzatnál várható-e? A szerződésben a visszafizetésről nem rendelkeztek, nyereséges működés nem várható. A kölcsön csak elengedés formájában vezethető ki a könyveinkből?

Kérdés: Önkormányzatunk jelenlegi áfastátusza alanyi mentes. A 2013. évben induló csatornaberuházás áfalevonhatósága miatt 2013. január 1-jétől be kell jelentkeznünk az áfakörbe, mivel a képviselő-testület úgy döntött, hogy a megvalósult csatornarendszert és szennyvíztisztítót bérleti díj fejében adóköteles tevékenység végzéséhez egy gazdasági társaságnak adja, ezért a beruházás áfája levonható lesz. A pályázat nem támogatja az áfaki­adást. Kérdésünk a megváltozott áfastátuszra vonatkozik. Jelenleg önkormányzati beruházással piac­csarnok építése van folyamatban, pályázati forrás bevonásával. A pályázatban úgy nyilatkoztunk, hogy az áfát alanyi mentességünkre tekintettel nem vonhatjuk le, és a számlákat sem fordított áfásan kapjuk. Mivel a beruházás áthúzódik 2013-ra, amikor az önkormányzat már áfaalany lesz, fordított áfásan kell befogadnunk az előző évről áthúzódó számlákat? Ha igen, van-e különbség akkor, ha a számla kiállítása 2013-ban történik, azonban a számlában megjelölt teljesítés dátuma pedig 2012-re vonatkozik? Lesz-e az önkormányzatnak áfafizetési kötelezettsége, ha az elkészült piaccsarnokot térítésmentesen az önkormányzat által alapított költségvetési szerv (költségvetési intézmény) használatába adja, amely bérleti díjat fog szedni a piaci árusoktól? Ez az intézmény a bérleti díj tekintetében az általános szabályok szerint jár el. (Nem áfásan adja bérbe a használatában lévő ingatlanokat.)

Kérdés: Önkormányzat 100%-os tulajdonában álló gazdasági társaság (továbbiakban: gazdasági társaság) az önkormányzat területén lévő számos vállalkozás telephelyén hőszolgáltatási szerződést kötött. A szolgáltatás lényege abban áll, hogy a vállalkozások telephelyén elhelyezett fűtőberendezéseket megújuló energiával (fa- és nádpellettel) üzemelteti, így az elfogyasztott hőmennyiség alapján a vállalkozások díjat fizetnek a gazdasági társaságnak. Kérdésként merül fel, hogy a hőszolgáltatási tevékenység milyen adókulcs alá tartozik, tehát a gazdasági társaság az általa kiállított számlában szerepeltethet-e kedvezményes adókulcsot?

Kérdés: Önkormányzat 100%-os tulajdonában álló gazdasági társaság (továbbiakban: gazdasági társaság) az önkormányzat területén lévő számos vállalkozás telephelyén hőszolgáltatási szerződést kötött. A szolgáltatás lényege abban áll, hogy a vállalkozások telephelyén elhelyezett fűtőberendezéseket megújuló energiával (fa- és nádpellettel) üzemelteti, így az elfogyasztott hőmennyiség alapján a vállalkozások díjat fizetnek a gazdasági társaságnak. A hőszolgáltatási tevékenység milyen adókulcs alá tartozik, tehát a gazdasági társaság az általa kiállított számlában szerepeltethet-e kedvezményes adókulcsot?