3 talált cikk a kormánytisztviselő , jogkör , besorolás kifejezésre

Kérdés: A Kttv. 119. §-a alapján: "A kormánytisztviselő az I. besorolási osztályba csak akkor sorolható, ha a feladatkörére előírt szakirányú felsőfokú iskolai végzettséget szerzett." Ezt a rendelkezést a törvény alkalmazni rendeli önkormányzati köztisztviselőkre is. A szakirányú felsőfokú iskolai végzettség megszerzése esetén a kinevezés módosításánál a diploma kiállításának vagy a diploma munkáltató részére történő bemutatásának időpontja az irányadó? Például a köztisztviselő a diploma megszerzésének időpontjában nem rendelkezett az előírt nyelvvizsgával, diplomáját átvenni nem tudta, majd később megszerezte a nyelvvizsgát, amelyről szóló bizonyítványt leadta a felsőoktatási intézményben, ahol ezt követően kiállították részére az oklevelet, de azt kettő hónappal később adták át neki. A köztisztviselő csak ezt követően tudta bemutatni a munkáltatói jogkör gyakorlójának a végzettséget igazoló okiratot.

Kérdés: A közszolgálati tisztviselők részére adható juttatásokról és egyes illetménypótlékokról szóló 249/2012. (VIII. 31.) Korm. rendelet 2. §-ának (1) bekezdése a képzettségi pótlékkal kapcsolatosan az alábbiak szerint rendelkezik. A feladatkör szakszerűbb ellátását biztosító tudományos fokozat, valamint a feladatkörön belüli szakosodást elősegítő további szakképesítés, szakképzettség elismeréseként a közigazgatási szerv kormánytisztviselői, köztisztviselői számára a hivatali szervezet vezetője – a közigazgatási szerv személyi juttatása elő­irányzata terhére – képzettségi pótlékot állapíthat meg. Jól értjük, hogy az "állapíthat meg" kifejezés egyben azt is jelenti, hogy a korábbi jogszabály alapján megállapított képzettségi pótlék bármikor visszavonható?

Kérdés: Intézetünk kormánytisztviselőket foglalkoztat. A kormánytisztviselők illetményére, illetve besorolására a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) vonatkozó részeit kell alkalmaznunk. Egyik kormánytisztviselőnk egy négygyermekes édesanya. Harmadik gyermekével GYES-en volt, mikor munkahelye megszűnt (1992-ben). Munkanélküli-ellátást igényelt, mivel nemsokára megszületett negyedik gyermeke, akire tekintettel GYÁS-t, GYED-et, GYES-t, majd pedig a gyermek nyolcéves koráig anyasági támogatást (járulékköteles volt) vett igénybe. Mivel a negyedik gyermek születésekor az édesanya nem rendelkezett foglalkoztatási jogviszonnyal, emiatt nyolc évet elveszít, amit ugyanúgy gyermekei nevelésével töltött el, mint más édesanyák, akiknek nem szűnt meg a munkahelyük. Jogosnak érezzük az édesanya felháborodását: az ő gyermekeibe fektetett munkája, energiája kevesebbet ér? Ráadásul ha ez annak idején tudható lett volna, a munkanélküli-ellátás helyett elvállalhatott volna egy képzettségének nem megfelelő munkát, ahonnan folytathatta volna a gyermeknevelési ellátások igénybevételét. Milyen jogorvoslati lehetőségei vannak az édesanyának, ha úgy érzi, hogy őt méltánytalanság érte? A munkáltatói jogkört intézetünkben a főigazgató gyakorolja. Van-e joga a főigazgatónak méltányosságból elfogadni a gyermekneveléssel eltöltött éveket?