7 talált cikk a határozat , munkavégzés , egészségügy kifejezésre

Kérdés: Önkormányzati hivatal köztisztviselőjének jogviszonyát felmentéssel szerettük volna megszüntetni a következőképpen:
2022. 07. 21-én lejárt a táppénzjogosultsága, a foglalkozás-egészségügyi vizsgálat alapján a munkavégzésre egészségi okból nem volt alkalmas. Felmentéssel megszüntettük a jogviszonyát kéthavi felmentési idővel, amelyből 2022. 07. 22. – 2022. 08. 21-ig szabadság, 2022. 08. 22. – 2022. 09. 21-ig felmentés a munkavégzési kötelezettség alól. Tehát a jogviszonya 2022. 09. 21-én szűnt volna meg, és 37 évi jogviszony után még 8 havi végkielégítés és szabadságmegváltás is járna. Sajnos 2022. 08. 29-én meghalt. Ha a megszűnés jogcímét elhalálozásra módosítom, akkor 2022. 08. 22. – 2022. 09. 29-ig felmentési időre járó bért számfejthetünk-e, és végkielégítés ez esetben megilleti-e az örökösöket? A még ki nem vett szabadságok kifizetése, szabadságmegváltás jogcímen szerintem mindenképpen jár.

Kérdés: Egészségügyi jogviszonyban dolgozó munkavállalónk nyugdíjba vonulását tervezi. Az Eszjtv. 12. §-ának (6) és (7) bekezdése szerint a közalkalmazottnak kell kérni a felmentését, és a munkáltató hozzájárulásával szűnik meg a munkaviszonya. Az Mt. 69. §-ának (1) bekezdése hivatkozik a felmondási időre, ami harminc nap. A felmondási idő feléről a dolgozót a munkavégzés alól fel kell menteni. A dolgozó a szakszervezet jogászához fordult, aki a következők szerint értelmezi a jogszabályt: "Az Eszjtv. 12. § (6) és (7) bekezdése – amely a jogviszony megszüntetéséről szól – szinte szó szerint vette át a Kjt. 30. §-ának (4) és (5) bekezdését. E joghely szerint az egészségügyi szolgálati jogviszonyt felmondással meg kell szüntetni, ha a Tny. 18. §-ának (2a) bekezdésében foglalt feltételt legkésőbb a felmondási idő leteltekor teljesítő közalkalmazott kérelmezi. Ez azt jelenti, hogy ha valaki »nők 40« nyugdíjba szeretne elmenni, és legkésőbb a jogviszonya megszűnésekor a »nők 40« nyugdíjhoz szükséges jogosultsági feltételek beállnak, kérelmére a jogviszonyát a munkáltatónak kell felmondással megszüntetnie. A törvény 1. §-ának (9) bekezdése szerint az egészségügyi szolgálati jogviszonyra az Mt. szabályait kell alkalmazni abban az esetben, ha a szolgálati jogviszonyról szóló törvény eltérően nem rendelkezik. Mivel az Eszjtv.-ben a felmondási idő mértékére nincs eltérő rendelkezés, ezért e tekintetben az Mt. 69. §-át kell alkalmazni. E szerint a felmondási idő hossza 40 év jogviszony után 90 nap. Összegezve: értelemszerűen a dolgozó jogviszonya a felmondási idő (90 nap) végével szűnik meg." Jelzése szerint a "nők 40" nyugdíjazás esetén a dolgozó kérelmére a dolgozó jogviszonyát munkáltatói felmondással kell megszüntetni. Ebben az esetben a felmondási idő 90 nap, melynek feléről a dolgozót a munkavégzés alól is mentesíteni kell. Az Mt. 66. §-ának (2) bekezdése előírja a munkáltató általi felmondás indokait, mely között nem szerepel a nyugdíjazás. A másik aggályunk, hogy ha a munkáltató mond fel, a dolgozó nem minősül még nyugdíjasnak, így a munkáltató általi felmondás esetén végkielégítést is kell fizetni a dolgozónak. Véleményünk szerint csak a dolgozó kezdeményezheti a felmentést, a törvényes felmondási idő 30 nap, mely a 69. § (3) bekezdés szerint maximum hat hónappal meghosszabbítható. Kérjük állásfoglalásunk megerősítését!

Kérdés: Több mint 10 éve dolgozom ugyanazon a munkahelyen munkaviszonyban. Tavaly ősszel egy műtét miatt 8 napot voltam betegállományban. Ezt követően decemberben újabb egy hetet töltöttem betegállományban, majd kiadták a szabadságomat 2012. december 31-ig. 2013. január 1-je óta újra betegállományban vagyok, nem akarják, hogy visszamenjek dolgozni. A Munka Törvénykönyve szerint a betegszabadságot követően egy évvel elküldhetik a munkavállalót. Az utolsó, azaz a 2013-as betegszabadságot veszik figyelembe?

Kérdés: A Munka Törvénykönyvének módosítása alapján szabadság a munkában töltött idő alapján jár. A 115. § (2) bekezdése rögzíti, hogy mi minősül munkában töltött időnek. A kérdésünk az lenne, hogy a felmondási idő alatti munkavégzés alóli mentesítés idejére jár-e szabadság, mivel ez alatt az idő alatt már nincs tényleges munkavégzés?

Kérdés: Szakközépiskolában, illetve szakiskolában óraadói vállalkozási szerződés köthető-e oktatási tevékenységet végző bt.-vel, kft.-vel abból a célból, hogy a bt. vagy kft. tagja, alkalmazottja végezze el az iskolában az óraadói tevékenységet, vagy csak a magánszeméllyel köthető ilyen szerződés? Ha csak magánszeméllyel, akkor egyéni vállalkozóként is lehet, vagy csak adószámos magánszemélyként?

Kérdés: Oktatási intézményben heti 10 órás részmunkaidőben (heti 2 alkalommal 5-5 óra) foglalkoztatott könyvtáros, aki mellesleg ugyanitt megbízási jogviszonyban heti 6 órában számítástechnikát tanít, főfoglalkozásként egy másik intézményben oktat, megilleti-e a könyvtárosi munkakörben foglalkoztatása után a képernyő előtti munkavégzéshez az éles látást biztosító védőszemüveg? Ha megilleti, mi módon fizethető ki a munkáltató nevére kiállított számla után a költségtérítés: 100%-ban, vagy a munkaidő arányos részével 25%-ban? Ha a dolgozó saját nevére szól a számla, és a munkaviszonyok alapján arányosítani kell, kérheti-e ugyanazon számla után a főfoglalkoztatójától is a 75%-os költségtérítést (amennyiben mindkét helyen eléri a napi 4 órás képernyő előtti munkavégzést)?

Kérdés: Az igazságügyi szakértői tevékenység 2003. január 1-jétől kikerült az áfakörből. Ez azt jelenti, hogy a nyomozó hatóság, bíróság, más hatóság által kirendelt szakértők díjait ezentúl csak számla ellenében lehet kifizetni, a díjjegyzék nem elegendő? Mi a szakértő státusa az áfa szempontjából? Mely esetben állítja ki a számlát az intézet, és mikor az alkalmazásában álló szakértő? Mi a szakértői díjról kiállított számlán a teljesítési időpont, mivel a szakértés időpontjában a díj még nem ismert, arról az eljáró hatóság később hoz határozatot? Lehet-e gazdasági társasági formában folytatni a szakértői tevékenységet?