6 talált cikk a jövedelem , köztisztviselő , egészségbiztosítás kifejezésre

Kérdés: A közös önkormányzati hivatalnál foglalkoztatott köztisztviselő jelenleg gyermekgondozási célú fizetés nélküli szabadságát tölti. A köztisztviselő titkársági és anyakönyvvezetői feladatokat lát el. A fizetés nélküli szabadság megszakítása nélkül, megbízási szerződéssel megbízhatja-e a közös hivatal a távol lévő dolgozót anyakönyvi feladatok ellátására? A dolgozó anyakönyvvezetői feladatokra történő megbízása nem került visszavonásra a fizetés nélküli szabadság idejére.

Kérdés: Önkormányzatnál anyakönyvvezető munkakörben a dolgozó kaphat-e ruházati hozzájárulást? Ha igen, azt milyen adó terheli, milyen adókötelezettsége van az anyakönyvvezetőnek, és milyen adókötelezettsége van a munkáltatónak?

Kérdés: Közös hivatalként működünk, melybe két település tartozik. Az idei évben mindkét település elfogadta a köztisztviselők juttatásairól szóló rendeletét, és a közös önkormányzati hivatal költségvetésében a köztisztviselők és a polgármesterek részére ruházati költségtérítést állapított meg. Különbözik-e a levonandó közterhek összege a ruházati költségtérítés után, ha a köztisztviselői szabályzatban számla benyújtását írom elő, vagy ha az összeget számla benyújtása nélkül fizetem ki a dolgozóknak?

Kérdés: A költségvetési szervnél foglalkoztatottak részére fizethető bankszámla-hozzájárulásnak (2015-ben maximum havonta 1000 Ft/fő) a munkáltató és a munkavállaló részéről milyen adó-, illetve járulékvonzatai vannak? Az adott költségvetési szervnek (önkormányzat, intézmény) van-e lehetősége erre a célra külön normatívát igényelni? Amennyiben vannak a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalók, rájuk is vonatkozhat ez a juttatás?

Kérdés: 2010. évre az önkormányzat megállapította a köztisztviselőknek adható cafeteriajuttatás összegét, melyet szabályzatban rögzítettünk. Az önkormányzat elfogadta a 2009. évi pénzmaradványt. Határozatában rendelkezett a pénzmaradvány egy részének jutalom formájában történő kifizetéséről. A jóváhagyott jutalom cafeteriajuttatásként adható-e a dolgozóknak kedvezményes adókulccsal az szja-ban rögzített korlátokat figyelembe véve, és a cafeteriaszabályzatban rögzített összegen felül?

Kérdés: Hivatalunk köztisztviselője 2010 márciusában keresőképtelenné vált, és csak május elején tudott újra munkába állni. Keresőképtelensége az alábbiak szerint alakult: március 29-től április 14-ig betegszabadságon (13 nap), majd azt követően április 15-től május 9-ig (25 nap) táppénzen volt, május 10. napján állt munkába, így véleményünk szerint a Ktv. 49/F. § (2) bekezdése alapján a neki járó cafeteriajuttatást csökkenteni kell, mivel ebben a 30 napot meghaladó időtartamban sem illetményre, sem átlagkeresetre nem volt jogosult. Dolgozónk egy munkajogász által megerősítve más álláspontot képvisel: szerinte a betegszabadság idejére illetmény illeti meg, csak csökkentett összegben [mivel a Ktv. 71. § (3) bekezdése szerint ahol jogszabály távolléti díjat említ, ott illetményt kell érteni, az Mt. 137. § (3) bekezdése szerint pedig a betegszabadság ideje alatt a távolléti díj 70%-a jár], álláspontunk szerint azonban az, hogy a betegszabadság idejére járó juttatás alapja a távolléti díj (illetmény), még nem teszi azzal azonossá. Hasonló a helyzet a táppénz esetében is, mivel a táppénz alapja általában az átlagkereset, így véleménye szerint részesült olyan juttatásban, amely szerint a cafeteriajuttatásait nem kellene csökkenteni. Kérdésünk a fentiek alapján, hogy a betegszabadság idejére járó juttatás illetménynek vagy a táppénz átlagkeresetnek minősül-e, mivel ezekben az esetekben nem csökkenthető a cafeteria kerete? Szintén a fenti eset kapcsán dolgozónk (és munkajogásza) kifogásolja a cafeteriajuttatás csökkentésének számítási metódusát. Mi az egész évre járó juttatást osztottuk egynapi összegre, és szoroztuk meg a keresőképtelenség teljes időtartamával (42 nap) – amibe minden napot beleszámítottunk, függetlenül attól, hogy a betegszabadságnál csak munkanapra és fizetett ünnepre jár pénz –, míg szerintük legfeljebb a 30 napon felüli időszakra jutó (12 nap) összeggel lehetne a juttatást csökkenteni. Álláspontunkat a Ktv. 49/F. § (2) bekezdésének azon szófordulatával támasztjuk alá, hogy az "azon időtartam vonatkozásában, amelyre illetményre vagy átlagkeresetre nem volt jogosult" szövegrész a 30 napos feltétel bekövetkeztével a teljes időtartamot kiveszi a juttatásra jogot adó időszak alól, tehát nem köti ahhoz, hogy a pl. betegszabadság számításánál a hétvégékre nem jár juttatás.