3 talált cikk a nevelőszülő , kormánytisztviselő , fizetés nélküli szabadság kifejezésre

Kérdés: Polgármesteri hivatalban dolgozó köztisztviselő kolleganőnk 2012 októberében szeretné a nők 40 éves nyugdíjba vonulási lehetőségét igénybe venni. A 40 éves jubileumi jutalomra is jogosult lett volna a korábbi Ktv. alapján. A 40 éves jubileumi jutalomba a 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 150. §-ának (3) bekezdése alapján mely munkaviszonyok számítanak bele? Ha a kolléganő 1992. július előtt az Mt. hatálya alól áthelyezéssel került intézményünkbe, akkor ezen évek beszámítanak-e a jubileumi jutalom szempontjából figyelembe vehető idejébe?

Kérdés: Községi önkormányzat köztisztviselője vagyok. A jubileumi jutalom (25 éves) kiszámításához kérnék segítséget. 1985. július 1-jétől 1991 októberéig a V.T. költségvetési üzemével álltam munkaviszonyban. 1991. október 6-tól 1993. október 6-ig munkanélküli lettem (munkaügyi központtól kaptam ellátást). 1994 márciusáig jövedelempótló támogatásban részesültem, március 26-tól az önkormányzat alkalmazásában állok, 1995. január 1-jétől – jelenleg is – köztisztviselői státuszban vagyok. Mikor jár nekem a 25 éves jubileumi jutalom, figyelembe vehető-e minden jogviszonyom? A fizetési besorolásra, illetve a jubileumi jutalomra jogosító idő számítása miben tér el?

Kérdés: Intézetünk kormánytisztviselőket foglalkoztat. A kormánytisztviselők illetményére, illetve besorolására a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) vonatkozó részeit kell alkalmaznunk. Egyik kormánytisztviselőnk egy négygyermekes édesanya. Harmadik gyermekével GYES-en volt, mikor munkahelye megszűnt (1992-ben). Munkanélküli-ellátást igényelt, mivel nemsokára megszületett negyedik gyermeke, akire tekintettel GYÁS-t, GYED-et, GYES-t, majd pedig a gyermek nyolcéves koráig anyasági támogatást (járulékköteles volt) vett igénybe. Mivel a negyedik gyermek születésekor az édesanya nem rendelkezett foglalkoztatási jogviszonnyal, emiatt nyolc évet elveszít, amit ugyanúgy gyermekei nevelésével töltött el, mint más édesanyák, akiknek nem szűnt meg a munkahelyük. Jogosnak érezzük az édesanya felháborodását: az ő gyermekeibe fektetett munkája, energiája kevesebbet ér? Ráadásul ha ez annak idején tudható lett volna, a munkanélküli-ellátás helyett elvállalhatott volna egy képzettségének nem megfelelő munkát, ahonnan folytathatta volna a gyermeknevelési ellátások igénybevételét. Milyen jogorvoslati lehetőségei vannak az édesanyának, ha úgy érzi, hogy őt méltánytalanság érte? A munkáltatói jogkört intézetünkben a főigazgató gyakorolja. Van-e joga a főigazgatónak méltányosságból elfogadni a gyermekneveléssel eltöltött éveket?