8 talált cikk az ellenérték , GYES , szerződés , gépjármű kifejezésre

Kérdés: Önkormányzatunk haszonkölcsönbe szeretne adni egy újonnan vásárolt gépjárművet. A forgalomba helyezés miatt egyelőre az önkormányzat kötné meg a biztosításokat. Ezeket a díjakat számlázná tovább a kölcsönbe vevőnek, aki majd az üzemben tartó lesz, és viseli majd a gépjármű üzemeltetésével kapcsolatos költségeket. Áfamentesen kell, hogy továbbszámlázza az önkormányzat a biztosítási díjakat?

Kérdés: Minisztériumunk által kötött vállalkozói szerződés esetében az a kérdés merült fel, hogy a szerződés tárgyát képező igazolványok legyártását szolgáltatásként (K337) vagy szakmai anyagként (K311) kell-e nyilvántartanunk. A szerződés tárgya a következő: Az "A" okmányvédelmi kategóriába sorolt biztonsági okmányok előállítása és kapcsolódó szolgáltatások beszerzése tárgyában kötött vállalkozói szerződés szerint a Megrendelő megrendeli, a Vállalkozó vállalja az alább felsorolt kötelezettségek ellátását:
1. az "A" okmányvédelmi kategóriába sorolt biztonsági okmányok előállítását, úgymint:
- gépjárművezetői képesítési igazolvány,
- vasúti járművezetői igazolvány,
- nemzetközi kedvtelési célú hajóvezetői bizonyítvány,
- belvízi hajóvezetői bizonyítvány,
- tengeri kedvtelési célú hajóvezetői bizonyítvány.
2. a biztonsági okmányok beszerzését, raktározását, megszemélyesítését és kézbesítését,
3. a biztonsági okmányok életútkövető központi okmánynyilvántartásának kialakítását, a kapcsolódó szakrendszerek illesztését, és a megszemélyesítéshez szükséges adatok kezelését, az okmányok kiadását, statisztikák, riportok elkészítését, személyes adatok kezelését.
Ezen okmányok kiadására jelenleg csak az ITM jogosult, a 378/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet 28. §-ának (1) bekezdése szerint a Nemzeti Közlekedési Hatóságnak az ITM-be történő beolvadása következtében. A szerződésben meghatározott feladatok teljesítéséről a vállalkozó havonta teljesítési összesítőt készít, mely tartalmazza a teljesítés dátumát, a megjelölt okmányokat, valamint azok darabszámát.
A teljesítésigazolás után beérkező számla az igazolvány típusát, egységárát, darabszámát, nettó, áfa- és bruttó értékét tartalmazza, nincs szolgáltatásonként részletezve. A fent leírtak tekintetében melyik rovatot kell alkalmaznunk a helyes nyilvántartás érdekében?

Kérdés: Egy hitelintézet lízingszerződés keretében nagyobb értékkel bíró eszközöket – általában gépjárműveket – ad pénzügyi lízingbe ügyfeleinek. Ezen szerződések lízingszerződések, amelyekben az érintett lízingbe vett eszközök kötelező vagyonbiztosítása minden esetben kikötésre kerül. A hitelintézet jelenlegi gyakorlata szerint a lízingbe vevő köti meg a biztosítási szerződést a biztosítóval, megfizeti a biztosítónak a biztosítási díjat, majd ezt igazolja a hitel-intézet mint lízingbe adó felé. A hitelintézet a lízingügyletekkel jelentős kockázatot vállal, amelyet szeretne a jövőben mérsékelni, így élve a lehetőséggel, hogy mint lízingbe adó kösse meg a biztosítási szerződést a biztosítóval, megfizetve a biztosítónak a biztosítási díjat, majd ezt továbbszámlázza a lízingbe vevőnek.
Az ügylet jellemzői az alábbiak:
- a biztosítási szerződés megkötése a hitelintézeten keresztül történik, de külön szerződésbe foglalják a biztosítási szolgáltatás nyújtását, külön meghatározzák a díjazást, a lízingdíjat tartalmazó számlán külön soron számlázzák a biztosítási szolgáltatás ellenértékét (biztosítási díjat), és
- lehetőséget biztosítanak ügyfeleiknek, hogy bármely biztosítóval megköthessék a biztosítási szerződést, és
- a szerződésben kikötésre kerül, hogy azon esetben, ha a biztosítási szerződést nem kötik meg, illetve a biztosítási díjat nem fizetik meg az ügyfelek, akkor a lízingszerződések a hitelintézet részéről felmondhatóvá válnak.
A vagyonbiztosítási szerződés a lízingügylethez az Áfa-tv. 70. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a lízinghez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásként a lízingügylet adóalapjába tartozik, és így áfával növelten kell továbbszámlázni az ügyfeleknek, vagy a vagyonbiztosítás a lízingtől elkülönült, önálló szolgáltatásnak minősül, és az Áfa-tv. 86. §-a (1) bekezdésének a) pontja alá tartozó adómentes ügyletként mint önállóan nyújtott közvetített szolgáltatást (Áfa-tv. 15. §) kell továbbszámlázni?

Kérdés: Költségvetési szervként EU-s pályázati támogatással szakmai továbbképzéseken vesznek részt néhányan. A pályázatban a tandíjak dologi költségként vannak tervezve. A képzésben részt vevőkkel tanulmányi szerződést kötött intézményünk. Az átvállalt tandíj (nem iskolarendszerű, illetve iskolarendszerű képzés esetében) összege béren kívüli juttatásnak minősül-e? A tanulással kapcsolatban gyakran van útiköltség-elszámolás, szállás- és étkezési díj. Hogyan könyveljük ezeket, K1107/K1113 személyi rovatokra, vagy K341 dologi kiadásként egyben mindent a tandíjjal vagy külön-külön? A tanulmányi szerződést rögzítsük előzetes kötelezettségvállalási dokumentumként, vagy a képzést folytató intézménnyel kötött megállapodást? Ha mindkettőt rögzítjük, akkor duplán jelenik meg pl. a tandíj költsége mint lekötött keret. A kifizetőt terheli-e valamilyen kifizetői járulék ezzel kapcsolatban (a továbbképzés a munkáltató érdekében merült fel)? Amennyiben a dolgozó nem tölti le a tanulmányi szerződésben vállalt időt, tőle mely költségek követelhetők arányosan?

Kérdés: Mely szerv minősül közhatalmi költségvetési szervnek az államigazgatás területén?

Kérdés: Egy kutatóintézet a nyár folyamán többnapos vidéki kutatómunkát szervezett, ahova az intézeti munkatársakon kívül önkéntes diákokat is toborzott. Az intézeti munkatársaknak belföldi kiküldetés keretében a szállás-, illetve útiköltség térítésre került, napidíjat nem kaptak. Az önkéntesek a munkájukért díjazásban nem részesültek, viszont az étkeztetésüket, hideg élelmiszer vásárlását, az intézet fizette. Az élelmiszer-vásárlás a kiküldetésben lévő dolgozók étkeztetését is fedezte. Hogyan kell minősíteni a két esetet, mi a helyes főkönyvi elszámolás, és mi ezeknek az adóvonzata?

Kérdés: Önkormányzatunk 100%-os tulajdonában lévő kft. a tevékenységéhez használt személygépkocsikat nyílt végű pénzügyi lízing keretében szerzi be. Tudomásunk szerint a személygépjárművek nyílt végű lízingje esetében az előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonható, ha a járművet adóköteles tevékenységhez használja a kft. Amennyiben a vállalkozási célú használaton túl van magánhasználat is, akkor a használatot arányosítva (vállalkozási célú használat/összes használat) lehet levonni az áfát? Az arány kiszámítása érdekében a használatot nyilván kell tartani. Az arányosítást bevallási időszakonként (havonta, negyedévente, évente) vagy az egyes részletekről kiállított számlánként kell elvégezni? Amennyiben a gépjármű beszerzése nyílt végű lízing keretében történik, általában a futamidő kezdetekor egy nagyobb összeget kell teljesíteni, majd ezt követően havi rendszeres kisebb összegű részleteket. Mi a teendő abban az esetben, ha a jármű használatbavételekor nincs magánhasználat, majd néhány hónap múlva lesz? A tényleges magánhasználat nem a teljes bevallási időszak alatt állt fenn. Amennyiben bevallási időszakonként kell arányosítani, mi a teendő a befizetett nagy összegű első részlettel, ha az abba a bevallási időszakba esik, amelyikben nem volt magánhasználat? Lehetőség van arra is, hogy a magánhasználat ellenértékét a lízingbe vevő kft.-nek a használó megtérítse. Mi a teendő, ha nem térítik meg a használatot a lízingbe vevőnek? Mi a teendő akkor, ha a magánhasználat ellenértékét megtérítik a lízingbe vevőnek? A magánhasználat ellenértékének kiszámlázása a NAV által közzétett üzemanyagár és a 9 Ft/km átalány számításával történik? Mi a helyes eljárás akkor, ha az adózónak a gazdasági tevékenysége keretében az előzetesen felszámított általános forgalmi adót arányosítania kell, mert adóköteles és adómentes tevékenységet is végez, és a nyílt végű lízing keretében lízingbe vett személykocsit magáncélra is használja? Ebben az esetben az adóköteles tevékenységre eső áfát kell a magánhasználatra vonatkozóan arányosítani, azaz kétszer kell arányosítani?

Kérdés: Közhatalmi szerv szakértőkkel végeztet el engedélyezési feladatokat. A törvény engedi a szerv számára, hogy a szakértői költségeit megtéríttesse a kérelmezővel. Vannak olyan szakértők, akik megbízásos jogviszonyban látják el a tevékenységüket. Tehető-e ez a megbízási díj 555-be, továbbszámlázott szolgáltatások közé, lévén, hogy ezt megtéríttetjük a kérelmezővel?