59 talált cikk a GYES , besorolás , illetmény kifejezésre

Önkormányzatunk működteti a háziorvosi praxist. Az előző ápolónő nyugdíjba vonult, így egy új személyt vettünk fel pályáztatás útján a helyére. Az ápolónőt "D" besorolási osztályba soroltuk a 4/2000. EüM rendelet 12. §-ának (1) bekezdése, a képesítési követelményeket meghatározó jogszabályok: https://www.kormanyhivatal.hu/download/3/6b/11000/Kepesitesi_kovetelmenyeket_szabalyozo_jogszabalyok.pdf, valamint a 256/2013. Korm. rendelet 3. sz. mellékletének 4. pontja alapján, mivel a háziorvosi ápoló munkakör betöltéséhez – álláspontunk szerint – elegendő egy érettségi és egy egészségügyi középfokú szakképesítés. Annál is inkább, mivel a 256/2013. Korm. rendelet 3. sz. melléklete alapján nem a dolgozó végzettségét, hanem az általa betöltött munkakört kell figyelembe venni a besoroláshoz. A dolgozónak főiskolai végzettsége van ápoló szakon, így szerinte "F" kategóriába kellett volna besorolni, függetlenül az általa ellátott munkakörtől. Ebben az esetben a háziorvos mellett dolgozó ápolónőt "D" vagy "F" kategóriába kell besorolni?

Az óvoda intézményvezetője kérte a bérek felülvizsgálatát, véleménye szerint az óvónőknek kevesebb bér lett megállapítva, mint amennyi jogszabály szerint járna nekik. A KIRA-rendszer a besorolásuk szerinti vetítési alapként a 174,5%-ot rögzíti, azonban a vezető óvónő szerint ezt 180%-kal kellett volna számolni.
Az Nkt. 65. § (1) bekezdés: A fokozatokhoz és ezen belül az egyes fizetési kategóriákhoz tartozó garantált illetményt az illetményalap százalékában az (1a) bekezdés és e törvény 7. melléklete állapítja meg.
(1a) A köznevelési intézmény vezetője a pedagógus munkavégzése színvonalát, nyújtott munkateljesítményét kompetencia- és teljesítményalapú értékelési rendszer alapján értékeli, és ennek figyelembevételével a munkáltató – tankerületi központ által fenntartott köznevelési intézmény esetében a köznevelési intézmény vezetője javaslatára és egyetértésével – a tanévre vonatkozóan a pedagógus besorolása szerinti illetménytől eltérően is meghatározhatja az illetményét azzal, hogy a pedagógus illetménye nem lehet kevesebb, mint a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott vetítési alap
d) középfokú végzettség esetén 119,6 százaléka,
e) alapfokozat esetén 174,5 százaléka,
f) mesterfokozat esetén 193,2 százaléka
alapulvételével megállapított illetményalappal számolt illetmény.
(2) Az illetményalap a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott vetítési alap
a) középfokú végzettség esetén 120 százaléka,
b) alapfokozat esetén 180 százaléka,
c) mesterfokozat esetén 200 százaléka.
Fenti jogszabályt úgy értelmezem, ha teljesítményt értékelnek, akkor nem lehet kevesebb a vetítési alap a 174,5%-nál. Azonban a 180%-ot csak a teljesítményértékelést követően kaphatják meg? Vagy ettől el lehet tekinteni? Az óvónő nyilatkozata alapján náluk sem minősítés, sem teljesítményértékelés nem történt.

A Kjt. hatálya alatt dolgozónknak egyetemi végzettsége mellett további szakképesítésként második felsőfokú diplomája a Kjt. 66. §-ának (2)–(3) bekezdése alapján elismerésre került. A Kjt. szerint a további szakképesítés alapja az (1) bekezdés szerinti garantált illetmény, amely 2008 óta nem változott. A Kjt. 66. §-ának (9) bekezdése leírja kiegészítésül a garantált illetmény fogalmát, mely mindig legalább a garantált bérminimum. Mi minősül a további szakképesítés alapjának? Véleményünk szerint a további szakképesítés alapja a (9) bekezdésben megjelölt garantált minimálbér (jelen esetben 296.400 forint), és erre kell rászámolni a további szakképesítés után járó 10%-ot (29.640 forint). Más ellenkező vélemény szerint a további szakképesítés számítási alapját a Kjt. 66. §-ának (1)–(2) bekezdése szerinti – régi – garantált illetmény képezi. Ami kevesebb összegében, mint a (9) bekezdés alapján elvárt garantált minimálbér. Megjegyzésünk: Abban az esetben, ha a Kjt.-bértábla szerinti bér lenne az alap, akkor a minimálbérre történő kiegészítés "benyeli" – lényegében figyelmen kívül hagyja – a további szakképesítés után járó illetménynövekedést. Feltételezzük, hogy a törvényalkotónak nem lehetett ilyen szándéka, amikor a további szakképesítés elismerését kötelezően előírta. A jogszabályalkotó eredeti és valós célja feltehetően az volt, hogy adott dolgozó több felsőfokú szakképesítését többletbérrel ismerje el, azt ilyen módon honorálja.