6 talált cikk a finanszírozás , fenntartó , költségvetés , termékértékesítés , intézményfinanszírozás kifejezésre

Kérdés: Önálló költségvetési szerv vagyunk, önkormányzati konyha útján történik a gyermekétkeztetési feladat ellátása. Az étkezési térítési díjakat a konyha szedi be, és állítja ki az általános forgalmi adót is tartalmazó számlákat. Számlát állít ki az önkormányzat felé is az ingyenes étkezők vonatkozásában, akik nyilatkozat alapján ingyen étkeznek. A számlát az áfa felszámításával állítja ki ebben az esetben is. Valamennyi nyersanyagra levonásba helyezi az általános forgalmi adót, mivel mindenre áfás számlát állít ki. Az önkormányzat azonban intézményfinanszírozást is biztosít az intézmény számára, tehát nem egyedüli bevételi forrása a gyermekétkezés kapcsán kiállított számla. Helyes-e az önkormányzati konyha eljárása, amikor valamennyi számla áfatartalmát levonásba helyezi, illetve helyes-e a gyakorlat, miszerint az ingyenes étkezők vonatkozásában az önkormányzat felé áfás számlát állít ki arra figyelemmel, hogy intézményfinanszírozásban is részesül?

Kérdés: Költségvetési szervünknél az arányosítás képlete az Áfa-tv. 5. számú mellékletében rögzítetteknek megfelelően:
- a számlálóban: az adóköteles nettó árbevételét (szolgáltatásnyújtás) és
- a nevező: a számlálóban szereplő összege + adólevonásra nem jogosító szolgáltatásnyújtás ellenértéke, és az összes támogatás (intézményfinanszírozás + átvett pénzeszközök + fenntartói támogatások) szerepel.
Állásfoglalásukat kérjük a nevezőben szereplő támogatás összegét befolyásoló tényezőkkel kapcsolatban. A költségvetési szerv az átvett pénzeszközhöz kapcsolódó és a támogatótól kapott összegek általánosforgalmiadó-részét kifizeti, a támogatásokkal elszámol. Ezenfelül még az arányszám számításánál a nevezőben is szerepelteti a támogatási összegeket, csökkentve ezzel (az adóköteles bevételhez kapcsolódó) levonható általános forgalmi adó arányszámát. Továbbá a pénzforgalom nélküli intézményfinanszírozás is torzítja az arányszámot, melyhez nem kapcsolódik adóköteles kiadás (bér + munkaadót terhelő járulékok). Ebből adódóan az intézménynél ezek az összegek nem ellenértékhez kapcsolódnak, így a jogszabály által előírtnál magasabb áfaösszeg kerül befizetésre a költségvetésbe.

Kérdés: Az Egyesített Szociális Intézmény fenntartója társulás. 2013. június 30-ig a társulás igényelte az intézményünket megillető állami normatívákat. Július 1-jétől az önkormányzat igényli, átadja a társulásnak, aki nekünk finanszírozásként továbbítja. A szociális étkeztetés térítési díja úgy kerül megállapításra, hogy az éves szolgáltatási önköltségből levonjuk az állami normatívát. A térítési díj számítását nem főzőkonyhánként számítjuk ki, hanem intézményi szinten. A fizetendő személyi térítési díj nem egyezik meg az intézményi térítési díjjal, mert a nyugdíj összegétől függően sávosan fizetnek az igénybevevők, valamint a törvény alapján is meghatározott százaléknál többet nem fizethetnek. 2013. november 15-től a fogyatékosotthonok 2014. január 1-jei állami átvétele miatt az akkori nevünket, adószámunkat, törzsszámunkat a fogyatékosok otthona vitte tovább, az összes többi feladatra egy új költségvetési intézményt hozott létre a fenntartó. Éves áfabevallók vagyunk. Egy korábbi adóellen­őrzés miatt az Áfa-tv. 65. §-a, valamint az 5. sz. melléklet 2. pontja alapján a szociális étkeztetésre jutó fizetendő áfához hozzáadtuk a normatívát is (fizetendő áfa + normatíva, utána: levonható áfa x fenti arányszámmal). A NAV ügyintézője szerint az áfabevallásnál nem kell a normatívával foglalkozni, csak a levonható, illetve előzetesen felszámított áfával (kivétel az ingyenes étkezőket). A pontos válaszhoz látnia kellene a támogatási szerződést. Ez nekünk nincs, mi a fenntartótól finanszírozásként kapjuk a szociális étkezés normatíváját.
1. Kérem, szíveskedjenek segítséget nyújtani abban, hogy a bevallást szabályosan készítsük el.
2. Amennyiben a normatívával is számolnunk kell, akkor a 2013. november 15-ei "szétválás" miatt a tényleges adagokra jutó normatívát meg kell bontani?
3. A szociális étkezés utólag, a tárgyhónapot követő hónapban kerül számlázásra. Az éves bevallásnál a decemberi étkezést csak januárban számlázzuk. Ezt a hónapot is be kell állítani az éves bevallásba, vagy a pénzforgalmi szemlélet miatt csak a következő évben?

Kérdés: Intézményünk működési körébe iskolák, bölcsődék és szociális intézmények étkeztetése tartozik. Tevékenységünkhöz az önkormányzati támogatást intézményi finanszírozásként kapjuk. Többek között a Költségvetési Levelek év elején megjelent számaiban az jelent meg, hogy ebben az esetben a támogatás nem adóalap, csak az ellátottak étkezési térítési díja és kapcsolódó beszerzése előzetesen felszámított áfája teljes egészében levonható. Esetünkben az önkormányzat képviselő-testülete az ellátottak térítési díját határozza meg (ha közben árváltozás történik, azt a rendelet nem követi le). Az intézményfinanszírozás nem étkezési finanszírozás, nincs lejelentve a tényleges adagfogyasztás az önkormányzat felé, a felügyeleti támogatást intézményfinanszírozásként kapjuk. Jól értelmezzük, hogy a támogatás ebben az esetben nem adóalap?

Kérdés: Segítségüket kérjük az Áfa-tv. 2006-ra vonatkozó előírásainak helyes alkalmazásához a Szociális Gondozási Központ tevékenységével kapcsolatban, az alábbiak szerint: Intézményük egyik alapfeladata szociális étkezés nyújtása, amely az Áfa-tv. alapján adóköteles tevékenység, 15%-os adókulcs alá esik. Az ellátottak étkeztetése úgy történik, hogy intézményünk megvásárolja az adott időszakra vonatkozó ebédadagot, majd a városi önkormányzat szociális ellátásokról szóló rendelete alapján az ellátottak jövedelmi viszonyaitól függő térítési díjat az igénybevevőknek kiszámlázza. Az étkezést igénybe vevők többsége a beszerzési árnál alacsonyabb térítési díjat fizet, a különbözet beépül az intézmény költségvetésébe, és ezt a fenntartó városi önkormányzattól támogatásként kapjuk meg. A vásárolt élelmezés áfájának összegét levonásba helyezzük. Intézményünk a szociális étkeztetésen kívül más áfaköteles tevékenységet nem végez. Kérjük szíves tájékoztatásukat arra vonatkozóan, hogy az étkezés beszerzési (áfát tartalmazó) ára és az ellátottak által fizetendő (áfás) térítési díj különbözete az Áfa-tv. 22. § (2) bekezdés szerinti szolgáltatásnyújtás ellenértékének minősül-e, adóalapot képező államháztartási támogatás-e, illetve az előzőekben leírt tevékenységgel kapcsolatban kapott finanszírozás árat közvetlenül befolyásoló támogatásnak minősül-e? Intézményünk havi áfabevalló.

Kérdés: 1. Központi költségvetési intézményként működő kutatóközpont vagyunk. Kiegészítő jellegű tevékenység keretében ellenérték fejében rendszeresen értékesítünk saját előállítású diagnosztikumokat (anyagokat), valamint kutatással kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtunk. Az eladási árakat saját hatáskörben az önköltségszámítási szabályzatban rögzítetteknek megfelelően állapítjuk meg. Az önköltség képzésénél – közvetlen anyagféleségeken kívül – értelemszerűen számolunk a felmerült bérek és járulékaik összegével is. Ez utóbbiak forrása azonban a fenntartótól (FVM) érkező állami támogatás, amely alapvetően a kutatási csoport állami feladatainak ellátására szolgál. A kiegészítő tevékenységet a szabad kapacitás kitöltéseként végzik az adott kutatási csoportok, és a munkaidő megközelítéséből valójában nem elkülöníthető, hogy a munkaidő mely részében végzik az ún. állami alapfeladatot, és melyben az ún. értékesített diagnosztikumokat. A termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ráfordításait – az illetményeken kívül – és bevételeit a számvitelben elkülönítetten kezeljük, s a kiszámlázott bevételek utáni áfát befizetjük. Kérdésünk arra vonatkozik, hogy az említett bevételekből vásárolt anyagféleségek után felszámított áfát teljes mértékben levonhatjuk-e, vagy az arányosításba kell bevonni, és csak az arányszám alapján lehet azt visszaigényelni? 2. Tevékenységéből adódóan ugyancsak rendszeresen végez az intézet kutatási szolgáltatást ún. alvállalkozói, együttműködői szerződés alapján. A szolgáltatásról számlát állít ki, és a bevétel áfatartalmát értelemszerűen megfizeti. Kérdésünk ugyanaz, mint az előbbiekben részletezett, vagyis visszaigényelhető-e maradéktalanul az e bevételből vásárolt anyagféleségek áfája az adott feladat tételes analitikus nyilvántartását feltételezve? 3. Külföldi partnerekkel megkötött szerződések alapján licencet – hasznosítási díjbevételt – kap az intézmény. Ennek előzménye az intézet által kifejlesztett és a külföldi által használt szellemi termék, tudományos technikai szakértelem, az ún. "know-how", amelynek felhasználásával a külföldi fél saját országában árbevételhez jut, és annak megállapodás szerinti mértékét átadja az intézetnek. Helyesen járunk-e el, ha a teljesítés helyét külföldinek tekintjük, és ebből adódóan a külföldi fél fizeti meg az adót? Továbbá az érkezett bevételekből történő vásárlások áfáját teljes mértékben visszaigényelhetjük, vagy arányosítani kell?