5 talált cikk a lakóingatlan , jogosultság kifejezésre

Kérdés: Egy nonprofit kft. sportcsarnokot üzemeltet. A nem lakóingatlanok bérbeadására áfakötelezettséget választott. Az alábbi hasznosítási esetek fordulnak elő:
1. Magánemberek részére sportolás céljára sportpályát, termet adnak ki (például baráti társaság kibérli futballozni a sportcsarnok nagytermét). Ez bérbeadás és/vagy sportolási szolgáltatás?
2. Jóga-, torna- vagy táncoktató kibérli a sportcsarnok egyik kistermét, ahol magánembereknek tart foglalkozásokat, akik ezért díjat fizetnek az oktatónak.
3. Az iskolák és/vagy az óvodák fenntartói kibérlik a sportcsarnok egyik termét az iskolák, óvodák számára, tornaórák tartása érdekében.
4. Helyi sportegyesület egyik szakosztálya (például kosárlabda) számára kibérli a sportcsarnok egyik termét edzések megtartására.
5. Helyi sportegyesület vagy országos sportági szakszövetség kibérli a sportcsarnokot versenyek, mérkőzések megtartására, ahol nézők is lesznek, és a nézők a szervezőknek fizetnek belépőt. Jegyértékesítés történik a bérlő, használó részéről.
6. Helyi sportegyesület vagy országos sportági szakszövetség kibérli a sportcsarnokot versenyek, mérkőzések megtartására, ahol nézők is lesznek, és a nézők a sportcsarnok üzemeltetőjének fizetnek belépőt. Jegyértékesítés történik sportcsarnok üzemeltetője részéről.
7. A sportcsarnokot kibérlik koncert, táncverseny, szalagavató megtartása, előadás, egyéb, például vállalati rendezvény céljára.
Az 1-6. pont alá tartozó eseteknél a sportolók részére jellemzően öltözőhasználatot, zuhanyozási lehetőséget és sporteszközöket is biztosít a sportcsarnok. A használat szólhat néhány órára, vagy heti több alkalomra, illetve 1-2 hétre is, például edzőtábort tart a sportegyesület, illetve kiterjedhet a teljes sportcsarnokra vagy annak egy pályájára, termére. A sportcsarnok üzemeltetését a nonprofit kft. saját alkalmazottaival látja el (karbantartás, takarítás stb.).
A vázolt tényállással kapcsolatban felmerült kérdések:
- Hogyan kell értelmezni Áfa-tv. 85. §-a (1) bekezdésének m) pontjában foglalt szabályokat?
- A fenti esetek közül melyik szolgáltatás minősül bérbeadásnak és melyik sportolási szolgáltatásnyújtásnak?
- Milyen tartalmú szerződést kell kötni az egyes jogcímen használókkal annak érdekében, hogy az áfaminősítés egyértelmű legyen?

Kérdés: Önkormányzatunk tulajdonában álló nonprofit társaság a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanok bérbeadására adókötelezettséget választott. A szervezet közhasznú tevékenységei között (melyeket közszolgáltatói minőségében teljesít) szerepel a sport- és szabadidős képzés (főtevékenység), sportegyesületi és testedzési szolgáltatás is. Miként kell kezelni áfa szempontjából, ha a társaság a kezelésében lévő uszodát iskolai úszásoktatásra, egyesületi versenyúszásra, vízilabdacsapat felkészülésére adja bérbe? Amennyiben a társaság ellenérték fejében lehetővé teszi, hogy egy vízilabdacsapat edzést tartson az uszodában, akkor ezen szolgáltatás az Áfa-tv. 259. §-ának 4. pontja alapján bérbeadásnak tekinthető? A lőtér, sportcsarnok vagy atlétikai pálya használatba adása esetén az Áfa-tv. mely rendelkezései alapján kell megítélni az ügyletet, valamint a jégpályára való belépés, a jégpálya használatáért fizetett ellenérték mentesülhet-e az adó alól, vagy az Áfa-tv. 85. §-a (1) bekezdésének m) pontja alapján fel kell számítani az adót?

Kérdés: A nyugdíjasházi lakás bérlője és a bérbe adó önkormányzat határozatlan időre lakásbérleti szerződést köt, melynek egyik pontja rendelkezik a szerződés megkötését megelőzően fizetendő bekerülési térítési díjról/bérleti jogdíjról. A szerződésben a nyugdíjasházi lakás bérlője által fizetendő ellenértéket két részre bontva határozták meg, és mindkét jogcímen (a nyugdíjasházi lakásba való bekerülésért térítésként/bérleti jogként, illetve a lakáshasználati jog gyakorlásáért) fizetendő díjat a bérlő ugyanazon szereplő, a bérbe adó önkormányzat részére teljesíti. A bérbevevő tehát pusztán azért köteles megfizetni a bekerülési térítési díjat/bérleti jog díját, hogy egyáltalán megkezdhesse a jog gyakorlását, a továbbiakban pedig, a használat folyamán a használat ellenértékét, a bérleti díjat kell folyamatosan fizetnie. A folyamatos használat ellenértékét, vagyis a bérleti díjakat a használathoz igazodóan, a szerződés indulásakor kifizetett bekerülési térítési díjon/bérleti jog díján felül kell megfizetni. A bérlő a nyugdíjasházban levő önkormányzati lakást albérletbe nem adhatja, csak lakás céljára használhatja, a bérleti jog gyakorlása személyhez kötött, és amennyiben a bérleti szerződést a bérlő felmondja, másik lakás bérletére vagy pénzbeli térítésre jogosult, amely a bekerülés térítéseként fizetett összeg meghatározott része. Mindezek alapján a nyugdíjasház bérleti joga nem forgalomképes. Álláspontunk szerint, amennyiben gazdasági értelemben egy jog átengedésére kerül sor, vagy bármely jogosultságot megszereznek, és az ellenérték fejében történik, az szolgáltatásnyújtásként áfaköteles tranzakciónak minősül az Áfa-tv. 13. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében. [Az Áfa-tv. 13. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében szolgáltatásnyújtásnak minősül a vagyoni értékű jogok időleges vagy végleges átengedése.]
Az önkormányzat két különálló szolgáltatásként kezeli a vagyoni értékű jog átruházását (melynek ellenértéke a bekerülési térítési díj), vagyis azt, hogy a bérlő megszerzi a bérbeadótól a bérlői státuszt, valamint azt, hogy a bérbeadó vele bérleti jogviszonyt létesít. Az önkormányzat ennek megfelelően a bekerülési térítési díjról áfa felszámításával állítja ki a számlát, míg a lakóingatlanok bérleti díját, figyelemmel arra, hogy a bérbeadásra az Áfa-tv. 88. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján nem választott adókötelezettséget, adómentesen számlázza. Helyes-e ez az álláspont, azaz valóban két különálló szolgáltatásról van szó?

Kérdés: Önkormányzatunk 2006. december 1-jéig közhatalmi besorolású volt. 2006 májusában értékesítettünk egy ingatlant, melynek megnevezése "művelési ág alól kivett beépített terület", amelyen lakóingatlan áll. A lakóingatlant az állam (mint akkori tulajdonos) engedélyével építették. 1969-ben földhasználati jogot jegyeztek be rá a mostani vásárló javára – az 1965. évi árrész utáni ún. "C" akció keretében az ártéren lévő telep felszámolása keretében. 1992-ben átszállással lett önkormányzatunk tulajdona a terület, melyen már állt a lakóingatlan. A lakás tulajdonosa most megvásárolta a hozzá tartozó területet. A szerződésben részletfizetési kedvezményben állapodtak meg a felek a következőképpen. Az első vételárrészt követően a vevő 60 hónapon át, minden hó 15. napjáig 5000 Ft-ot fizet. Az eladó önkormányzatunk a vételár maradéktalan kiegyenlítéséig tulajdonjog-fenntartással él. A szerződés áfatartalomról nem tesz említést. 2006 decemberében önkormányzatunk egy másik ingatlan értékesítése kapcsán 4 000 000 Ft-ot meghaladó adóköteles bevételhez jutott. Ezért be kellett lépnie az áfakörbe. Kérdéseink a következők: - Jól értelmezzük-e hogy a lakóingatlanhoz tartozó ingatlan értékesítése tárgyi adómentes? - Első értékesítésnek számít-e a jelen ügylet? - A teljesítés napja a teljes kiegyenlítés, illetve a tulajdonjog-fenntartás dátuma-e (2011. 05. 15.)? - Csak addig kell-e számlát kiállítani a törlesztőrészletekről, amíg az önkormányzat áfaalany? - Tárgyi adómentes-e ez az értékesítés, vagy ha nem, hogyan kezelhető a szerződés?

Kérdés: 2003. évben, illetve az idén megkötött szerződésekkel értékesített ingatlanok esetén a 2004. január 1-jétől életbe lépő szabályok és átmeneti rendelkezések alapján milyen áfakulcsot kell alkalmaznunk, vagy az önkormányzatnak a közhatalmi tevékenység miatt már nem kell az áfára tekintettel lennie?