5 talált cikk a per , rendelkezés , jogosultság kifejezésre

Kérdés: Önkormányzati hivatal köztisztviselőjének jogviszonyát felmentéssel szerettük volna megszüntetni a következőképpen:
2022. 07. 21-én lejárt a táppénzjogosultsága, a foglalkozás-egészségügyi vizsgálat alapján a munkavégzésre egészségi okból nem volt alkalmas. Felmentéssel megszüntettük a jogviszonyát kéthavi felmentési idővel, amelyből 2022. 07. 22. – 2022. 08. 21-ig szabadság, 2022. 08. 22. – 2022. 09. 21-ig felmentés a munkavégzési kötelezettség alól. Tehát a jogviszonya 2022. 09. 21-én szűnt volna meg, és 37 évi jogviszony után még 8 havi végkielégítés és szabadságmegváltás is járna. Sajnos 2022. 08. 29-én meghalt. Ha a megszűnés jogcímét elhalálozásra módosítom, akkor 2022. 08. 22. – 2022. 09. 29-ig felmentési időre járó bért számfejthetünk-e, és végkielégítés ez esetben megilleti-e az örökösöket? A még ki nem vett szabadságok kifizetése, szabadságmegváltás jogcímen szerintem mindenképpen jár.

Kérdés: Önkormányzatunk alkalmazásában lévő közalkalmazott felmentését kérte írásban 2019. 02. 07-én, arra való hivatkozással, hogy 2019 júniusában a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító idővel rendelkezni fog. A képviselő--testület a kérelemnek helyt adott, és rendelkezett közalkalmazotti jogviszonyának felmentéssel való megszüntetéséről 2019. 07. 15. napjával, 5 hónap felmentési idővel, melynek felére mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól. A kérelem benyújtásakor (2017. 12. 31-ig) 42 év 59 nap szolgálati idővel rendelkezett, a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító ideje ebből 38 év 196 nap volt, melyből a keresőtevékenységgel járó szolgálati ideje 23 év 249 nap. A felmentés tehát megtörtént, de a nyugdíjigény a keresőtevékenységgel járó szolgálati idő elégtelen volta miatt elutasításra került. A munkáltatónak felelőssége lett volna-e annak vizsgálata, hogy a közalkalmazott a nők kedvezményes nyugdíjazásához szükséges valamennyi feltétellel rendelkezik-e, s ebben az esetben a felmentési kérelmét el kellett volna-e utasítania, vagy a munkáltató jóhiszeműségére tekintettel, hogy a munkavállaló kérelmét elfogadta, nem róható fel a nyugdíjigény elutasítása? A közalkalmazott utóbb munkaügyi perrel fenyegeti az önkormányzatot, illetve elmaradt végkielégítésének kifizetését is kérelmezi.

Kérdés: 1977 óta folyamatosan alkalmazásban állok, az említett évben egy vállalatnál helyezkedtem el, ahol a munkaviszonyom 1987-ig állt fenn. Ez utóbbi évben kerültem áthelyezéssel a jelenlegi munkahelyemre, ami korábban tanács vb szakigazgatási szerve volt, jelenleg pedig a polgármesteri hivatal. 1987-ben – az akkori jogszabályi rendelkezés szerint – államigazgatási munkaviszonyt létesítettem, ami a Ktv. 1992. július 1-jei hatálybalépésekor közszolgálati jogviszonnyá alakult át. A Ktv. 49/E. §-a (2) bekezdésének c) pontja és (3) bekezdése értelmében ez évben kaptam volna meg a 35 éves jubileumi jutalmamat, azonban jelenlegi információim szerint a hatályos törvényi rendelkezések – a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) előírásai – alapján nem jár a részemre. A Költségvetési Levelek 2012. június 12-i szám 3192. pontjában írt magyarázat utolsó bekezdése azonban éppen az én "esetemre" (is) utal, miután 1992 előtt, 1987-ben áthelyezéssel kerültem a jelenlegi munkahelyemre. Mindezek alapján – álláspontom szerint – 2012. augusztus 1-jén, amikor a 35 éves időszakom lejárt, a négyhavi jubileumi jutalom megilletett volna engem. Ha így van, kérem ennek a részletes jogszabályi levezetését.

Kérdés: Igényelhető-e ingyenes tankönyvtámogatáshoz normatív kedvezmény olyan tanuló után, akit nevelőszülő nevel, és a tanuló tartósan beteg, vagy 3 gyermekes családban él?

Kérdés: Vissza lehet-e vonni jogszerűen a közalkalmazott részére határozatlan időre megállapított, munkáltatói döntésen alapuló – garantált összegen felüli – illetményrészt?