8 talált cikk a hitel , adóhatóság , juttatás kifejezésre

Kérdés:

Költségvetési intézményünk dolgozói rendelkeznek mobiltelefon-flottával. A csomag lényege, hogy a flottán belül a telefonálás, SMS-küldés költségmentes, csupán egy alapdíja van. Ha flottán kívülre telefonálnak a dolgozók, annak Ft/perc díja van, mely hozzáadódik az alapdíjhoz. Az intézmény belső szabályzatában rögzített módon minden alkalmazott bruttó 500 forint telefontámogatásban részesül, ami annyit jelent, hogy korlátlanul kezdeményezhet percdíjas telefonálást bármilyen mobilhálózatba, és az ezáltal keletkező többletköltséget bruttó 500 forintig az intézmény viseli. A munkavállalók csak az 500 forintot meghaladó díjat kötelesek megtéríteni, mely összeg részükre kiszámlázásra kerül. Helyesen gondoljuk, hogy ez a bruttó 500 forint (vagy amennyit az egyes alkalmazottak felhasználnak/kimerítenek) egyéb személyi juttatásnak minősül? A számla könyvelésekor milyen rovatkódon szükséges elszámolni, illetve a KIRA-rendszerben milyen jogcímen kell rögzíteni? Mivel a szolgáltatás 27% áfát tartalmaz, könyveléskor ezt hogyan lehet kezelni? Milyen adóvonzata van ennek a támogatásnak?

Kérdés: Önkormányzatunk dolgozói Lengyelországban voltak kiküldetésben saját gépkocsival. Hoztak az önkormányzat nevére szóló számlával ajándéktárgyakat, amelyeket karácsonyi ajándékként szeretnénk majd kiosztani. A számlán 23% áfa szerepel. Hogyan kell ezt lekönyvelnünk? Nincs közösségi adószámunk, és nem volt még ilyen esetünk.

Kérdés: A reprezentációval kapcsolatosan szeretném kérdezni, hogy a reprezentációs kiadások sokszor egy "bolti" blokk jellegű számlán szerepelnek. Üdítőt, kávét stb. vásárolnak intézményünk részére. Kérdésem: ilyen és más – éttermi számla esetében is – milyen dokumentum szükséges annak igazolására, hogy ezek a kiadások valóban reprezentációs kiadások, vagyis több szakmai, munkahelyi megbeszélés, szakmai tárgyalás alkalmával kerülnek felhasználásra, illetve milyen előírás vonatkozik ennek igazolására, a körülmények a dokumentálására? Az Szja-tv. 3. §-ának 26. pontja előírja, hogy mi a reprezentáció, de annak igazolására kérni szoktunk vagy egy nyilatkozatot az eseményről, vagy a számlára való feltüntetését az eseménynek. Jól járunk el? Kérdésem azért merült fel, mert sok esetben kérik ennek a dokumentálásnak a törvényi hivatkozását is! Vagy – tekintettel arra, hogy csak olyan számla kerülhet elszámolásra a könyvelésben, ami feltételezi a reprezentációs felhasználást – nem kell kérni semmilyen nyilatkozatot?

Kérdés: Intézményünk alaptevékenységként lát el marketing-, promóciós és reklámtevékenységet, így különösen idegenforgalmi szakfeladatunk keretében. Ennek keretében különböző szóróajándékokat készíttetünk, melyeket ingyenesen osztunk szét különféle rendezvényeken, kiállításokon. Ezzel kapcsolatban milyen személyijövedelemadó-, illetve társadalombiztosítási közterheink keletkezhetnek? Tekinthetők-e ezek üzletpolitikai ajándéknak vagy üzleti ajándéknak?

Kérdés: Intézményünk az utóbbi időben több terméket értékesített uniós partnerek részére. Az olasz partnerünk nem tudott fuvarokmányt küldeni, mert a terméket saját fuvareszközével vitte ki. Tudomásunk szerint az adómentes számlázáshoz kell a fuvarokmány. Kérdésünk, hogy ebben az esetben mi fogadható el a kivitel igazolásául?

Kérdés: Ruházati cikkeket adtunk el egy osztrák vállalkozónak. Mivel a partnerünk saját fuvareszközével vitte ki a termékeket, fuvarokmányt bemutatni nem tudott. Kérdésünk, hogy hány – fuvarokmányt kiváltó – igazolást kell hozni, hogy adómentesen számlázhassunk? Ha az összes igazolás rendelkezésre áll, akkor az értékesítés biztosan adómentes? Hogyan tudjuk megkövetelni a partnerünktől, hogy a nekünk szükséges igazolásokat küldje el?

Kérdés: Az 1995. évi CXVII. személyi jövedelemadóról szóló törvény 69. § (1) bek. mb) pontja és a (12) bekezdése alapján 2006. szeptember 1-jétől a telefonszolgáltatás magáncélú használata címén a magánszemélynél keletkező bevétel természetbeni juttatásként válik adókötelessé a kifizetőnél. "Az adóköteles bevétel a magáncélú használat értékének, a magánszemély által meg nem térített része, azzal, hogy a magáncélú használat értéke, a telefonszolgáltatás esetében a forgalomarányos kiadásoknak a tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével határozható meg. Avagy választható, hogy a telefonszolgáltatás esetében a 20% számít adóköteles bevételnek." 1. Helyesen értelmezzük azt, hogy amennyiben a magáncélú használat értékét a magánszemélynek kiszámlázzuk, és ő ezt megtéríti, akkor nem keletkezik adóköteles bevétele? (Az adómentesség független attól, hogy hány százaléka ez az összeg a számla végösszegének?) 2. Amennyiben a továbbszámlázott összegek nem érik el a bejövő számla végösszegének a 20%-át, abban az esetben meg kell fizetnünk a különbség után a 20%-ot? 3. A fenti esetben a számla értékét a forgalomarányos kiadások (pl.: tételes híváslista) tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadások (pl. előfizetési díj) arányosításával határozhatjuk meg. Milyen nyilvántartás alapján lehet hitelt érdemlően, hiánytalanul bizonyítani a magáncélú használatot, ami a számlázás bizonylataként szolgálna? (Például, ha a magánszemélyek kapnak egy "hivatalos" és "magán" kódot, amit telefonálás előtt maguk ütnek be a készülékbe, vagy ha a számlán bekarikázzák a magánhívásaikat?) 4. Alkalmazható együttesen a két módszer? Ez alatt azt értem, hogy mondjuk csak 16 százalékot számlázok ki, és a maradék 4 százalék után fizetem meg az 54 százalékot és a járulékokat. Ekkor nem vezetünk nyilvántartást. 5. Vagy nyilvántartás alapján a magánhasználat forgalomarányos részét kiszámlázom, de a rá eső nem forgalomarányos (előfizetési díjak) után megfizetem az adót és járulékaikat. (Ebben az esetben a magánhasználat arányos és nem arányos, csak összesen 15 százaléka a bejövő számlának.)

Kérdés: Hogyan alakulnak az importáfa szabályai 2004. május 1-je után?