6 talált cikk a képviselő , értékesítés , juttatás kifejezésre

Kérdés: Belső ellenőr vagyok egy önkormányzatnál. Az ellenőrzésem céljellegű támogatás civil szervezetek részére. Az egyik elszámolásnál az alábbiakat tapasztaltam:
1. A pályázó "Civil Gergely" a pályázó egyesület képviselője. Sikeres pályázat, nyert X összeget.
2. Az elszámolásban "Civil Gergely" mint egyéni vállalkozó számlázott a 2020-2021. évre vízfogyasztást, fűtést, illetve olyan terméket (könyvek, könyv-utalvány), ami az egyéni vállalkozásban van. Az is aggályos, hogy miért most számláz a 2020. évről, hiszen most csak a 2021. évre vonatkozó tranzakciók vehetők figyelembe. Nekem úgy tűnik, mintha a közpénzt "átirányította" volna. "Civil Gergely" elszámolása mennyire helytálló? A pályázati kiírásban egyik kérdésre utaló szabályozás sincs.

Kérdés: Az önkormányzat a településen élő, 65 év feletti idős emberek részére 5000 forint értékű élelmiszer-utalványt szeretne adni, melyeket a helyi boltban költhetnének el. Ezt a szociális keret terhére el lehet számolni a K48-as rovaton? Ilyen esetben a szociális rendeletben ezt fel kell tüntetni, vagy elég róla egy döntés? Az így adott utalvány – véleményem szerint – többcélú utalványnak minősül, mivel eltérő áfakulcsú termékekre is beváltható. Ebben az esetben a bolt által, a begyűjtött utalványokról kiállított TAM-számla lesz a kifizetés bizonylata (az utalványokat átvételi elismervényen adjuk át az idősek részére), vagy az utalvány lesz a kifizetés bizonylata? Ha a szociális keretben nem lehet elszámolni, akkor ez csekély összegű ajándéknak minősül? Illetve mindenkinek külön--külön, személyenként kell számfejteni, vagy a dologi kiadások között elszámolható?

Kérdés: Egy magyar társaság acélipari termékeket vásárol egy német társaságtól, amely a termékeket egy kínai cégtől szerzi be Kínából. Felmerült, hogy a leszállított termékkészletet konszignációs készletként kezeljék a vevői felhasználásig. A német társaság közvetlenül Kínából szállítja a termékeket a magyar társaság raktárába. A számlázást a német partner olyan ütemben kívánja elvégezni, ahogyan a vevő kitárolja a terméket raktárából felhasználásra. A vám- és áfajogi szabad forgalomba hozatal Magyarországon történik megbízott vámügynökségen keresztül. Az importtal kapcsolatban két variáció lehetséges, ezekkel kapcsolatban kérem a segítségét.
1. Az első esetben felmerült, hogy a vámkezelésre a megbízást a magyar társaság adja, ún. vámszámla alapján megtörténik a szabad forgalomba bocsátás, és vámhatározat alapján a magyar vevő megfizeti az áfát, melyet majd saját bevallásában levonásba helyezhet.
- Szabad forgalomba helyezés után az áru továbbra is a német társaság tulajdonában marad, vagy azonnal el kell készítenie a végleges számlát?
- Megvalósulhat az az eset, hogy ezt a terméket konszignációs készletként kezelik a felek? Ebben az esetben a német társaság a raktárból történő kitárolások alkalmával milyen értékesítésről kell, hogy számlát adjon? Belföldi értékesítés, importértékesítés vagy Közösségen belüli értékesítés?
- Milyen dokumentációra van szükség az értékesítési számlán kívül az ügylet alátámasztására?
2. Másik lehetőségként felmerült, hogy a vámkezelésre a megbízást a német társaság adja, végleges vámkezelés valósulhat meg közvetett vámjogi képviselet keretében. Megtörténik a vámkezelés, ezek után a terméket a vevő raktárába szállítják.
- A német társaság milyen számlát kell, hogy kiállítson: belföldi értékesítés, közösségi értékesítés vagy import?
- A német társaságnak ebben az esetben be kell jelentkezni adószámért a NAV-hoz?
- Ha az ügylet közösségi értékesítésnek minősül, akkor alkalmazhatóak lennének-e a vevői készletre vonatkozó előírások?
- Milyen dokumentációra van szükség az értékesítési számlán kívül az ügylet alátámasztására?

Kérdés: Az Áfa-tv. 95. és 96. §-ai szerinti adómentes termékimport során alkalmazott eljárásokkal kapcsolatban egymástól jelentősen eltérő álláspontok ismertek.
I. Az eltérő álláspont azon esetek során alakul ki, amely esetekben a szabad forgalomba bocsátást követően a termék elfuvarozása, eljuttatása nem közvetlenül az importőr első (másik tagállami) vevője felé történik. Ezen esetekben az első vevő oly módon értékesíti a terméket egy további közösségi gazdálkodó számára, hogy a termék nem kerül az első vevőhöz, hanem közvetlenül a második (vagy többedik) vevő részére kerül fizikailag leszállításra. Az elfuvarozott terméket a második (vagy többedik) vevő veszi át, igazolja pl. CMR-fuvarlevélen az átvételt.
a) Az egyik álláspont szerint:
- a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-áru-nyilatkozat 44. rovatában (Y041) az importőr első, másik tagállami vevőjének (termékbeszerző) közösségi adószámát kell feltüntetni,
- az Áfa-tv. 96. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerinti, az ügylet teljesítését tanúsító, meghatalmazottként kiállításra kerülő számlán vevőként az importőr első (másik tagállami) vevőjének közösségi adószámát kell feltüntetni,
- az összesítő nyilatkozatban az importőr első (másik tagállami) vevőjének közösségi adószámát kell feltüntetni,
- az elfuvarozás igazolásaként az árut ténylegesen átvevő (utolsó vevő) által leigazolt bizonyíték, pl. CMR-fuvarlevél elfogadható,
- az EKÁER-bejelentésen a Címzett rovatba az importőr első (másik tagállami) vevőjének nevét, közösségi adószámát és címét, míg Kirakodási címként az áru tényleges lerakodási címét kell bejelenteni.
b) A másik álláspont szerint az adó- és vámeljárásban utalni kell a "végső adófizető" személyére, összhangban a szállítási okmányokkal. Ezen elv alapján:
- a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-áru-nyilatkozat 44. rovatában (Y041) az ügylet utolsó vevőjének, a termék tényleges fizikai átvevőjének közösségi adószámát kell feltüntetni,
- az Áfa-tv. 96. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerinti, az ügylet teljesítését tanúsító, közvetett képviselő által meghatalmazottként kiállításra kerülő számlán vevőként az ügylet utolsó vevőjének közösségi adószámát kell feltüntetni,
- az összesítő nyilatkozatban az ügylet utolsó vevőjének közösségi adószámát kell feltüntetni,
- az átvételi igazolásként szolgáló pl. CMR-fuvar-levelet az utolsó vevő (tényleges átvevő, végső adófizető) igazolja átvevőként,
- az adómentes termékimport során az Áfa-tv. 91. §-ának (2) bekezdése szerinti "háromszögügylet" szabályait is alkalmazni kell.
Megítélésünk szerint a b) pont szerinti álláspont tulajdonképpen lehetetlen, sokszor megoldhatatlan helyzetbe hozza mind az importőrt, mind a közvetett vámjogi képviselőt, mivel jellemzően egyikük sem bír tudomással arról, hogy az importőr első (másik tagállami) vevője kinek, milyen áron értékesíti tovább a terméket. Az importőr első (másik tagállami) vevője ezt – jogosan – üzleti titokként kezeli, hiszen ellenkező esetben őt a partnerei megkerülhetik.
II. A másik terület, amelyben eltérő álláspont alakult ki, az Áfa-tv. 96. §-a (3) bekezdés a) pontja szerinti, az ügylet teljesítését tanúsító, meghatalmazottként kibocsátásra kerülő számla kibocsátásának időpontja.
A termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló árunyilatkozat megtétele során természetesen minden esetben rendelkezésre áll az adómentes termékimport megvalósulását valószínűsítő okirat.
a) Az egyik álláspont szerint nem elegendő az adómentes termékimport megvalósulását valószínűsítő okirat, hanem minden esetben szükséges a közvetett képviselő által, meghatalmazottként kiállításra kerülő számla vámkezelést megelőző kibocsátása.
b) A másik álláspont szerint a közvetett képviselő által, meghatalmazottként kibocsátásra kerülő számla vonatkozásában elfogadja az Áfa-tv. 163. §-a szerinti, "észszerű időn", azaz 15 napon belüli számlakibocsátást.

Kérdés: Egy magyar társaság megbízást kap egy indiai illetőséggel rendelkező – kapcsolt vállalkozási viszonyban álló – megrendelőtől arra, hogy különböző, autógyártással foglalkozó társaságok tulajdonában álló motorokon javítási szolgáltatást végezzen el. A javítandó motorokba beépítendő alkatrészeket a megrendelő bocsátja a társaság rendelkezésére, és mivel a javítási szolgáltatás elvégzése Magyarországon történik, ezen alkatrészeket szabad forgalomba helyezik. A behozott alkatrészek tulajdonjoga tekintetében elmondható továbbá, hogy a társaság részére történő átadás ellenére továbbra is változatlanul a megrendelő tulajdonában maradnak, a termék feletti tulajdonjog nem száll át a társaságra.
1. Helyes-e az az álláspont, miszerint a társaság tekintendő a Magyarországra behozott alkatrészek importőrének – és így az importhoz kapcsolódó áfafizetési kötelezettség alanyának -‚ továbbá helyes-e az az álláspont, mely szerint az alkatrészek importjával kapcsolatban felmerülő áfa tekintetében a társaság a levonási jogát érvényesítheti, illetve a megrendelőnek nem keletkezik Magyarországon áfaregisztrációs kötelezettsége?
2. Helyes-e az az álláspont, hogy a társaság által nyújtott szolgáltatás – magában foglalva a Magyar-országra behozott termékeknek a motorokba történő beszerelését – komplex szolgáltatásnak minősül, és azon belül a jogügylet domináns céljának, és így az áfakezelést meghatározó fő elemnek a javítási szolgáltatás tekintendő, figyelemmel arra is, hogy a szolgáltatás magában foglalja a motor részét képező alkatrészek határt átlépő mozgatását is?

Kérdés: Önkormányzatunk a képviselőknek és a bizottsági tagoknak az 1994. évi LXIV. törvény 16. § (1) bekezdés b) pontja alapján természetbeni juttatásként térítésmentes étkezést biztosít. Kérdésünk, hogy ezen juttatás értéke után az önkormányzatnak keletkezik-e áfabefizetési kötelezettsége?