114 talált cikk a jogkör , költség kifejezésre

Kérdés: A Kjt. 33/A. §-ának (3) bekezdése alapján a rendkívüli felmentés jogát az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül kell gyakorolni. Mi számít a tudomásszerzés időpontjának? Amennyiben a fenntartóval is egyeztetni kell, akkor az egyeztetés időtartamával meghosszabbodik-e a határidő?

Kérdés: Költségvetési szervezetünknek jelenleg nincs kinevezett gazdasági vezetője, azonban az Ávr. 11. §-ának (8) bekezdése értelmében a főigazgató ideiglenes jelleggel a pénzügyi igazgatót jelölte ki a gazdasági vezetői feladatok ellátására. A pénzügyi igazgató távollétében egy ellenjegyzési jogkörrel meghatalmazott kolléga látja el a pénzügyi ellenjegyzési feladatot, aki ezt a továbbiakban nem kívánja ellátni, azonban lemondó nyilatkozatát a főigazgató nem fogadja el. Kérdésünk, hogy lemondhat-e írásban a pénzügyi ellenjegyzési feladatáról a kolléga?

Kérdés: Központi költségvetési szerv vagyunk, megyei kirendeltségekkel. A kirendeltségek illetékességi körébe tartozó intézmények 5-80 km-es távolságban vannak. Az Áht. szerinti jogkörgyakorlások közül az érvényesítést és a pénzügyi ellenjegyzést felhatalmazás szerint a kirendeltségi munkatársak gyakorolják. A szociális intézmények ellátottainak bankban lévő pénzét és készpénzét az intézmény által kialakított gyakorlat és belső szabályzat alapján az intézményi munkatársak kezelik, vezetik az analitikus nyilvántartást. Az ellátottak pénzét vagy az ellátott nevére szóló bankszámlákon, vagy a Magyar Államkincstárnál vezetett letéti számlán tartják az intézmények. Miután nem költségvetési pénzről (ellátott saját pénze) van szó, kell-e a pénztárbizonylatokon a jogkörgyakorlásokat (érvényesítés, utalványozás) gyakorolni? Sok esetben az érvényesítés a kifizetést követő 1-2 héten, de minimum pár napot követően történik meg, így elveszíti a jogszabályalkotó szándéka szerinti ellenőrző funkcióját.

Kérdés: Önkormányzatunk intézményei önállóan működők, a pénzügyi gazdálkodási feladataikat alapfeladatként az önkormányzati hivatal látja el. A gazdálkodás egységes elvek és szabályok alapján történik. A szabályzatainkat (Számviteli politika, Pénzkezelési szabályzat, Leltározási szabályzat, Eszköz és források értékelési szabályzata, Önköltségszámítási szabályzat, Selejtezési szabályzat, számlarend, Bizonylati rend, Pénzgazdálkodási jogkörök szabályzata) kiterjesztettük az intézményekre is, és az intézményvezetők mint a költségvetési szervek vezetői aláírták azokat. Ezzel a gyakorlattal megfelelünk az intézményekre vonatkozó szabályozási előírásoknak, vagy intézményenként külön kell elkészíteni a fenti szabályzatokat?

Kérdés: Az Áht. 34. §-a (2) bekezdésének felhatalmazása alapján a képviselő-testület az adott évi költségvetési rendeletében az önkormányzati céltartalék, illetve az általános tartalék felett bizonyos esetekre rendelkezési jogot biztosít a polgármesternek. Ezen rendelkezéssel eleget teszünk, véleményünk szerint, a Mötv. 68. §-ának (4) bekezdése, illetve a 143. § (4) bekezdése h) pontjának is, mely szerint a polgármester általi forrásfelhasználás értékhatárát, mértékét is meg kell határozni. Az Áht. 23. §-a (2) bekezdésének h) pontja alapján meghatározásra kerül, hogy az önkormányzat irányítása alá tartozó költségvetési szervek irányítószervi támogatásának kiutalása a polgármester feladata. Felhatalmazást kap a polgármester továbbá arra is, hogy a kiemelt előirányzatok és azon belüli rovatok közötti átcsoportosítási jogkört is gyakorolja az önkormányzat költségvetését illetően. A fenti felhatalmazások alapján a polgármester az önkormányzat irányítása alá tartozó költségvetési szervek részére bizonyos váratlan kiadásokra, bevétel-kiesésekre "fedezetet" biztosít az önkormányzati tartalékok terhére. Ez az önkormányzatnál "előirányzat-átcsoportosítást" jelent a tartalék csökkentésével, illetve az intézményfinanszírozás növelésével. Az önkormányzat irányítása alá tartozó költségvetési szervnél ez valamely kiemelt kiadási előirányzat növekedését jelenti az intézményfinanszírozási bevétel emelkedésével egyidejűleg ("előirányzat-módosítás"), vagy saját kiemelt bevételi előirányzat csökkentését az intézményfinanszírozási bevétel emelkedésével. A költségvetési rendeletet illetően ez összességében az első esetben előirányzat-átcsoportosítást, a második esetben előirányzat-módosítást (a költségvetési szerv kiemelt bevételi előirányzatának csökkenésével, illetve az önkormányzat tartalék előirányzatának csökkenésével) jelent. Helyesen járunk-e el ezen rendelkezéssel a jogszabályi és hivatkozott helyi rendeleti szabályozások figyelembevételével? Ha igen, ez felügyeleti jellegű vagy saját hatáskörű előirányzat-átcsoportosításnak, előirányzat-módosításnak minősül az önkormányzatnál, illetve az irányítása alá tartozó költségvetési szervnél? Az Áht. 1. §-ának 5., illetve 6. pontjára is tekintettel minek minősül a kiemelt bevételi előirányzatok és azon belüli rovatok közti "átcsoportosítás" (önkormányzatnál, költségvetési szervnél, rendeletösszesenben)? Ezek oka lehet esetleg rossz helyen történő tervezés, évközi módosítás helyesbítése, illetve az, hogy bizonyos központi támogatások eredeti előirányzatként nem tervezhetők, s ezeket átvett/támogatás értékű működési/felhalmozási bevételként tervezünk, s a támogatások lehívásának/teljesítésének ütemében kerülnek a tervezett kiemelt bevételi előirányzatok csökkentésre a megfelelő támogatási kiemelt bevételi előirányzat egyidejű növelésével?

Kérdés: Önkormányzatunk eddig a tárgyév december 31-én meglévő határozatlan időre szóló alkalmazási okiratok alapján biztosította az előirányzatot az irányítása alá tartozó költségvetési szervek részére, mert úgy ítéltük meg, hogy így teljesül az az elv, hogy a szerv vezetője a rendelkezésre bocsátott előirányzat erejéig vállaljon kötelezettséget. A költségvetési szerveknél sok esetben (tartósan távol levők helyére határozott idejű foglalkoztatás, helyettesítés, távozó munkavállaló helyére új, alacsonyabb illetményű dolgozó felvétele, "üres álláshelyek") év közben keletkezik megtakarítás. Vannak intézmények, ahol nincs megtakarítás, más intézményeknél pedig aránytalanul magas összeg keletkezik. Ezeket az intézmények vezetői jutalmazásra/személyi ösztönzésre sok esetben felhasználják, mivel az Áht. és az Ávr. szerint nem korlátozható a személyi juttatás rendelkezésre bocsátott előirányzata feletti rendelkezés. Természetesen nem megvonni szeretné az önkormányzat az "ösztönzési" lehetőséget, hanem az indokolatlan aránytalanságokat szeretné megszüntetni az irányítása alá tartozó egyes költségvetési szervek között.
Kérdésünk, hogy szabályos lenne-e az alábbi megoldás:
1. A költségvetési szervek részére a következő évi tervezésnél a tárgyév végén ténylegesen betöltött (helyettesekre, "be nem töltött állásokra" nem, törvény szerinti helyettesítésre igen) foglalkoztatotti létszámra bocsátja rendelkezésre a rendszeres személyi juttatás előirányzatát az önkormányzat.
2. A főállású munkavállaló és helyettese bérének különbözete (csökkentve a jogszabály, illetve az intézmény belső szabályzata alapján megállapított helyettesítési díj összegével), valamint az átmenetileg vagy tartósan "üres" állások bére az önkormányzat céltartalékán kerülne elkülönítésre, mely felett a polgármester kapna rendelkezési jogot, s – amennyiben álláshely kerül betöltésre – a költségvetési szerv vezetőjének jelzése alapján "azonnal" a rendelkezésére bocsátaná az előirányzatot.
3. A személyi juttatásként megtervezett minden egyes jogcímet "feladatelmaradásnak" minősítenénk, s arra vagy előírja az önkormányzat az évközi "befizetési kötelezettséget", vagy zárolja, elvonja, törli, csökkenti a rendelkezésre bocsátott előirányzatot, vagy a következő évben maradvány jóváhagyásánál minősíti elvonhatónak, határozza meg a befizetési kötelezettséget.
4. A 2. pontban szereplő tartalékelőirányzat-maradványra pedig rendelkezési jogot biztosítana a képviselő-testület a tárgyévi költségvetési rendeletében a polgármester részére, hogy pl. annak max. 90%-át a tárgyév november végéig az intézmények rendelkezésére bocsátja – megállapítva ebből előtte az intézményvezetők jutalmát/ösztönzését – az "engedélyezett álláshelyek", átlagos statisztikai állományi létszámok... stb. arányában.

Kérdés: Költségvetési intézményünk jogi osztálya szerint a pénzügyi ellenjegyzés során aláírás-bélyegző használata tilos. Intézményünkben különböző tartalmú bérpolitikai intézkedések során rövid időn belül több ezer dokumentumot kell aláírnia az intézmény pénzügyi ellenjegyzőjének. Terveink szerint:
- az intézmény dolgozóit érintő bérpolitikai intézkedések lényeges tartalmi elemeiről (így különösen az egyes közalkalmazottak illetményei összegének emelkedéséről) készül egy összesítő tábla, amelyet aláír a munkáltatói jogkör gyakorlója, valamint pénzügyi ellenjegyzéssel látja el az arra jogosult gazdasági vezető; és
- az összesítő táblán szereplő pénzügyi ellenjegyzés nem aláírás-bélyegzővel, hanem kézírással történik; és
- a munkáltatói jogkör gyakorlója külön írásbeli engedéllyel engedélyezi a fent említett esetben az aláírás-bélyegző használatát a pénzügyi ellenjegyzésre jogosult személy részére; és
- a kinevezésmódosításokon a pénzügyi ellenjegyzésre jogosult személy aláírás-bélyegzőjének lenyomata kerülne a pénzügyi ellenjegyző aláírása helyére (fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy minden esetben olyan kinevezésmódosításokról van szó, ahol a dolgozó a korábbi állapothoz képest magasabb juttatásban részesül); és
- a pénzügyi ellenjegyzésre jogosult írásban nyilatkozna arról, hogy az összesítő táblázatban szereplő kinevezésmódosítások a saját aláírás-bélyegzőjének lenyomatát tartalmazzák, azt saját aláírásaként ismeri el.
A fent említett esetben és az ott meghatározott feltételek, nyilatkozatok megtétele mellett jogszerűnek tekinthető-e az aláírás-bélyegző használata?

Kérdés: Az adószakértő munkaköri leírásában szerepel az érvényesítési feladat ellátása. Ezenfelül a pénzügyi kötelezettség zavartalan működése érdekében több megfelelő végzettségű pénzügyi munkatárs külön írásbeli meghatalmazással rendelkezik az érvényesítői jogkör gyakorlásáról, de a munkaköri leírásukban nem szerepel. Aláírásmintával a jogcím gyakorlásához rendelkeznek. Mivel az Ávr. 55. §-ának (2) bekezdése csak az írásbeliséget írja elő kötelező erővel, és a kijelölés módjáról nem rendelkezik, ezért kérdésünk arra vonatkozik, hogy intézményünk eleget tett az Ávr. 58. §-ának (4) bekezdésében az érvényesítők kijelölésére vonatkozó előírásnak? Az Ávr. 55. §-ának (2) bekezdése értelmében a kötelezettséget vállaló szervnél kötelezettségvállalás pénzügyi ellenjegyzésére költségvetési szerv gazdasági vezetője, vagy az általa e rendelet előírásainak megfelelően írásban kijelölt, a 9. § (5) bekezdésének a) pontja szerinti költségvetési szerv alkalmazásában álló személy jogosult.

Kérdés: Költségvetési szerv vezetője belső szabályzatban (Kötelezettségvállalás és utalványozás rendje) rendelkezik az operatív gazdálkodási jogkörök kijelölésével [Ávr. 13. § (2) bek.]. Helyesen jár-e el az intézmény, ha külön névre szóló megbízást, kijelölést nem minden esetben készít kötelezettségvállalásra, teljesítésigazolásra, érvényesítésre, mivel a kinevezés elfogadásával jogosulttá válik a belső szabályzatban szereplő jogkörök gyakorlására?

Kérdés: Közalkalmazott dolgozónk gyermeke 9 éves, általános iskolás. A dolgozó azt kérte, hogy a jogszabályi változások alapján a továbbiakban nem a bérlethez történő hozzájárulást kívánja igénybe venni a munkába járáshoz (közigazgatási határon kívülről jár be), hanem a gépkocsival történő bejárásához járuljunk hozzá. Kötelesek vagyunk-e ezen kérésének eleget tenni, és milyen összeget kell, illetve lehet részére fizetni?