16 talált cikk a saját konyha , közétkeztetés kifejezésre

Kérdés: Az önkormányzat a közétkeztetési feladatainak ellátására saját konyhát üzemeltet. A jelenlegi élelmezésvezető nyugdíjba vonul, ezért új élelmezésvezetőt kell felvennünk. A 37/2014. EMMI rendelet 16. §-ának (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy az élelmezésvezetőnek élelmezésvezetői szakképesítéssel kell rendelkeznie. A probléma abból adódik, hogy hiába van jelentkező az állásra, aki vállalná, a szakképesítés elvégzését nem tudja megtenni, mert nem találunk olyan felnőttképző intézményt, amely élelmezésvezetői szakképzést indítana a 2023. évben. (Azzal indokolták, hogy kevés olyan jelentkező van, aki rendelkezik a szakmai előképzettség valamelyikével.) Van-e lehetőség a szakképesítés megszerzése alól mentesítést adni, ha igen, mennyi időre?

Kérdés: Önkormányzatunk vásárolt szolgáltatással biztosítja a közétkeztetést, de 2023. január 1-jétől a szociális intézményében saját konyha működtetésével szervezi meg. A munkahelyi étkezést az önkormányzat és intézményei, valamint a nem önkormányzati fenntartású általános iskola és középiskola dolgozói jelenleg közvetlenül az étkezést biztosító vállalkozónak fizetik meg. 2023. január 1-jétől a saját konyha esetében a bölcsőde és az óvoda dolgozói munkahelyi étkezésének elszámolására a 096025 Munkahelyi étkeztetés köznevelési intézményben és a 104036 Munkahelyi étkeztetés gyermekek napközbeni ellátását biztosító intézményben COFOG-számot fogjuk használni, a többi önkormányzati és intézményi dolgozó és a nem önkormányzati fenntartású közoktatási intézmények dolgozói esetében a 900090 Vállalkozási tevékenységek kiadásai és bevételei COFOG-számot. Amennyiben a munkahelyi étkezés térítési díja a teljes bekerülési költség, ezen az intézménynek nincs haszna, keletkezik-e valamilyen befizetési kötelezettsége az állam vagy a fenntartó önkormányzat felé, mivel az intézmény a 900090 COFOG-számot használja?

Kérdés: Önkormányzati intézményként gyermekeket étkeztetünk. A Gyvt. alapján vannak ingyenes és kedvezményes étkezők. Az ételt vásároljuk, és az ingyenes étkezőkre jutó áfát nem vontuk le, de így is több az áfalevonásunk, mint a fizetendő áfánk, mert a kedvezményes étkezőkre jutó beszerzési áfát levontuk. A Gyvt. alapján a nyersanyag árát háríthatjuk át a gyerekekre, ezért az eladási ár alacsonyabb, mint az az ár, amin mi vesszük az ételt. Az adóhatóság kifogásolta gyakorlatunkat. Jogosan járunk-e el, ha a kedvezményesen értékesített étel beszerzési áfáját levonjuk?

Kérdés: Önkormányzatunk a 2017. évi Költségvetési tv. 2. mellékletének III.5. pontja értelmében a 2017. évi feltételnek eleget téve, miszerint "a támogatás igénylésének feltétele, hogy az önkormányzat saját fenntartásában lévő költségvetési szerv útján, társult feladatellátás esetén a társulás által fenntartott költségvetési szerv útján, vagy gazdasági társaságtól vásárolt szolgáltatással biztosítsa az étkeztetést", az intézményi gyermekétkeztetési feladatokat 2017. január 1-jétől a község önkormányzatának költségvetési szerve, a közös önkormányzati hivatal vette át. A hivatal a tevékenységet saját konyha fenntartásával, illetve a speciális étrendet igénylő gyermekek vonatkozásában szolgáltatási szerződés útján látja el. A közös hivatal, hogy eleget tegyen a speciális étrendet igénylő gyermeket étkeztetéssel kapcsolatos törvényi előírásnak is (a saját konyhában nem megoldható a speciális igények kielégítése [tárgyi, személyi, anyagi feltételek hiánya miatt]), vásárolt szolgáltatási szerződést kötött a Közoktatási és Közművelődési Intézmények Gazdasági Ellátó Szervezetével. A szervezet a hivatalunk 20 km-es körzetében elérhető egyetlen speciális étrendet igénylő gyermekétkeztetéssel is foglalkozó szolgáltató. Az étel kiszállítási költsége önkormányzatunkat terheli.
A 2017. évi megalapozó felmérésben az adatokat a leírtak figyelembevételével szerepeltettük, melyet a MÁK a vásárolt élelem vonatkozásában kifogásol. Jelen vélemény szerint a közös önkormányzati hivatal a speciális igényű gyermekek étkeztetésére kötött szolgáltatási szerződése nem gazdasági társasággal, illetve egyéni vállalkozással történt. Álláspontunk szerint a törvényi előírásoknak megfelelően az önkormányzat fenntartásában működő költségvetési szerv útján látjuk el ezen feladatot, mivel a szerződő fél nem az önkormányzat, hanem a közös önkormányzati hivatal.

Kérdés: A Költségvetési Levelek 2015. november 3-i számában a 4061. számú “Tojótyúkok és tojások nyilvántartása” tárgyban feltett kérdéssel összefüggésben szeretnék újabb kérdéseket feltenni. A fenti kérdésre adott válasz alapján az önkormányzati közmunkaprogram keretében vásárolt tojótyúkokat a befektetett eszközök (tenyészállatok) között kell nyilvántartásba venni, függetlenül attól, hogy egy évnél rövidebb ideig szolgálják az önkormányzat tevékenységét, tekintettel arra, hogy leválasztható termékük (tojás) van.
Kérdések:
1. A tojótyúkok értékcsökkenésének elszámolásakor hogyan kell eljárni? Alkalmazható-e az Áhsz. 17. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott szabály, mely szerint a kis értékű tárgyi eszközök beszerzése esetén az értékcsökkenés egy összegben elszámolandó?
2. Amennyiben az 1. kérdésre adott válasz igen, a tyúkok önköltségszámítása során a költségek meghatározásánál “csupán” az állatok etetésével, tartásával kapcsolatban felmerült költségek képezik majd az állat önköltségét? (Mivel ha a beszerzéskor egy összegben elszámoljuk az értékcsökkenést, akkor a nyilvántartási érték nulla lesz.)
3. Ha a tyúkokat levágja az önkormányzat, és térítésmentesen átadja egy másik adóalany önkormányzati költségvetési szervnek (aki az önkormányzat konyháját üzemelteti), akkor át kell minősíteni a tyúkokat a tenyészállatokból a készletek közé, és onnan kell kivezetni a készletcsökkenést?
4. A térítésmentes átadáskor minden esetben az önköltségi árat kell feltüntetni? Vagy minden egyes átadáskor meg kell nézni a piaci értéket, és azzal összhangban elszámolni az értékvesztést? Vagy ha a megállapított önköltség alacsonyabb a piaci árnál, akkor ezen az alacsony értéken kell átadni a konyhának? A kérdés azért lényeges, mert a konyha a nyersanyag felhasználása során ezt az értéket fogja figyelembe venni, amely nagyban befolyásolja a napi nyersanyag-felhasználás további lehetőségeit is (a megállapított nyersanyagnorma miatt).
5. Hogyan kell megállapítani a tojás önköltségét?

Kérdés: 1. A közfoglalkoztatottak által előállított mezőgazdasági termény értékesíthető-e önköltségi ár alatt külső szerv vagy magánszemély részére, ha a piaci ár alacsonyabb, mint az önköltségi ár? (Az önkormányzatnál feleslegessé vált, a közétkeztetésben történő felhasználást és a természetbeni szociális juttatás formáját már kimerítettük.)
2. Ha a közfoglalkoztatottak által előállított termény önköltségi ára magasabb, mint a piaci ár, melyik áron kell a saját konyhának közétkeztetési felhasználásra átadni, vagy természetbeni szociális ellátás formájában kiosztani?
3. A közfoglalkoztatásra kötött hatósági szerződésben szereplő kedvezményezett (önkormányzat) kötelezettségeinek felsorolásai között az alábbi mondat szerepel: "a kedvezményezett kötelezettséget vállal arra, hogy a programból származó bevételeiből kizárólag közfoglalkoztatási programjait vagy a Kftv. szerint létrehozott szociális szövetkezetek működését segíti elő."
Konkrétan milyen kötelezettséget jelent ez az önkormányzat számára? Milyen bevételeket kell ez alatt érteni? Csak a külső szerv vagy magánszemély részére történő értékesítésből befolyó tényleges befolyt bevételeket? Vagy a közétkeztetés, illetve a szociális alapon történő saját felhasználás esetén a számviteli elszámolással kimutatott bevételeket is?

Kérdés:

Önkormányzatunk a Start közmunkaprogramban a mezőgazdaságra, állattartásra alapozott. A program keretében előállított termékeket a mennyiségük miatt nemcsak a saját konyhán kívánjuk felhasználni, hanem értékesíteni is szeretnénk. Az önkormányzat a többletbevételt a mezőgazdasági programba kívánja visszaforgatni. Értékesíthető-e az ebből a programból előállított termék? Hogyan tud értékesíteni az önkormányzat? A saját előállítású termékek saját konyhán történő felhasználása tekintetében, mivel a program 100%-ban támogatott, az önköltségszámításnál mely közvetlen költségekkel kell számolnunk?

Kérdés: A 249/2000. kormányrendelet 8. § (9) bekezdésének értelmezéséhez szeretnénk a segítségüket kérni. Oktatási intézményhez kapcsolódóan saját konyhát üzemeltetünk, a hallgatók számára biztosítunk ingyenes étkezést. Az étkeztetésre belső szabályzatban normákat határoztunk meg, és a nyersanyag-felhasználáshoz anyagkiszabást készítünk. A gyakorlatban a két összeg (a norma és a nyersanyagköltség) eltérhet egymástól a piaci nyersanyagárak változása miatt. Az étkezési juttatás adó- és járulékvonzata miatt az adó alapját melyik összeg határozza meg? A norma vagy a tényleges anyagkiszabás szerinti ár?
["8. § (9) Amennyiben az államháztartás szervezete saját konyhát üzemeltet, és ellátottak, alkalmazottak (idegenek) részére teljesít étkeztetést, e tevékenységének (4) bekezdés c) pontja szerinti önköltségszámítási rendjére nem kell szabályzatot készítenie, ha az étkeztetésre normákat állapítottak meg és a nyersanyag-felhasználáshoz anyagkiszabást készít. ..."]

Kérdés: A Megyei Közgyűlés 2011 februárjában döntött az intézményei átszervezéséről. 2011. május 1-jétől a közgyűlés beolvadással megszüntetett négy egészségügyi intézményt, melyeknek a Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház a jogutód intézménye, és a megszűnő intézmények a kórház telephelyei lettek. A megyei kórházban mint központban az élelmezési szolgáltatást, kiszervezett tevékenység keretén belül, külső intézet látja el mind az ellátottak, mind az alkalmazottak vonatkozásában. A négy telephelyen azonban saját konyhát üzemeltetnek, amely biztosítja az étkeztetést az ellátottak és alkalmazottak részére. A dolgozók részéről fizetendő étkezési díj a kiszervezett és a saját konyhai étkezés esetében telephelyenként is más és más pénzösszegbe kerül. A fentiekkel kapcsolatban kérdéseink: - Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése nem áll-e fenn a fentiek miatt? - Egy intézményen belül megvalósulhat-e az, hogy egy tevékenység kiszervezettként és sajátként is üzemel, illetve a dolgozók által térített étkezési díj összegét lehetséges-e telephelyenként meghatározni, vagy egységesíteni kell? Követelmény-e, hogy az étkeztetés a telephelyeken is kiszervezett tevékenység legyen, és az alkalmazottak részére egységes térítési díjat kell-e meghatározni?

Kérdés: GESZ jellegű oktatási szolgáltató intézmény vagyunk. A közétkeztetést igénybe veszik normatív támogatásban részesülő gyerekek is, 50%-os kedvezménnyel, vagy ingyenesen étkezőként, ami önkormányzat által finanszírozott, állami normatív támogatás. A közétkeztetés-elszámolásnál nyilvántartásunkban a bevétellel szembe tudjuk állítani a rá vonatkozó kiadásokat. Az áfabevallásunkban szerepeltetjük a kiszámlázott szolgáltatás befizetendő áfaösszegét, valamint az előzetesen felszámított áfa összegét arányosítással számítottan. Természetesen a befizetendő adó és az előzetesen felszámított adó nem egyezik meg teljes egészében. A bevallás időszakában hol befizetendő, hol visszaigényelhető adó (áfa) keletkezik. Kérjük szíves állásfoglalásukat megküldeni, hogy a közétkeztetési élelmezési kiadásokkal kapcsolatos előzetesen felszámított áfa visszaigénylése teljes egészében jogos lenne-e? Azaz a támogatási összeg és az ingyenes adagra való tekintet nélkül kell-e kiszámolni a visszaigényelhető áfaösszeget, vagy az általunk alkalmazott, arányos elszámolási gyakorlat a megfelelő?