3 talált cikk a nyugdíjazás , alapítvány , köztisztviselő kifejezésre

Kérdés: Két község körjegyzőségénél dolgozom köztisztviselőként. 1972. június 15-én kezdtem dolgozni egy vendéglátó-vállalatnál. 1974. február 26-án szűnt meg a munkaviszonyom közös megegyezéssel. Utána egy gyógyszerárugyár egyik vidéki egységében dolgoztam 1985. november 24-ig. Innen áthelyezéssel kerültem 1985. november 25-én a jelenlegi munkahelyemre, amelynek a neve többször változott. A 40 év betöltése után felmentésemet kérném a munkáltatómtól, és nyugdíjba mennék. Szeretném megtudni, hogy jár-e részemre a 40 éves jubileumi jutalom?

Kérdés: Hivatalunk egyik köztisztviselője 1953-ban született nő, aki az előrehozott öregségi nyugdíj feltételeivel rendelkezik, és felmentését szeretné kérelmezni. A 2012. március 2-ától hatályos 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 63. §-ának (1) bekezdése értelmében a kormányzati szolgálati jogviszony felmentéssel akkor szüntethető meg, ha a 63. § (1) bekezdésének d) pontja szerint a kormánytisztviselő nyugdíjasnak minősül [kivéve ha a jogviszony a 60. § (1) bekezdésének j) pontja alapján megszűnt]. Kérdésem, hogy az a köztisztviselő, aki az előrehozott öregségi nyugdíj feltételeivel rendelkezik, nyugdíjasnak minősül-e? Jár-e neki végkielégítés?

Kérdés: Intézetünk kormánytisztviselőket foglalkoztat. A kormánytisztviselők illetményére, illetve besorolására a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) vonatkozó részeit kell alkalmaznunk. Egyik kormánytisztviselőnk egy négygyermekes édesanya. Harmadik gyermekével GYES-en volt, mikor munkahelye megszűnt (1992-ben). Munkanélküli-ellátást igényelt, mivel nemsokára megszületett negyedik gyermeke, akire tekintettel GYÁS-t, GYED-et, GYES-t, majd pedig a gyermek nyolcéves koráig anyasági támogatást (járulékköteles volt) vett igénybe. Mivel a negyedik gyermek születésekor az édesanya nem rendelkezett foglalkoztatási jogviszonnyal, emiatt nyolc évet elveszít, amit ugyanúgy gyermekei nevelésével töltött el, mint más édesanyák, akiknek nem szűnt meg a munkahelyük. Jogosnak érezzük az édesanya felháborodását: az ő gyermekeibe fektetett munkája, energiája kevesebbet ér? Ráadásul ha ez annak idején tudható lett volna, a munkanélküli-ellátás helyett elvállalhatott volna egy képzettségének nem megfelelő munkát, ahonnan folytathatta volna a gyermeknevelési ellátások igénybevételét. Milyen jogorvoslati lehetőségei vannak az édesanyának, ha úgy érzi, hogy őt méltánytalanság érte? A munkáltatói jogkört intézetünkben a főigazgató gyakorolja. Van-e joga a főigazgatónak méltányosságból elfogadni a gyermekneveléssel eltöltött éveket?