11 talált cikk a munkába járás , adózás , magánszemély kifejezésre

Kérdés: Cégünk építőipari kivitelezéssel foglalkozik. A munkavállalók munkavégzésének helye a cég székhelyétől/telephelyétől mindig eltér, az ország több városában végzünk kivitelezést. Munkaszerződésük szerint a munkavégzés helye Magyarország területe. Mivel nagy kitérő, időkiesés és felesleges költség lenne a székhelyre való be-utazás mindennap, ezért a munkaterületekre való utazást úgy oldanánk meg, hogy a cég tulajdonában lévő kisteherautókkal – 3 és 6 személyesek – az egy környéken élő munkavállalókat lakóhelyükről közvetlenül a munkavégzés helyére szállítjuk. Ezen kisteherautókat vezető munkavállalók a járművekkel a munkanap végén hazamennek a lakóhelyükre, és másnap onnan indulnak az aktuális munkavégzési helyre. Ebben az esetben minek minősül a lakóhelyre való utazás céges tehergépkocsival? Felmerül a céges jármű magánhasználata? Kell-e költségtérítést fizetni vagy ingyenes juttatást elszámolni a munkavállalónak?

Kérdés: Egy családi vállalkozás több cégformában tevékenykedik, egyéni vállalkozás és kft. jelen esetben. A család egyik tagja üzletvezetőként dolgozik az egyéni vállalkozásban, ahol munkabért kap, a kft.-ben pedig ügyvezető. A kft.-ben kaphat-e költségtérítést, és ha igen, milyen levonások terhelik? A költségtérítésnek van-e alsó vagy felső határa?

Kérdés: A napi munkába járáshoz a munkáltató helyi utazási bérletet biztosít a foglalkoztatottaknak bérjövedelemként adózó havibérlet formájában. A juttatás térítése havonta utólagos elszámolással – a bérletszelvény, illetve a munkáltató nevére kiállított számla leadásának ellenében – történik. Elfogadható a juttatás elszámolása csak a bérletszelvény leadása ellenében? Amennyiben igen, a számla nélküli elszámolás a foglalkoztató által természetes személy részére megvásárolt 9500 forintos havibérlet elszámolása megengedett?

Kérdés: Az Szja-tv. 3. § 10. pontja szerint "üzleti utazás a magánszemély jövedelmének megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás – a munkába járás kivételével..." . Ha tehát egy az intézethez érkező kutató, vagy az intézet képviseletében külföldre utazó kutató, aki tőlünk ezért adóköteles jövedelmet kap (az Art. szerint ez szükséges ahhoz, hogy kifizetők legyünk), akkor az utazása üzleti útnak minősül. Mindehhez nem kell, hogy az illető velünk munkaviszonyban legyen, munkaviszony csak a kiküldetéshez szükséges. A kifizetéseknek persze valamilyen jogviszonyon kell alapulni, de ez lehet pl. megbízási szerződés vagy OTKA-szerződés is. Jellemző módon az intézethez érkező külföldi kutatók eleget tesznek ezen feltételeknek, hiszen jövedelem megszerzése érdekében érkeznek, tevékenységük a kutatóintézet tevékenységével szorosan összefügg. Ugyanez vonatkozik a külföldi konferenciákra stb. utazó magyarokra is, amennyiben tőlünk adóköteles jövedelmet (pl. napidíjat) kapnak. Rájuk tehát vonatkozik az Szja-tv. 7. § (1) bekezdésének q) és r) pontja – és hasonlóan a g) is –, mely szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó utazási jegy és szállás ellenértékét, vagyis az adómentesen juttatható. Ugyanezen okból nem kell a szállás díját természetbeni juttatásnak – ezen belül is reprezentációnak – minősíteni az általunk rendezett konferenciák előadói tekintetében. A reprezentációt ugyanis az Szja-tv. 69. § (1) bekezdése úgy határozza meg, hogy a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, ... rendezvény, esemény keretében ... nyújtott vendéglátás (étel, ital) és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás (utazás, szállás, szabadidőprogram stb.). A hozzánk érkező kutatók azonban nem vendégként vannak itt, hanem munkát végeznek, ezért rájuk az üzleti utazásra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazhatjuk. A konferencián részt vevő kísérőknek pl. családtagoknak kifizetett utazás, szállás díja azonban már reprezentációnak számít. Ezt az értelmezést támasztja alá az APEH által kiadott 2003/128. Adózási kérdésben leírt állásfoglalás is. Kérdéseim e két témakört illetően a következők: Csak abban az esetben értelmezhető, illetve fizethető ki a hozzánk külföldről érkező kutató úti-, illetve szállásköltsége külföldi kiküldetésnek, amennyiben párhuzamosan adóköteles jövedelmet juttatunk számára? Amennyiben nem juttatunk adóköteles jövedelmet a hozzánk érkező kutatómunkát végző számára, a részére kifizetett úti- és szállásköltség milyen kategóriába tartozik? Helyesen járunk-e el, amennyiben az alábbi eljárást alkalmazzuk? A konferenciára meghívott külföldi kutatókat (akik azáltal, hogy az intézethez jönnek konferenciára, kutatómunkát végeznek) magyar szálláshelyeken helyezünk el, amelyet külföldi kiküldetés címén számolunk el.

Kérdés: Kiküldetés során felmerült költségek elszámolásához elegendő-e a helyi és helyközi utazási jegyek csatolása a belföldi kiküldetési utasításhoz, vagy ezekről is számlát kell kérni 2005. január 1-jétől? Rendvédelmi szervekre milyen jogszabályok vonatkoznak a kiküldetés elszámolására és milyen formanyomtatványt kell alkalmazni? 2005. január 1-jétől változnak a munkába járás költségelszámolási szabályai. Elegendő-e, hogy a munkavállaló továbbra is leadja a bérletjegyet, és ráírja az utazási igazolvány számát, valamint az utazási igazolvánnyal rendelkezők, ha napi utazási jegyet vásárolnak, és ráírják az igazolvány számát? Aki nem rendelkezik utazási igazolvánnyal, minden esetben számlát kell-e kérnie?

Kérdés: Vidékről bejáró pedagógusoknak a nyári időszakban kifizethető-e a bérlet 80%-a, ha pl. júliusban egyetlen napot sem dolgoztak? (Természetesen bérlet leadása nélkül.) Rögzíteni kell-e valahol, hogy bérlet leadásával vagy bérlet leadása nélkül fizetem-e ki a költségek 80 vagy 86%-át?

Kérdés: Intézményünk vidékről saját gépkocsival munkába járó közalkalmazottai számára, bérletjegy leadása nélkül az autóbuszbérlet árának 80%-át téríti meg, melyről dolgozóink jövedelemigazolást kapnak. Szabályos-e a gyakorlatunk?

Kérdés: Helyesen jár-e el intézményünk, ha a munkába járás költségeinek megtérítésekor egyes dolgozóknak – hivatkozva a 78/1993. Korm. rendelet 3. § (2) bekezdésére – a buszbérlet árát 80 százalékban téríti meg, bérlet leadása nélkül úgy, hogy a munkavállaló saját gépkocsiját veszi igénybe, mivel a munkáltató munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem, vagy csak nagyon hosszú várakozási idővel tudna igénybe venni? Hivatkoznék a Költségvetési Levelek 22. számában az 577. kérdésre, amelyben erről a lehetőségről, ha jól értelmezem, Önök is említést tesznek. Költségvetési intézményként a TÁH számfejtési körébe tartozunk, és 45621 (munkába járás költsége fogsz. tér. bérlet nélkül) kódon ezt minden hónapban fel is adjuk a TÁH-nak.

Kérdés: A munkáltató a saját személygépkocsival munkába járó munkavállalónak megtérítheti-e munkába járás címén a közforgalmú vasút 2. kocsiosztályára szóló bérlet árának 86 százalékát? Ha igen, akkor a munkáltatót milyen adófizetési kötelezettség terheli? A 78/1993. Korm. rendeletet és az 1988/111. APEH iránymutatást hogyan kell értelmezni ebben az esetben?

Kérdés: Költségvetési intézménynél kifizethető-e a saját gépkocsival történő munkába járás költsége az APEH-norma alapján nem adóköteles jövedelemként? Van-e ebben az esetben a TÁH felé bejelentési kötelezettség?