14 talált cikk a regisztráció , megállapodás kifejezésre

Kérdés: Egy társaság fő üzleti tevékenysége ajándéktárgyak összeszerelése és értékesítése. Az értékesítés magánszemély vásárlók és adóalanyok részére egyaránt történik. A társaság Magyarországon munkavállalókat foglalkoztat, gazdasági tevékenységét egy általa bérelt magyarországi raktárépületben és a hozzá tartozó irodahelyiségben folytatja. E tevékenység keretében a társaság elkészíti (legyártja) a későbbiekben értékesített termékeket. Az ajándéktárgyakat Kínából és Dél-Koreából importált alapanyagok felhasználásával a társaság alkalmazottai készítik el, szükség esetén raktározzák azokat. Az elkészült késztermékeket kiszállítják a megrendelőknek. A társaság nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unió más tagállamaiban letelepedett adóalany és magánszemély vevők részére is folytat értékesítést. A kiszállítást a társaság által megbízott magyar adóalany vállalkozók végzik. A társaság a kapcsolódó adminisztrációs terhek könnyítése érdekében nem kíván külön áfaregisztrációkat létrehozni azon tagállamokban, amelyekben magánszemélyek felé végez értékesítést, így a közösségi távértékesítései kapcsán az ún. egyablakos rendszeren keresztül tervezi a vonatkozó adminisztratív és adókötelezettségeinek rendezését. A jövőben a társaság - informatikai és technikai megfontolásokból - a kanadai kapcsolt vállalkozásának honlapján működő e-kereskedelmi felületen ("webshop") keresztül tervezi termékeit értékesíteni. A kanadai kapcsolt vállalkozás a webshop működtetése érdekében egy külső (kanadai) szolgáltatóval kötött szerződést, amely alapján a szolgáltató biztosítja azt a szoftveres hátteret, amely segítségével a saját honlapon működő webshop egyszerűen létrehozható, a kanadai kapcsolt vállalkozás honlapjába integrálható. A webshop tehát a kanadai kapcsolt vállalkozás honlapján keresztül lesz elérhető, ugyanakkor a szolgáltató szoftvere biztosítani fogja (ún. "hosted service" keretében), hogy azon a vásárlók képesek legyenek a termékeket megrendelni és kifizetni. A termékek jellemzőit, így különösen azok árát illetően a társaság és a kanadai kapcsolt vállalkozás dönthet majd. A szolgáltatóval kötött szerződéses feltételek alapján a társaságok igény szerint egyéb kapcsolódó bővítményeket, funkciókat is vásárolhatnak a honlapjukon működő webshophoz (pl. ilyen - vásárlásösztönzési célból - a kuponnal való fizetés lehetővé tétele, kimutatások, marketingeszközök megrendelése). A szolgáltató díjszabása alapján a kanadai kapcsolt vállalkozás a webshop működtetésével kapcsolatban havi díjat, valamint az adott időszaki tranzakciók mértéke után arányos díjat köteles fizetni. A díjakat a kanadai társaság - a rá eső rész mértékéig - a társaságra fogja terhelni, így a webshop üzemeltetésének anyagi terheit közösen viselik. A szolgáltatóval kötött megállapodás szövegezése alapján a megrendelő (a kanadai kapcsolt vállalkozás) mint bolttulajdonos ("store owner") lesz definiálva.
A fentiekkel kapcsolatban, a vonatkozó uniós és magyar áfaszabályok értelmében platformnak minősülhet-e
a) a kanadai kapcsolt vállalkozás honlapja a társaság vonatkozásában, illetve
b) a külső (kanadai) szolgáltató, mint a webshop technikai üzemeltetője, a kanadai kapcsolt vállalkozás vonatkozásában,
és a platformokra vonatkozó áfaszabályokat, elsődlegesen az Áfa-tv. 12/C. § (2) bekezdését kell-e esetükben alkalmazni?

Kérdés: Egy Németországban letelepedett társaság – mely Magyarországon sem áfaregisztrációval, sem letelepedettséggel nem rendelkezik – járműalkatrészek gyártásához szükséges eszközöket, szerszámokat szerzett be egy magyarországi értékesítőtől (magyar beszállító). A társaság által beszerzett eszközöket a magyar beszállító a társaság részére értékesített járműalkatrészek gyártásához használja. A legyártott alkatrészeket a társaság Németországban található gyártóüzemébe szállítják, ahol beépítésre kerülnek a társaság által gyártott járművekbe. A gyártás során használt eszközök kizárólagos tulajdonosa a társaság, melyek hasznos élettartamuk alatt (legfeljebb 8 év) mindvégig a magyar beszállító birtokában maradnak. Ezt követően az eszközöket megsemmisítik. Az ágazatban általánosan elfogadott és alkalmazott gyakorlat, hogy az alkatrészek gyártásához szükséges eszközöket, szerszámokat a beszállítók értékesítik a vevők számára, mivel azok jellemzően nagy értékűek, a kapcsolódó finanszírozási terheket a beszállítók pedig nem vállalják, figyelemmel arra, hogy maga az eszköz speciális, azzal általában csak az adott vevő számára tudnak alkatrészeket gyártani.
A járműalkatrészeket az értékesítéskor kiszállítják az EU másik tagállamába, Németországba, ezért az alkatrészeladások – a vonatkozó feltételek teljesítése mellett – az Áfa-tv. 89. §-ának (1) bekezdése alapján Közösségen belüli adómentes termékértékesítésnek minősülnek. A társaság az eszközöket, szerszámokat kizárólag a jármű-alkatrészek gyártása érdekében szerezte be, az eszközbeszerzés nem önálló gazdasági célként jelent meg a társaság részéről. Ebből következően – véleményünk szerint – az eszközök, szerszámok értékesítése a járműalkatrészek Közösségen belüli értékesítéséhez mint fő ügylethez kapcsolódó járulékos ügyletként kezelendő. Ebből az is következik, hogy a gyártáshoz szükséges eszközök, szerszámok értékesítése is adómentes Közösségen belüli termékértékesítésnek minősül az áfa rendszerében. Helyes ez az értelmezés?

Kérdés: Központi költségvetési szervként működő intézmény milyen gazdasági események kapcsán fizethet ki előleget, különös tekintettel az évi végi maradványelszámolási szabályokra? A szakmai programok szervezése kapcsán az intézményben jellemzően az alábbi belföldi és közösségi beszerzések esetében merül fel az előrefizetés igénye:
- bérleti díjak,
- szállás- és utazási költségek,
- regisztrációs díjak,
- szervezési feladatok,
- eszköz- és készletbeszerzések.
Jogszerűen járunk-e el ezekben az esetekben az előlegszámlák befogadásával? Kapott előlegek: Intézményünk által szervezett tanfolyamok kapcsán a hallgatók az online jelentkezéssel egy időben jelentkezési díjat fizetnek, melyről a számla (nem előlegszámla) a jóváírást követően kerül kiállításra. Ez így megfelelő? Ha az adott esetben előlegszámla kiállítása szükséges, akkor van-e arra lehetőség – mivel a hallgató a teljes összeget kifizeti –, hogy a kiállított számla egyben előleg- és végszámlának is minősüljön?

Kérdés: Egy magyar rendezvényszervező társaság egy cégcsoport érdekében a világ minden tájáról érkező embereknek oktatást érintő konferenciát szervez Budapesten. A rendezvénnyel kapcsolatos költségek azonban továbbszámlázásra kerülnek egy, az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező társaság/szervezet (a továbbiakban: UK Társaság) részére. Az angol áfaszabályok szerint azonban bizonyos értékhatár alatt az áfaregisztráció nem kötelező. Az angol szabályok szerint abban az esetben, ha egy társaság áfaköteles forgalma a 85 000 fontot meghaladja, akkor áfaregisztráció szükséges. A példa szerinti esetben a társaságnak a társasági adót érintően és a társaságiadó-bevallásában szereplő regisztrációs száma van, azonban áfaszáma nincs, és áfaregisztrációra sem köteles. A fenti tényállás kapcsán kérdésként merült fel, hogy a magyar rendezvényszervező által továbbszámlázott összeg tekintetében az igénybe vevő társaságot a Héa-irányelv, valamint a Vhr. szerint adóalanynak lehet-e tekinteni vagy sem, illetve igényelhet-e a probléma további vizsgálatot az angol fél részéről, valamint az angol adóhatóságtól érdemes-e egy igazolást beszerezni a megrendelő adójogi státuszát illetően vagy sem? Kérdés továbbá, hogy mindezt a Brexit befolyásolhatja-e, ha igen, hogyan?

Kérdés: Egy magyar társaság megbízást kap egy indiai illetőséggel rendelkező – kapcsolt vállalkozási viszonyban álló – megrendelőtől arra, hogy különböző, autógyártással foglalkozó társaságok tulajdonában álló motorokon javítási szolgáltatást végezzen el. A javítandó motorokba beépítendő alkatrészeket a megrendelő bocsátja a társaság rendelkezésére, és mivel a javítási szolgáltatás elvégzése Magyarországon történik, ezen alkatrészeket szabad forgalomba helyezik. A behozott alkatrészek tulajdonjoga tekintetében elmondható továbbá, hogy a társaság részére történő átadás ellenére továbbra is változatlanul a megrendelő tulajdonában maradnak, a termék feletti tulajdonjog nem száll át a társaságra.
1. Helyes-e az az álláspont, miszerint a társaság tekintendő a Magyarországra behozott alkatrészek importőrének – és így az importhoz kapcsolódó áfafizetési kötelezettség alanyának -‚ továbbá helyes-e az az álláspont, mely szerint az alkatrészek importjával kapcsolatban felmerülő áfa tekintetében a társaság a levonási jogát érvényesítheti, illetve a megrendelőnek nem keletkezik Magyarországon áfaregisztrációs kötelezettsége?
2. Helyes-e az az álláspont, hogy a társaság által nyújtott szolgáltatás – magában foglalva a Magyar-országra behozott termékeknek a motorokba történő beszerelését – komplex szolgáltatásnak minősül, és azon belül a jogügylet domináns céljának, és így az áfakezelést meghatározó fő elemnek a javítási szolgáltatás tekintendő, figyelemmel arra is, hogy a szolgáltatás magában foglalja a motor részét képező alkatrészek határt átlépő mozgatását is?

Kérdés: Egy Magyarországon gazdasági céllal letelepedett kft. (társaság) építési szerződésben vasbeton szerkezet teljes körű kivitelezésének elvégzésére szerződött lengyel adószám alatt eljáró cégekkel. A szerződött összegek körülbelül 84 százalékát a gyártás, 16 százalékát a szerelés teszi ki. A társaság a Magyarországon részben készen beszerzett, részben saját gyártócsarnokában, valamint alvállalkozók által fémből előállított alkotóelemeket Lengyelországba szállítja, és az építkezések helyszínén a megrendelt szerkezetben összeszereli. A legyártott, megvásárolt szerkezetekkel együtt a szereléshez szükséges kötőelemek, egyéb anyagok döntő többsége is Magyar-országról kerül kiszállításra.
A kiszállított szerkezetek szerelését a társaság alkalmazásában álló munkavállalók, illetve a társasággal szerződött alvállalkozók végzik. Szükség esetén a szerkezetek összeállításához a helyszínen hegesztési munka is történik, melyet szintén a társaság munkavállalói végeznek. A munkavégzés Lengyelországban 2018. április 1-jével kezdődött meg. A 180 napot meghaladó munkavégzésre tekintettel a társaságnak szükségessé vált a lengyelországi adóregisztráció. A lengyel közösségi adószám 2018. szeptember 14-i hatály-dátummal él. A társaságnak telephelyre nem kellett bejelentkeznie, amely információból arra lehet következtetni, hogy a társaságnak általános forgalmi adó szempontjából eddig nem keletkezett gazdasági célú letelepedése. Az elvégzett teljesítésekről teljesítésigazolások alapján havi részszámlák kerülnek kiállításra vasbeton szerkezet ki-vitelezéséről. A vasbeton szerkezetek egy nagyobb beruházás alkotórészét képezhetik.
1. A fenti ügylettel kapcsolatban, a vasbeton szerkezet felépítésével a társaság az Áfa-tv. 32. §-a szerinti fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékértékesítést teljesít, vagy a tevékenységet ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásnak kell tekinteni?
2. A termékek kiszállításával megvalósul-e saját vagyon mozgatása?
3. Más tagállami adószám alatt végzett, külföldi teljesítési helyű szolgáltatások ellenértékét fel kell-e tüntetni az áfabevallás részletező adatai között?

Kérdés: Egy litván székhelyű társaság, amely elsősorban bútorkészítéshez használatos faipari elemek, padlólapok és egyéb belsőépítészeti eszközök és dekorációs termékek gyártásával és forgalmazásával foglalkozik, a vállalatcsoport kínai székhelyű vállalkozásától terméket kíván beszerezni, mely terméket azután egy magyar adóalany részére értékesít tovább. A termékek fizikai szállítása ugyanakkor, melyet a kapcsolódó fuvarokmányok is megerősítenek, közvetlenül a kínai eladótól a magyar vevő részére történik. A szállítást a kínai eladó szervezi, az alkalmazott paritás a kínai eladó és a társaság között "DAP EU Határ", míg a társaság és a végső magyar vevő viszonylatában "DAP vevő telephelye". A termékek Litvániában lépnek az Unió területére, ott történik meg az importálásuk, szabadforgalomba helyezésük. A nemzetközi szállítmányozási szabályok és a fuvarozási megállapodás értelmében a kínai eladótól a magyar vevőhöz történő szállítás megszakítás nélküli. Az ismertetett láncügylettel kapcsolatban kérdésként merült fel, hogy az egyes értékesítések teljesítési helyét kizárólag az általános láncügyletszabályok alapján kell-e meghatározni, vagy amennyiben az áru az Európai Unió területén kívülről indul, és a tranzakciók során importálásra is sor kerül, akkor az általános szabályoktól eltérő teljesítési hely rendelkezések alkalmazandóak.
A vázolt tényállással kapcsolatban kérdésem, helyesen gondolom-e, hogy
- amennyiben az áru a fuvarozás megkezdésekor, vagyis a láncügylet kiinduló pontjában a Közösség területén kívül van, akkor a láncügylet egyes értékesítési tranzakcióinak teljesítési helyét nemcsak az általános láncügyletszabályok, vagyis az Áfa-tv. 26-27. §-aiban foglalt rendelkezéseknek a figyelembevételével kell megállapítani, hanem az Áfa-tv. 28. §-a is alkalmazandó;
- amennyiben tehát az áruk feladási helye harmadik ország, a fuvarozást az első eladó rendeli meg (szervezi), és az importálásra Litvániában kerül sor egy láncügylet során, az Áfa-tv. 28. §-a értelmében a társaság (importáló közbenső litván vevő) értékesítésének teljesítési helye nem belföld, hanem az import tagállama, vagyis Litvánia. A hivatkozott szabályok összhangban vannak a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héa-irányelv) vonatkozó rendelkezéseivel;
- következésképpen és figyelembe véve, hogy a fuvarozást a kínai eladó szervezi, a társaságnak nem keletkezik áfaregisztrációs kötelezettsége belföldön a láncügylettel kapcsolatban, és ilyen módon nem kell belföldi, áfaköteles értékesítést végrehajtania a magyar vevő felé a vázolt ügylet kapcsán.

Kérdés: Egy önkormányzat használatába került haszonkölcsön-szerződés alapján 2 db személygépjármű. A forgalmi engedélyben az önkormányzat üzemben tartóként bejegyzésre került a haszonkölcsön-szerződés alapján. Ebben az esetben, milyen értéken kerül be a könyveibe, és ki számolja el az értékcsökkenést? Terheli-e az önkormányzatot cégautóadó-fizetési kötelezettség?

Kérdés: Egy hitelintézet a hitelezési tevékenységének bővítése érdekében megállapodást köt olyan kereskedővel, amely magánszemélyek részére értékesít tartós fogyasztási cikkeket elektronikus (online) felületen keresztül. A felek közti megállapodás értelmében az ügyfeleknek a kereskedő weboldalán kiválasztott termékek megvásárlásakor lehetőségük van a hitelintézet online áruhitel- konstrukcióját kiválasztani fizetési módként. Ennek megfelelően a kereskedő a hitelintézet által végzett pénzügyi szolgáltatás közvetítőjének minősül, tekintve hogy a kereskedő tevékenysége révén elősegíti az ügyfelek és a hitelintézet közti hitelszerződés létrejöttét. A kereskedő a hitel-intézet pénzügyi szolgáltatásához kapcsolódóan végzett tevékenysége ellentételezéseként közvetítői jutalékra jogosult a hitelintézettől. A konkrét esetben a kereskedő a hitelintézet és az ügyfelek közti hitelszerződés létrejöttének elősegítése érdekében számos szaktudást igénylő, felelősségteljes feladatot lát el, amelyhez a vonatkozó jogszabályok alapján megfelelő szaktudású kollégákkal rendelkezik, valamint az MNB előírásainak megfelelően nyilvántartásba vett pénzügyi közvetítői tevékenységet ellátó regisztrációval rendelkezik. A kereskedő tevékenységének keretében – többek között – felhívja az ügyfelek figyelmét a hitelintézet hiteltermékeire, hitelkalkulátort üzemeltet saját online felületén a hitelintézet termékeihez kapcsolódóan, adatot szolgáltat a hitelintézetnek a hiteltermékekhez, ügyfélszolgálatán keresztül információt nyújt a hitelkérelmek státuszával kapcsolatban, irányítja és felelősséggel tartozik a futárok munkájáért, együttműködik a pénzmosás megakadályozásához szükséges ügyfél-azonosítás elvégzésében, hitelintézetet megillető pénzeszközt vehet át az ügyfelektől. Az Áfa-tv. 86. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti hitel és pénzkölcsön közvetítésének minősül-e, és így az a tevékenység sajátos jellegére tekintettel adómentes szolgáltatásnyújtásként kezelendő az áfa rendszerében? A kereskedő ennek megfelelően helyesen jár-e el, amikor áfa felszámítása nélkül bocsátja ki a számlát a hitelintézet felé az általa végzett hitel-, pénzkölcsön-közvetítői tevékenység ellentételezéseként járó közvetítői díjról?

Kérdés: Község polgármesteri hivatalának pénzügyi ügyintézőjeként látom el a könyvelési feladatokat az önkormányzatnál, a hivatalnál és az önállóan működő költségvetési intézménynél, valamint a nemzetiségi önkormányzatnál. Mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkezem, regisztrációm államháztartási szakon van bejegyezve. A hivatal vezetője a jegyző, az önkormányzaté a polgármester, a költségvetési intézményé az intézményvezető, a nemzetiségi önkormányzaté pedig az elnök. A jegyző és az intézmény vezetője tekintetében a munkáltatói jogkör gyakorlója a polgármester. Úgy tudom, hogy szakmai teljesítésigazolási, az utalványozási és a kötelezettségvállalói jogkör az önkormányzat esetében a polgármesternél, a hivatalnál a jegyzőnél, az intézménynél az intézményvezetőjénél, a nemzetiségi önkormányzatnál az elnöknél van, illetve az általuk írásban meghatalmazott személyeknél.
1. Ha a jegyző, a polgármester vagy az intézményvezető részére történik kifizetés, akkor ebben az esetben az általuk írásban meghatalmazott személyek jogosultak utalványozni, kötelezettséget vállalni, vagy a munkáltatói jogkör gyakorlója?
2. A polgármester meghatalmazhatja-e az alpolgármestert vagy a jegyzőt, hogy távollétében, illetve érintettsége esetén utalványozóként, kötelezettségvállalóként írjanak alá?
3. A kötelezettségvállalás bizonylatait a pénzügyi ellenjegyzőnek is alá kell írnia?
4. Mivel nem rendelkezik a hivatal gazdasági szervezettel, így a jegyző látja el a gazdasági vezetői teendőket?
5. Ki készíti el a pénzügyi szabályzatokat és az intézményekkel történő munkamegosztási megállapodásokat?