34 talált cikk a közalkalmazott , végkielégítés , nyugdíjazás kifejezésre

Kérdés: Egészségügyi szolgálati jogviszony keretében foglalkoztatott dolgozónk 2023. május 2-ától a "nők 40" nyugdíjra jogosult. Az Eszjtv. 12. §-ának (6) bekezdése szerint ilyen esetben kérésére felmondással meg kell szüntetni a jogviszonyát. A felmondás 2023. május 04-től megtörtént, 90 nap. Ezáltal 2023. június 16-ig dolgozott, és 2023. június 17-től a munkavégzés alól mentesítve van, 2023. augusztus 1-jéig. Kérheti-e visszamenőleg május 2-től a nyugdíj megállapítását, vagy csak a munkaviszony megszűnése után 2023. augusztus 02-től? Kell-e végkielégítést fizetni a dolgozónak?

Kérdés: Jelenleg önkormányzati intézményben határozatlan idejű közalkalmazotti kinevezéssel foglalkoztatott óvodapedagógus 2023 januárjában több mint 40 év jogosultsági idővel rendelkezve kérte a visszamenőleges nyugdíj megállapítását a 268/2022. és a 269/2022. Korm. rendeletek által lehetővé tett nyugdíj-szüneteltetési felmentés mentesülése miatt. A Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Osztálya határozatával 2022. szeptember 1-jétől részére öregségi nyugdíjat állapított meg. A közalkalmazott 2023. november 5-én tölti be a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, azaz a 65. életévét. Jelen pillanatban az óvodában határozatlan idejű közalkalmazotti kinevezéssel rendelkezik, melyet a fentiekben ismertetett jogszabályi lehetőségek miatt – véleményünk szerint – nem kell határozott idejű jogviszonyra módosítani, se megszüntetni, és új jogviszonyt létesíteni. A közalkalmazott felvetette, hogy amennyiben 2023. augusztus 31-ével a nyugdíjfolyósítás szüneteltetésének a mentesülése megszűnik, akkor igénybe venné a neki járó 8 hónap felmentési időt és az arra járó juttatást. Véleményünk szerint sem a Kjt. 30. §-ának (4) bekezdése szerinti, sem a 30. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti felmentési idő (nyugdíjkorhatár betöltésének napján kezdődik) már nem jár neki, tekintettel a visszamenőleges nyugdíj-megállapításra. Az óvodavezető a 65. év betöltését követően a közalkalmazottat már nem szeretné foglalkoztatni. Helyesen értelmezzük a jogszabályt, illetve hogyan járunk el helyesen az ő esetében?

Kérdés: Egészségügyi jogviszonyban dolgozó munkavállalónk nyugdíjba vonulását tervezi. Az Eszjtv. 12. §-ának (6) és (7) bekezdése szerint a közalkalmazottnak kell kérni a felmentését, és a munkáltató hozzájárulásával szűnik meg a munkaviszonya. Az Mt. 69. §-ának (1) bekezdése hivatkozik a felmondási időre, ami harminc nap. A felmondási idő feléről a dolgozót a munkavégzés alól fel kell menteni. A dolgozó a szakszervezet jogászához fordult, aki a következők szerint értelmezi a jogszabályt: "Az Eszjtv. 12. § (6) és (7) bekezdése – amely a jogviszony megszüntetéséről szól – szinte szó szerint vette át a Kjt. 30. §-ának (4) és (5) bekezdését. E joghely szerint az egészségügyi szolgálati jogviszonyt felmondással meg kell szüntetni, ha a Tny. 18. §-ának (2a) bekezdésében foglalt feltételt legkésőbb a felmondási idő leteltekor teljesítő közalkalmazott kérelmezi. Ez azt jelenti, hogy ha valaki »nők 40« nyugdíjba szeretne elmenni, és legkésőbb a jogviszonya megszűnésekor a »nők 40« nyugdíjhoz szükséges jogosultsági feltételek beállnak, kérelmére a jogviszonyát a munkáltatónak kell felmondással megszüntetnie. A törvény 1. §-ának (9) bekezdése szerint az egészségügyi szolgálati jogviszonyra az Mt. szabályait kell alkalmazni abban az esetben, ha a szolgálati jogviszonyról szóló törvény eltérően nem rendelkezik. Mivel az Eszjtv.-ben a felmondási idő mértékére nincs eltérő rendelkezés, ezért e tekintetben az Mt. 69. §-át kell alkalmazni. E szerint a felmondási idő hossza 40 év jogviszony után 90 nap. Összegezve: értelemszerűen a dolgozó jogviszonya a felmondási idő (90 nap) végével szűnik meg." Jelzése szerint a "nők 40" nyugdíjazás esetén a dolgozó kérelmére a dolgozó jogviszonyát munkáltatói felmondással kell megszüntetni. Ebben az esetben a felmondási idő 90 nap, melynek feléről a dolgozót a munkavégzés alól is mentesíteni kell. Az Mt. 66. §-ának (2) bekezdése előírja a munkáltató általi felmondás indokait, mely között nem szerepel a nyugdíjazás. A másik aggályunk, hogy ha a munkáltató mond fel, a dolgozó nem minősül még nyugdíjasnak, így a munkáltató általi felmondás esetén végkielégítést is kell fizetni a dolgozónak. Véleményünk szerint csak a dolgozó kezdeményezheti a felmentést, a törvényes felmondási idő 30 nap, mely a 69. § (3) bekezdés szerint maximum hat hónappal meghosszabbítható. Kérjük állásfoglalásunk megerősítését!

Kérdés: Jelenleg központi költségvetési intézmény közalkalmazottjai vagyunk, de az Ország-gyűlés által 2020. május 19-én elfogadott 2020. évi XXXII. törvény alapján 2020. november 1. napját követően költségvetési intézmény, a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalói leszünk. A kolléganő augusztusban jogosult a nők 40 év jogosultsági idővel igénybe vehető kedvezményes nyugdíjára. Amennyiben nem fogadja el a 2020. november 1. napjától érvényes új munkaszerződést, jogosult a végkielégítésre. Ezt követően visszafoglalkoztatható-e? Ha elfogadja a 2020. november 1. napjától érvényes új munkaszerződést, ezzel egyidejűleg lehet-e nyugdíjas? Mivel közszférában foglalkoztatjuk tovább, kell-e szüneteltetnie a megállapított nyugdíját? A minisztériumba az 1700/2012. Korm. határozat (a közszférában alkalmazandó nyugdíjpolitikai elvekről) alapján van-e a továbbfoglalkoztatásra vonatkozóan kötelezettségünk?

Kérdés: Iskolánkban a munkavállalók közalkalmazotti jogviszonya a Kjt. 25. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján megszűnik. Aki nem járul hozzá a továbbfoglalkoztatásához, végkielégítésre jogosult. Ennek mértéke nem egyértelmű számunkra, mivel a Kjt. 25/A. §-ának (6) bekezdése szerint a 37. § (2) és (4)-(6) bekezdések alkalmazásával kell megállapítani a végkielégítés mértékét, és a (7) bekezdésben írja a plusz 4 havi átlagkeresetet, ha az öregségi nyugdíjra való jogosultsághoz kevesebb mint 5 év van vissza. A 43 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező 63 éves közalkalmazottnak hány hónap végkielégítés jár?

Kérdés: Önkormányzatunk alkalmazásában lévő közalkalmazott felmentését kérte írásban 2019. 02. 07-én, arra való hivatkozással, hogy 2019 júniusában a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító idővel rendelkezni fog. A képviselő--testület a kérelemnek helyt adott, és rendelkezett közalkalmazotti jogviszonyának felmentéssel való megszüntetéséről 2019. 07. 15. napjával, 5 hónap felmentési idővel, melynek felére mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól. A kérelem benyújtásakor (2017. 12. 31-ig) 42 év 59 nap szolgálati idővel rendelkezett, a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító ideje ebből 38 év 196 nap volt, melyből a keresőtevékenységgel járó szolgálati ideje 23 év 249 nap. A felmentés tehát megtörtént, de a nyugdíjigény a keresőtevékenységgel járó szolgálati idő elégtelen volta miatt elutasításra került. A munkáltatónak felelőssége lett volna-e annak vizsgálata, hogy a közalkalmazott a nők kedvezményes nyugdíjazásához szükséges valamennyi feltétellel rendelkezik-e, s ebben az esetben a felmentési kérelmét el kellett volna-e utasítania, vagy a munkáltató jóhiszeműségére tekintettel, hogy a munkavállaló kérelmét elfogadta, nem róható fel a nyugdíjigény elutasítása? A közalkalmazott utóbb munkaügyi perrel fenyegeti az önkormányzatot, illetve elmaradt végkielégítésének kifizetését is kérelmezi.

Kérdés: Hogyan szüntethető meg a közalkalmazotti jogviszony, ha a nő jogosulttá vált a negyvenéves öregségi nyugdíjra? Milyen juttatások illetik meg ekkor? Visszafoglalkoztatható-e az érintett közalkalmazottként, és ha igen, az illetményből milyen járulékokat kell vonni? Mikortól, hogyan fogják szüneteltetni az érintett nyugdíját, ha közalkalmazottként helyezkedik el a nők öregségi nyugdíjának igénybevétele mellett, illetve milyen szabályok vonatkoznak rá akkor, ha magánszférában helyezkedik el a nyugdíj mellett?

Kérdés: 1979. június 01.-1991. május 31-ig a Nagyközségi Közös Tanács VB Közületi Szolgáltató Üzemnél, később Városgazdálkodási Vállalatnál dolgoztam műszaki ügyintézőként, összesen 12 évet. Tanácsi és költségvetési cég volt, a nagyközségi és a vp.-i tanács alapította. Sajnos az üzemet felszámolták, és a dolgozóknak felmondtak. Most értem el a 25 éves közalkalmazotti jogviszonyt, amire, úgy tudom, 2 havi munkabér illeti meg a dolgozót + 3 és fél havi felmentési idő, amiből a felét le kell dolgozni a munkavállalónak, a másik fe­lére megkapja a munkabérét, de nem kell dolgoznia. Végkielégítés, úgy tudom, nem illeti meg a dolgozót. A munkáltatóm, a városi önkormányzat a 12 évemet nem akarja elismerni közalkalmazotti jogviszonynak. 2016. február 11-én töltöttem be a 63. évemet, és öregségi nyugdíjba mehetek.

Kérdés: Az intézményünk által ellátott feladatokat egy cég veszi át. Mire jogosult az a közalkalmazott, aki nem szeretne átmenni a céghez dolgozni? Jár-e részére felmentési idő, végkielégítés? Köteles-e a cég átvenni a dolgozókat? Mi történik azzal a dolgozóval, aki az átadás tervezett időpontját köve­tően jogosult lesz a nők negyvenéves öregségi nyugdíjára, ezért jogviszonyát felmentéssel szüntetnék meg erre tekintettel még az átadást megelőzően? Kinek kell kifizetni részére a járandóságokat, meddig terjed a felmentési ideje?

Kérdés: Köztisztviselő nő részére 40 éves korkedvezményes nyugdíjazásakor jár-e a 40 éves jubileumi jutalom?