5 talált cikk a munkavégzés , munkaidő , kormánytisztviselő , szabadság kifejezésre

Kérdés:

1. Egészségügyi szolgálati jogviszonyba szeretnénk felvenni egy dolgozót, heti 6 órás részmunkaidőben foglalkoztatva (ezt a 6 órát heti egy napon dolgozza le). A részére járó szabadságokat hogyan kell helyesen kiírni, illetve számolni? Órában kell nyilvántartani? Mi lenne a törvényes módja? 2. Egészségügyi szolgálati jogviszonyban, 40 éves szolgálati elismeréshez beszámítható-e az egyéni vállalkozóként vagy más vállalkozási formában végzett (ugyancsak orvosi) tevékenység?

Kérdés: Köztisztviselőnk jogviszonya öregségi nyugdíjra való jogosultsága miatt felmentéssel megszűnik. A két hónap felmentési idejére is megilleti őt a szabadság?

Kérdés: Milyen járványügyi intézkedéseket tehet egy munkáltató?

Kérdés: Kérem szíves tájékoztatásukat, hogy köztisztviselő részére a cafeteria jár-e a terhességi-gyermekágyi segély időszakára, illetve szülés előtt, ha szabadságon vagy táppénzen van a munkavállaló? Amennyiben a 30 napot meghaladó távollét után nem járna, akkor a 30 nap az naptári nap vagy munkanap, illetve 30 napig jár, és csak a 31. nap tartós távolléttől nem jár a cafeteriajuttatás? Ünnepnap miatt megszakad-e a tartós távollét ideje (a használt munkaügyi KIR-rendszer nem enged ünnepnapra szabadságot rögzíteni)?

Kérdés: Intézetünk kormánytisztviselőket foglalkoztat. A kormánytisztviselők illetményére, illetve besorolására a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) vonatkozó részeit kell alkalmaznunk. Egyik kormánytisztviselőnk egy négygyermekes édesanya. Harmadik gyermekével GYES-en volt, mikor munkahelye megszűnt (1992-ben). Munkanélküli-ellátást igényelt, mivel nemsokára megszületett negyedik gyermeke, akire tekintettel GYÁS-t, GYED-et, GYES-t, majd pedig a gyermek nyolcéves koráig anyasági támogatást (járulékköteles volt) vett igénybe. Mivel a negyedik gyermek születésekor az édesanya nem rendelkezett foglalkoztatási jogviszonnyal, emiatt nyolc évet elveszít, amit ugyanúgy gyermekei nevelésével töltött el, mint más édesanyák, akiknek nem szűnt meg a munkahelyük. Jogosnak érezzük az édesanya felháborodását: az ő gyermekeibe fektetett munkája, energiája kevesebbet ér? Ráadásul ha ez annak idején tudható lett volna, a munkanélküli-ellátás helyett elvállalhatott volna egy képzettségének nem megfelelő munkát, ahonnan folytathatta volna a gyermeknevelési ellátások igénybevételét. Milyen jogorvoslati lehetőségei vannak az édesanyának, ha úgy érzi, hogy őt méltánytalanság érte? A munkáltatói jogkört intézetünkben a főigazgató gyakorolja. Van-e joga a főigazgatónak méltányosságból elfogadni a gyermekneveléssel eltöltött éveket?