4 talált cikk a kormánytisztviselő , szerződés , vezető , szolgálati idő kifejezésre

Kérdés:

Az önkormányzati fenntartású szakrendelőnk dolgozója kérte a 30 éves szolgálati elismerésének kifizetését. A dolgozó 30 éves jogviszonyai között van egy közel 7 éves időtartamú, 2000. májustól induló munkajogviszony, amelyet egy háziorvos vállalkozásánál dolgozott le asszisztens munkakörben. A dolgozónk háziorvos vállalkozásánál eltöltött munkajogviszonya, szolgálati elismerésre való jogosultság szempontjából, egészségügyi szolgálati jogviszonyban töltött időnek minősül-e, és figyelembe vehető-e a szolgálati elismerési idő beszámításánál?

Kérdés: 2013-tól hogyan foglalkoztathatók tovább azok a kormányzati szolgálati jogviszonyban, illetve közszolgálati jogviszonyban állók, akik a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötték, és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezték?

Kérdés: Egyik ügyfelem közalkalmazotti jogviszonyból 40 év szolgálati idővel 2011. december 15-én nyugdíjba vonult. Jelenleg nyugdíj mellett 6 órában dolgozik egy kft.-ben mint alkalmazott (nem közalkalmazottként). Kérdésem, hogy 2013. január 1-jétől dolgozhat-e tovább a kft. alkalmazásában? A törvénymódosítások következtében 2013-tól a nyugdíjas közalkalmazott dolgozhat napi 6 órában?

Kérdés: Intézetünk kormánytisztviselőket foglalkoztat. A kormánytisztviselők illetményére, illetve besorolására a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) vonatkozó részeit kell alkalmaznunk. Egyik kormánytisztviselőnk egy négygyermekes édesanya. Harmadik gyermekével GYES-en volt, mikor munkahelye megszűnt (1992-ben). Munkanélküli-ellátást igényelt, mivel nemsokára megszületett negyedik gyermeke, akire tekintettel GYÁS-t, GYED-et, GYES-t, majd pedig a gyermek nyolcéves koráig anyasági támogatást (járulékköteles volt) vett igénybe. Mivel a negyedik gyermek születésekor az édesanya nem rendelkezett foglalkoztatási jogviszonnyal, emiatt nyolc évet elveszít, amit ugyanúgy gyermekei nevelésével töltött el, mint más édesanyák, akiknek nem szűnt meg a munkahelyük. Jogosnak érezzük az édesanya felháborodását: az ő gyermekeibe fektetett munkája, energiája kevesebbet ér? Ráadásul ha ez annak idején tudható lett volna, a munkanélküli-ellátás helyett elvállalhatott volna egy képzettségének nem megfelelő munkát, ahonnan folytathatta volna a gyermeknevelési ellátások igénybevételét. Milyen jogorvoslati lehetőségei vannak az édesanyának, ha úgy érzi, hogy őt méltánytalanság érte? A munkáltatói jogkört intézetünkben a főigazgató gyakorolja. Van-e joga a főigazgatónak méltányosságból elfogadni a gyermekneveléssel eltöltött éveket?