5 talált cikk a táppénz , átlagkereset , távollét kifejezésre

Kérdés: Hivatalunk köztisztviselője 2010 márciusában keresőképtelenné vált, és csak május elején tudott újra munkába állni. Keresőképtelensége az alábbiak szerint alakult: március 29-től április 14-ig betegszabadságon (13 nap), majd azt követően április 15-től május 9-ig (25 nap) táppénzen volt, május 10. napján állt munkába, így véleményünk szerint a Ktv. 49/F. § (2) bekezdése alapján a neki járó cafeteriajuttatást csökkenteni kell, mivel ebben a 30 napot meghaladó időtartamban sem illetményre, sem átlagkeresetre nem volt jogosult. Dolgozónk egy munkajogász által megerősítve más álláspontot képvisel: szerinte a betegszabadság idejére illetmény illeti meg, csak csökkentett összegben [mivel a Ktv. 71. § (3) bekezdése szerint ahol jogszabály távolléti díjat említ, ott illetményt kell érteni, az Mt. 137. § (3) bekezdése szerint pedig a betegszabadság ideje alatt a távolléti díj 70%-a jár], álláspontunk szerint azonban az, hogy a betegszabadság idejére járó juttatás alapja a távolléti díj (illetmény), még nem teszi azzal azonossá. Hasonló a helyzet a táppénz esetében is, mivel a táppénz alapja általában az átlagkereset, így véleménye szerint részesült olyan juttatásban, amely szerint a cafeteriajuttatásait nem kellene csökkenteni. Kérdésünk a fentiek alapján, hogy a betegszabadság idejére járó juttatás illetménynek vagy a táppénz átlagkeresetnek minősül-e, mivel ezekben az esetekben nem csökkenthető a cafeteria kerete? Szintén a fenti eset kapcsán dolgozónk (és munkajogásza) kifogásolja a cafeteriajuttatás csökkentésének számítási metódusát. Mi az egész évre járó juttatást osztottuk egynapi összegre, és szoroztuk meg a keresőképtelenség teljes időtartamával (42 nap) – amibe minden napot beleszámítottunk, függetlenül attól, hogy a betegszabadságnál csak munkanapra és fizetett ünnepre jár pénz –, míg szerintük legfeljebb a 30 napon felüli időszakra jutó (12 nap) összeggel lehetne a juttatást csökkenteni. Álláspontunkat a Ktv. 49/F. § (2) bekezdésének azon szófordulatával támasztjuk alá, hogy az "azon időtartam vonatkozásában, amelyre illetményre vagy átlagkeresetre nem volt jogosult" szövegrész a 30 napos feltétel bekövetkeztével a teljes időtartamot kiveszi a juttatásra jogot adó időszak alól, tehát nem köti ahhoz, hogy a pl. betegszabadság számításánál a hétvégékre nem jár juttatás.

Kérdés: Hogyan kell kiszámolni a dolgozó fizetés nélküli szabadságának megszűnését követően kiadandó szabadságot a következő esetben? Táppénz: 2005. 08. 24.-2006. 02. 23. Első gyermek születése: 2006. 02. 24. Szülési szabadság: 2006. 02. 24.-2006. 08. 10. GYED: 2006. 08. 11.-2007. 11. 04. Második gyermek születése: 2007. 11. 30. Szülési szabadság: 2007. 11. 05.-2008. 04. 20. GYED: 2008. 04. 21.-2009. 11. 30.

Kérdés: Az intézmény dolgozója 2004. december 26-ától 2006. január 21-éig táppénzes állományban volt. 2006. január 22-étől május 8-áig szabadságát töltötte, időközben felmentési ideje is megkezdődött, mert az életkora lehetővé tette, hogy 2006. április 3-ától nyugdíjba vonulhasson. A felmentési idő 8 hónapjából a munkáltató 7 hónapra mentesítette a munkavégzés alól. Munkaviszonya a fentiek alapján 2006. december 2-án a felmentési idő lejártával szűnik meg. A 13. havi bér időarányosan hány hónapra fizethető ki számára?

Kérdés: Az intézményünknél jogviszonyban álló köztisztviselőinkre vonatkozóan kérjük válaszukat a 13. havi illetmények kifizethetősége tekintetében. I. A köztisztviselő 2006. 01. 02-ától táppénzen van, 2006. 04. 03-án született gyermeke, azóta TGYÁS-t folyósítanak részére. II. A köztisztviselő 2006. 05. 02-ától 05. 30-áig évi rendes szabadságát tölti, majd 2006. 06. 01-jétől 2006. 07. 17-éig (a szülés várható időpontjáig) táppénzen lesz, ezt követően a TGYÁS-t fogja igénybe venni, tehát a szülési szabadsága 2007. évben fog véget érni. Jogosultak lesznek-e a köztisztviselők a 13. havi illetményre 2006. év tekintetében?

Kérdés: Kérem, szíveskedjenek összefoglalni a "0. havi juttatás"-t terhelő közterhek fizetésére vonatkozó előírásokat, különös tekintettel a biztosításijogviszony-szünetelés esetére. A 2003. évi XCV. tv. 30. § (1) bekezdése 2004. február 1-jétől módosította a Kjt. 68. §-át. Alapvetően megváltoztatták a jogosultság feltételeit. Egyetlen törvényi feltétel, hogy a közalkalmazott a tárgyév január első napján közalkalmazotti jogviszonyban álljon. Így a közalkalmazotti jogviszony formális fennállása esetén is ki kell fizetni az egyhavi különjuttatást, tehát a közalkalmazotti (biztosítási) jogviszony szünetelése (GYES, GYED, fizetés nélküli szabadság, keresőképtelenség stb.) ellenére is jogosult a közalkalmazott erre a juttatásra? A 13. havi illetmény eddig is speciális megítélés alá esett a nyugdíj, az egészségbiztosítási ellátások szempontjából. Rendszeres vagy nem rendszeres juttatásnak minősül? Az egészségbiztosítási ellátásoknál milyen vonatkozási időtartam tartozik hozzá? Hogyan kell rendezni a járulékokat, amennyiben 2005. évben az érintett munkavállaló nem biztosított (egész évben szünetel a biztosítási jogviszonya)?