25 cikk rendezése:
21. cikk / 25 Kutatóközpont arányosítási kötelezettsége
Kérdés: 1. Központi költségvetési intézményként működő kutatóközpont vagyunk. Kiegészítő jellegű tevékenység keretében ellenérték fejében rendszeresen értékesítünk saját előállítású diagnosztikumokat (anyagokat), valamint kutatással kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtunk. Az eladási árakat saját hatáskörben az önköltségszámítási szabályzatban rögzítetteknek megfelelően állapítjuk meg. Az önköltség képzésénél – közvetlen anyagféleségeken kívül – értelemszerűen számolunk a felmerült bérek és járulékaik összegével is. Ez utóbbiak forrása azonban a fenntartótól (FVM) érkező állami támogatás, amely alapvetően a kutatási csoport állami feladatainak ellátására szolgál. A kiegészítő tevékenységet a szabad kapacitás kitöltéseként végzik az adott kutatási csoportok, és a munkaidő megközelítéséből valójában nem elkülöníthető, hogy a munkaidő mely részében végzik az ún. állami alapfeladatot, és melyben az ún. értékesített diagnosztikumokat. A termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ráfordításait – az illetményeken kívül – és bevételeit a számvitelben elkülönítetten kezeljük, s a kiszámlázott bevételek utáni áfát befizetjük. Kérdésünk arra vonatkozik, hogy az említett bevételekből vásárolt anyagféleségek után felszámított áfát teljes mértékben levonhatjuk-e, vagy az arányosításba kell bevonni, és csak az arányszám alapján lehet azt visszaigényelni? 2. Tevékenységéből adódóan ugyancsak rendszeresen végez az intézet kutatási szolgáltatást ún. alvállalkozói, együttműködői szerződés alapján. A szolgáltatásról számlát állít ki, és a bevétel áfatartalmát értelemszerűen megfizeti. Kérdésünk ugyanaz, mint az előbbiekben részletezett, vagyis visszaigényelhető-e maradéktalanul az e bevételből vásárolt anyagféleségek áfája az adott feladat tételes analitikus nyilvántartását feltételezve? 3. Külföldi partnerekkel megkötött szerződések alapján licencet – hasznosítási díjbevételt – kap az intézmény. Ennek előzménye az intézet által kifejlesztett és a külföldi által használt szellemi termék, tudományos technikai szakértelem, az ún. "know-how", amelynek felhasználásával a külföldi fél saját országában árbevételhez jut, és annak megállapodás szerinti mértékét átadja az intézetnek. Helyesen járunk-e el, ha a teljesítés helyét külföldinek tekintjük, és ebből adódóan a külföldi fél fizeti meg az adót? Továbbá az érkezett bevételekből történő vásárlások áfáját teljes mértékben visszaigényelhetjük, vagy arányosítani kell?
22. cikk / 25 Önkormányzati támogatások áfája
Kérdés: Egy önkormányzati rt. az önkormányzattal üzemeltetési szerződést kötött, a létesítmények használatáért díjat fizet, de az önkormányzattól fejlesztési támogatást kap vissza. Hogyan alakul az áfakötelezettség?
23. cikk / 25 Saját rezsis beruházás áfája
Kérdés: Hogyan történik a költségvetési intézetnél saját rezsis beruházás, felújítás áfaelszámolása, ha arányosításba tartozik?
24. cikk / 25 Önkormányzati támogatások áfája II.
Kérdés: Önkormányzati feladat (pl. parkok karbantartása, helyi televízió működtetése, helyi lapok kiadása) ellátására létrehozott gazdasági társaságnak (kht.-nak), illetve nonprofit szervezetnek elenyésző reklámbevétele van, működése nagyrészt önkormányzati forrásból finanszírozott. Ingyenesen sugározza a műsort, terjeszti az újságot. A támogatás alapja-e az áfának? Levonható-e a hozzá kapcsolódó beszerzési áfa?
25. cikk / 25 Támogatások adózási kérdései
Kérdés: Központi költségvetési intézményként működő kutatási központ munkatársai EU-s támogatást nyertek. A támogatási összeg megérkezésekor keletkezik-e az intézménynek adófizetési kötelezettsége? Tekinthető-e a kapott támogatás olyan finanszírozásnak, amely nem minősül ellenértéknek, és nem képez adóalapot?