7 talált cikk az áfa , váltó , megállapodás , ellenérték , bizonylat , önkormányzat kifejezésre

Kérdés:

Az oktatókórházunk a védőnői feladatellátást átvette, ingyenes használatba adásról szóló megállapodást írtunk alá, az ezzel kapcsolatosan felmerült költségek (nem közüzemi díjak) továbbszámlázásra kerülnek. Az eredeti költségekről szóló számla fizetője az 1-es adószámmal rendelkező intézményünk, azonban a megállapodás az önkormányzattal (2-es adószámú) lett megkötve, így a partner csak az általunk kiállított számlát fogadja el. Ez esetben úgy lenne megoldva a számlázás, hogy a fenntartásunkban lévő intézményünk kifizeti az eredeti számlát, ezt részünkre továbbszámlázza adó alól mentes tartalommal (nyomtatási díjat, internethasználati díjat), amelyet mi szintén továbbszámlázunk a kórház számára. Az önkormányzat az adó alól mentes számlát a harmadik partner felé áfatartalommal számlázza ki az eredeti szolgáltatás áfakulcsával, vagy változatlan formában mentesen kell kiállítani a bizonylatot?

Kérdés: Az önkormányzat az ügyfelek számára előírt mezőőri járulék megállapításáról határozatot hoz. Szükséges-e számlát is kiállítani az ügyfél részére a mezőőri járulékról, vagy elegendő a határozat?

Kérdés: Egy képviselő-testületi határozat alapján az újszülöttek szüleinek "Babakelengye"-utalványt szeretne juttatni az önkormányzat a szociá-lis kerete terhére, amit a helyi gyógyszertárban lehetne beváltani, kimondottan az újszülöttnek szükséges árukra. Annak érdekében, hogy a költés valóban arra történjen, amire a képviselő--testület azt meghatározta, nem kívánják a szociális támogatás összegét készpénzben kifizetni. Az önkormányzat a gyógyszertárral megállapodást kötne az utalvány befogadására. Amikor az utalványt a gyógyszertártól névértékben visszavásárolja az önkormányzat, akkor kerülne annak értéke elszámolásra a szociális kiadás terhére. A kifizetés bizonylata az utalvány lenne. Van-e arra lehetősége az önkormányzatnak, hogy egy szigorú szám-adás alá vont utalványt bocsásson ki?

Kérdés: Önkormányzatunk szociális rászorultsági alapon, települési támogatás keretében élelmiszer-, gyógyszer- és tüzelőutalványokat ad a rászoruló helyi lakosoknak. Az utalványokat önkormányzatunk bocsátja ki, azok szigorú számadású nyomtatványok. Az utalványok beváltására megállapodásokat kötöttünk helyi élelmiszerüzletekkel, gyógyszertárakkal és Tüzépekkel. Rendszeres elszámolás alapján átutalással fizetjük ki nekik a náluk beváltott utalványok ellenértékét. A beváltóhelyek közül van, aki a beváltott utalványok ellenértékéről áfakörön kívüli számlát ad az önkormányzatunk részére, élelmiszer-utalvány beváltásáról. Van, aki ahhoz ragaszkodik, hogy nem tud erről számlát adni, mert duplán lenne neki bevétel, és áfa szempontjából sem jó. Kell-e a beváltóhelyeknek számlát kiállítaniuk az utalványok beváltásáról, vagy elegendő számviteli bizonylat? Mit fogadhat el önkormányzatunk, hogy helyesen járjon el?

Kérdés: A 46/2009. (XII. 30.) PM rendeletben előírtak szerint a K-11-es beszámolótáblázat 25. számú űrlapja "A helyi önkormányzatok adósságot keletkeztető Ötv. 88. § (2) bek. szerinti éves kötelezettségvállalásának (hitelképességének) felső határa" sorai és kitöltési útmutatója véleményem szerint nem teljesen egyértelműen fogalmazza meg a hitelképesség megállapításához szükséges információkat.
Az előző év(ek)ben keletkezett, tárgyévet terhelő fizetési kötelezettség (12-20. sorok) kitöltése során nem értelmezhető a 13. sor adatigénye, mivel a hosszú lejáratú kötelezettségekből a tárgyévet terhelő összeget a rövid lejáratú fizetési kötelezettségként kell minősíteni, bemutatni, elszámolni. Amennyiben a teljes hosszú lejáratú hitel még hátralévő teljes összegét kell bemutatni, akkor a hitel összege teljesen felborítja a számítást, hiszen csak egyévi bevétellel szemben lehetne kimutatni a hátralévő hitelösszeget.
A 14. sorban a tárgyévet megelőző évben felvett rövid lejáratú hitelek adatait kellene kimutatni. Problémát okoz, hogy a számviteli törvény szerint rövid lejáratú kötelezettségnek kell minősíteni – többek között – az egy üzleti (költségvetési) évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsönt, tehát amelyet abban az évben – december 31-e előtt – kell visszafizetni, amelyben a hitel felvételre került. Amennyiben a likvid hitelt nem kell ideszámítani, akkor minden éven belül visszafizetendő hitelt likvid hitelnek lehet minősíteni, és nincs adat ehhez a sorhoz. Az éven túli hitel nem rövid lejáratú hitel! A rulírozó hitel viszont inkább hosszú távú hitelnek nevezhető, hiszen a bank felé a rendelkezésre álló díjat folyamatosan kell fizetni, akár folyósítja a hitelt, akár nem. Amennyiben sor kerül a rulírozó hitel folyósítására, akkor annak a visszafizetése akár több éven keresztül is gördülhet, a folyamatos felvét és visszafizetés miatt. Viszont itt gond, hogy mely összeget kell bemutatni. A rendelkezésre álló hitelkeretet, vagy épp az adott pillanatban (december 31-én?) kimutatott, felhasznált hitelösszeget kell kimutatni?
A 18. sorba csak azokat a garancia- és kezességvállalásból származó fizetési kötelezettségeket kell beírni, amelyek nemcsak mint kötelezettség merültek fel, hanem mint pénzforgalom, biztosan megjelennek a könyvekben. Az egyezőség csak így állhat fel a mérleg hivatkozott sorával. Így viszont a valós, vállalt kötelezettség nincs bemutatva!
A 20. sor szállítói tartozások során is csak a számlával és nemcsak szerződéssel alátámasztott kötelezettséget kell kimutatni, bár a folyamatos szerződések számla nélkül is fizetési kötelezettséget eredményeznek. Ugyanakkor a ki nem fizetett számlák ellenértékének fedezete lehet a pénz (előirányzat)-maradvány is, és nem biztos, hogy azt a tárgyévi saját bevételből kell fedezni.
A táblázat nem tartalmazza teljeskörűen azokat a kifizetési kötelezettségeket, amelyeket a saját bevétel terhére vállalt a költségvetési szerv, csak azokat, amelyeket elvileg a saját bevételéből kellene fizetnie. Így egy saját bevételi forintot többször is elkölthet az önkormányzat, hiszen a táblázat adata – a gazdálkodásra jogosult képviselő-testület felé – azt sugallhatja, hogy hitelképes az önkormányzat.

Kérdés: Hogyan alakul az önkormányzatok perköltségviselésével összefüggő általánosforgalmiadó-teher és számlakibocsátási kötelezettség megítélése?

Kérdés: Egy gazdasági társaság által végzett építkezések során a tulajdonunkban lévő vízműrendszerhez tartozó víznyerő kutak ivóvízbázisa szennyezetté vált. Annak érdekében, hogy azt a jövőben is hasznosítani tudjuk, víztisztító berendezéseket kellett beszereznünk. Az építkezést végzővel abban állapodott meg az önkormányzat, hogy támogatásként folyósítja a beszerzés ellenértékét. A megállapodás azt a kikötést tartalmazza, hogy az önkormányzat köteles a beszerzést végrehajtani, amelyet követően – változatlan áron – számlázni köteles a gazdasági társaságnak. Az önkormányzat nem minősül adóalanynak, az Áfa-tv. 188. § (1) bekezdésében foglaltak szerint alanyi adómentes. A beruházás 20 millió forint értékben történik. Kérdésünk: vajon adóköteles szolgáltatást végez-e az önkormányzat akkor, ha egy ilyen szolgáltatást leszámláz?