97 talált cikk a költség , termékértékesítés , adóalap kifejezésre

Kérdés: Önkormányzati hivatal és a kormányhivatal közös használatában van a hivatal egyik ingatlana, melynek üzemeltetője a hivatal, használója a kormányhivatal, amely üzemeltetési megállapodás alapján viseli a felmerülő üzemeltetési, fenntartási és javítási költségek rá eső részét az ingatlan tekintetében. A költségek a használt terület arányában átszámlázásra kerülnek. Továbbá átadásra került a kormányhivatal részére egy gépjármű, amelynek a felelősségbiztosítását, casco biztosítását, cégautóadóját a kormányhivatal mint üzembentartó, használó fizeti az átszámlázás alapján. Az ingatlant mint parkolót használja közösen a hivatal és a kormányhivatal. A parkoló megközelíthetősége érdekében úthasználati díjat fizet a hivatal egy külső szervezet részére. A külső szervezet a számlában nem számít fel áfát, mivel a szervezet az Áfa-tv. 86. §-a (1) bekezdésének l) pontja szerint mentes az adó alól a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel az ingatlan (ingatlanrész) bérbeadása, haszonbérbe adása. A hivatal az adókötelessé tételt választotta ugyan az ingatlan-bérbeadásra, de a kormányhivatal az ingatlanrész használatáért bérleti díjat nem fizet, csak a közösen használt ingatlan költségeit osztják meg. Az Áfa-tv. 86. §-ának (2) bekezdése értelmében: "Az (1) bekezdés l) pontja nem alkalmazható: ... b) a közlekedési eszköz elhelyezésének, parkolásának biztosítását szolgáló bérbeadásra." A polgármesteri hivatal az általános áfaszabályok szerint adózik, az ingatlan bérbeadását adókötelessé tette. Milyen módon kell átszámláznia az üzemeltetési költségeket a hivatalnak a kormányhivatal felé, üzemeltetési költségként, illetve közvetített szolgáltatásként? Az átszámlázást milyen áfakulcs felszámításával teheti meg, ha a fentiek alapján ezen ügylet közvetített szolgáltatás, illetve milyen áfakulccsal, ha szolgáltatásnak minősül? Válaszukban szíveskedjenek kitérni az áfa felszámítása nélkül bejövő úthasználati díj, a használatba adott gépjármű cégautóadója és a felelősség, illetve a cascodíjak átszámlázásáról! A közvetített szolgáltatás továbbszámlázásáról a Költségvetési Levelek 317. számában, az 5634., és a Költségvetési Levelek 311. számában, az 5521. számú válaszban a továbbszámlázás esetén eltérő áfatartalmat írnak, az egyikben, ha az önkormányzat áfás, akkor mindent 27%-os áfatartalommal kell továbbszámlázni. A másik válaszban azt írják, hogy azzal az áfatartalommal, amivel a bejövő számlát kapja az önkormányzat. Kérem a fenti eset alapján a pontosítást!

Kérdés: Egy kft. elnyerte önkormányzatunk illetékességi területén a városi helyi személyszállítási közszolgáltatást. A város és a kft. között létrejött szerződés szerint a város a bérletek ára és egyéb bevételek, valamint az állami támogatáson felüli igazolt költségeket megtéríti a kft. részére. A kft. a szolgáltatási díját milyen áfakulccsal kell, hogy kiszámlázza a város felé? A kft. szerint ez a szolgáltatás a 27%-os áfakulcs alá tartozik. Önkormányzatunk támogatásként kezelné, és pénzeszközátadás címén adná át mint közszolgáltatási támogatás. A kft. szerint ez egy szolgáltatás, melyet támogatásként nem lehet juttatni még akkor sem, ha azt az önkormányzat a közfeladat ellátására tekintettel adja is.

Kérdés: Egy központi költségvetési szerv némi áfás bevétellel rendelkezik, alaptevékenységének finanszírozását az egyik minisztérium biztosítja. Az alaptevékenységét ingyenesen nyújtja. Alkalmazható-e az Áfa-tv. 5. sz. mellékletében meghatározott bevételalapú arányosítás abban az esetben, ha nincs áfamentes ellenérték? Az intézményfinanszírozás a fő forrás.

Kérdés: Egy Németországban letelepedett társaság – mely Magyarországon sem áfaregisztrációval, sem letelepedettséggel nem rendelkezik – járműalkatrészek gyártásához szükséges eszközöket, szerszámokat szerzett be egy magyarországi értékesítőtől (magyar beszállító). A társaság által beszerzett eszközöket a magyar beszállító a társaság részére értékesített járműalkatrészek gyártásához használja. A legyártott alkatrészeket a társaság Németországban található gyártóüzemébe szállítják, ahol beépítésre kerülnek a társaság által gyártott járművekbe. A gyártás során használt eszközök kizárólagos tulajdonosa a társaság, melyek hasznos élettartamuk alatt (legfeljebb 8 év) mindvégig a magyar beszállító birtokában maradnak. Ezt követően az eszközöket megsemmisítik. Az ágazatban általánosan elfogadott és alkalmazott gyakorlat, hogy az alkatrészek gyártásához szükséges eszközöket, szerszámokat a beszállítók értékesítik a vevők számára, mivel azok jellemzően nagy értékűek, a kapcsolódó finanszírozási terheket a beszállítók pedig nem vállalják, figyelemmel arra, hogy maga az eszköz speciális, azzal általában csak az adott vevő számára tudnak alkatrészeket gyártani.
A járműalkatrészeket az értékesítéskor kiszállítják az EU másik tagállamába, Németországba, ezért az alkatrészeladások – a vonatkozó feltételek teljesítése mellett – az Áfa-tv. 89. §-ának (1) bekezdése alapján Közösségen belüli adómentes termékértékesítésnek minősülnek. A társaság az eszközöket, szerszámokat kizárólag a jármű-alkatrészek gyártása érdekében szerezte be, az eszközbeszerzés nem önálló gazdasági célként jelent meg a társaság részéről. Ebből következően – véleményünk szerint – az eszközök, szerszámok értékesítése a járműalkatrészek Közösségen belüli értékesítéséhez mint fő ügylethez kapcsolódó járulékos ügyletként kezelendő. Ebből az is következik, hogy a gyártáshoz szükséges eszközök, szerszámok értékesítése is adómentes Közösségen belüli termékértékesítésnek minősül az áfa rendszerében. Helyes ez az értelmezés?

Kérdés: Hivatalunk a Játv. alapján ingyenesen, közhatalmi tevékenység végzésére átengedte a hivatal épületében lévő helyiségét, mivel az adott feladat ellátása kikerült a hivatal által ellátandó feladatok közül. Az üzemeltetési költségek megtérítésére megállapodást kötött az adott szervvel, mely keretében a fenntartási költségek (közüzemi díjak, szemétszállítás díja stb.) továbbszámlázásra kerülnek. A hivatkozott törvény 2. §-a rögzíti, hogy a feladat ellátását biztosító vagyontárgyak ingyenesen kerülnek a hatáskörök új gyakorlója kezelésébe. A 2. § (3) bekezdése rögzíti, hogy e tevékenységek (többek között a vagyontárgy ingyenes biztosítása) az Áfa-tv. 7. §-ának (1) bekezdése alapján közhatalmi tevékenységgel azonos megítélés alá esnek. Álláspontunk szerint a kötelezően állami használatba kerülő vagyontárgy biztosítása nem minősül bérletnek, így a továbbszámlázott üzemeltetési költségeket nem tekintjük járulékos költségnek, mivel nem bérletnek minősülő főszolgáltatáshoz kapcsolódnak. A fentiek alapján 27%-os áfakulccsal számlázzuk tovább a felmerült költségeket. Ebben az esetben a hivatalunk a közüzemi díjak továbbszámlázása során helyesen alkalmazta-e a szolgáltatások eredeti áfakulcsát?

Kérdés: Költségvetési szerv egy online kereskedelmi platformról rendelt, az árut pedig egy EU-tagállamból szállították, és a számla is az EU-tagállam nyelvén került kiállításra. A számla minden szükséges adatot tartalmaz, az adó is helyesen került feltüntetésre, de idegen nyelven. Befogadhatjuk-e a számlát, illetve van-e valami feltétele a számla befogadásának és elszámolásának?

Kérdés: A 2012. évi XCIII. törvény 2. §-ának (1) bekezdése alapján a járási hivatal kialakításához szükséges ingatlanrészeket 2013. január 1-jétől az önkormányzat ingyenes használatba adta a megyei kormányhivatal számára. Az üzemeltetési megállapodás alapján az üzemeltetési költségeket (áram, víz, fűtés, őrzés, takarításhoz kapcsolódó tisztítószerek stb.) meghatározott arányban az önkormányzat számlázza tovább részükre. Bérbeadás tekintetében áfamentesen számláz az önkormányzat, ezért a rezsiköltségek is így lettek tovább-számlázva a járási hivatal felé az áfával növelt bekerülési értéket véve alapul. A kormányhivatal visszaküldte részünkre a számlát e hónapban, az Áfa-tv. 70. §-a alapján kérik az áfakulcs 27%-ra történő javítását. Milyen adómértékkel kell továbbszámlázni az üzemeltetési költségeket?

Kérdés: Egy Magyarországon letelepedett társaság vevői megrendelésére csomagolóanyagokat állít elő, amihez kapcsolódóan olyan speciális szerszámokat, kliséket, valamint mintákat (együttesen: eszközöket) értékesít az adott megrendelésekkel érintett vevői vagy ezek anyavállalatai részére, amelyek a csomagolóanyagok előállításához szükségesek. Az értékesítésre kerülő eszközök fizikailag nem kerülnek átadásra a vevőknek, azok minden esetben Magyarországon maradnak a társaság telephelyén. Az eszközök értékesítésének célja, hogy a vevők számára biztosított legyen, az adott csomagolóanyagok kizárólag adott vevőnek kerülhessenek gyártásra és értékesítésre. A társaság bizonyos esetekben a csomagolóanyagok vevői részére grafikai feldolgozásra irányuló szolgáltatást (artworkszolgáltatás) is nyújt a vevők külön megküldött megrendelése alapján. A társaság az eszközök értékesítésétől elkülönítve számlázza a szolgáltatásokat ezekben az esetekben (alapesetben egyébként a klisék árának a része ez a költség).
Az eszközök értékesítésére, illetve az artworkszolgáltatások nyújtására az alábbiak szerint kerül sor.
1. Az eszközök értékesítése a csomagolóanyagok vevőjének
A csomagolóanyagok vevői Finnországban, illetve Dániában letelepedett társaságok (vevők). A csomagolóanyagok az értékesítésekkel összefüggésben a vevők telephelyére, Dániába vagy Finnországba kerülnek leszállításra, ennek megfelelően a számlákat a vevők dán/finn közösségi adószámára állítja ki a társaság az adómentes Közösségen belüli értékesítésekről. A társaság a vevők által megrendelt termékek előállításához szükséges eszközöket a megrendelt terméktől elkülönülten értékesíti, a termékek elkészültét és leszállítását követően. Az eszközök értékesítéséről tehát a legyártott termékek értékesítését (illetve számlázását) követően bocsát ki számlát a társaság a vevőknek. A termékek és az eszközök értékesítése között legfeljebb néhány hónap telik el. Az eszközöket a társaság telephelyén, kizárólag a vevőknek értékesítendő termékek gyártásához használhatja, azok nem hagyják el Magyarország területét az értékesítést követően. Az eszközök nyilvántartása elkülönülten, egyedi azonosítószámok alatt történik, azonban ezek készletre vételére nem kerül sor, a társaság könyveiben az eszközöket közvetlen költségként számolják el. A gyártás befejeztével az eszközök a vevők kérésére Magyarországon kidobásra kerülnek a társaság által.
2. Az eszközök értékesítése a csomagolóanyagok vevőjétől eltérő vevőnek
A csomagolóanyagok vevői Dániában letelepedett társaságok. A csomagolóanyagok rendeltetési helye Dánia, azok értékesítése kapcsán a vevők dán közösségi adószámára kerülnek a számlák kiállításra az adómentes Közösségen belüli értékesítés(ek)ről. A társaság a vevői által megrendelt termékek előállításához szükséges eszközöket a megrendelt terméktől elkülönülten értékesíti, a termék elkészültét és leszállítását követően. Az eszközök értékesítéséről tehát a legyártott termékek értékesítését (illetve számlázását) követően bocsát ki számlát a társaság a vevőknek. A termékek és az eszközök értékesítése között legfeljebb néhány hónap telik el. Az eszközök vevői a termékek dán megrendelőinek német, illetve francia anyavállalatai. Az eszközök ez esetben sem hagyják el Magyarország területét az értékesítést követően, azokat a társaság telephelyén, kizárólag a dán vevők termékének gyártásához használják. Az eszközök nyilvántartása ebben az esetben is elkülönülten, egyedi azonosítószámok alatt történik, azonban ezek készletre vételére nem kerül sor, a társaság könyveiben az eszközöket közvetlen költségként számolják el. A gyártás befejeztével az eszközök a vevők kérése szerint Magyarországon szintén kidobásra kerülnek a társaság által.
3. Az artworkszolgáltatás az eszközök gyártási költségétől elkülönítve kerül kezelésre
Az artworkszolgáltatás a grafika feldolgozását jelenti, mely egyes vevők esetében az eszközök értékesítésétől elkülönítve kerül kiszámlázásra (más esetekben a klisék előállítási költsége ennek ellenértékét is tartalmazza). Ebben az esetben a csomagolóanyagok vevője egy Dániában letelepedett társaság. A csomagolóanyagok gyártásához kapcsolódó eszközök vevője és az artworkszolgáltatások megrendelője a dán társaság német anyavállalata. Az artworkszolgáltatás nem a speciális szerszámokhoz, klisékhez kapcsolódik, hanem az kifejezetten a csomagolóanyagok előállításához szükséges. Az artworkszolgáltatás ilyen esetben külön kerül megrendelésre, így ez már a megrendelés folyamatától fogva elkülönül az eszközök értékesítésétől.
A fentiekben részletezett tényállás kapcsán jól gondolom-e, hogy:
1. Az eszközök értékesítése járulékos ügyletként kapcsolódik az eszközök segítségével előállított csomagolóanyagok Közösségen belüli értékesítéséhez, amely alapján az eszközök értékesítése áfamentesen kezelendő?
2. Az eszközök értékesítése belföldi termékértékesítésként kezelendő áfaszempontból?
3. Az artworkszolgáltatás az Áfa-tv. területi hatályán kívülre eső, önálló ügyletként kezelendő?

Kérdés: Intézményünk bérleti díj tekintetében áfakötelezettséget választott. A veszélyhelyzetben hozott jogszabályok alapján – álláspontunk szerint – nem számlázhatjuk a sportcélra történő helyiséghasználatot. A versenysportolók azonban, edzés céljából igénybe veszik a helyiségeinket. Ebben a tekintetben mint igyenesen nyújtott szolgáltatás után terheli-e áfafizetési kötelezettség az intézményt?

Kérdés: Intézményünk a Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer működéséről szóló 39/2013. EMMI rendelet alapján mint megyei hatókörű városi könyvtár az illetékességi területén lévő, 5000 főnél kisebb lakosságszámú települések önkormányzata részére a nyilvános könyvtári ellátás biztosításához szolgáltatást nyújt. E biztosított szolgáltatásnyújtás keretében gyarapítja az érintett önkormányzatok könyvtári állományát, bevonja a megyei könyvtári rendezvényekbe, szakmai segítséget nyújt a központi költségvetés kistelepülési könyvtári támogatása terhére. Értelmezésünk szerint intézményünk az Áfa-tv. 11. §-a szerint térítésmentesen ad át terméket, valamint a 14. § szerint térítésmentesen nyújt szolgáltatást (vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen használja, illetőleg azt másnak ingyenesen használatba adja, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészében vagy részben adólevonási jog illette meg). A szolgáltatás biztosításához intézményünk részére a fenntartó önkormányzat a központi költségvetés kistelepülési könyvtári támogatás terhére biztosítja a fedezetet a felhasználás arányában. Havi áfabevallók vagyunk. Havonta a térítésmentesen átadott termék beszerzéséhez, nyújtott szolgáltatás alkotórészeinek megszerzéséhez kapcsolódóan felszámolt áfa összegét levonjuk. A fizetendő áfa meghatározására vonatkozó kétféle megoldási alternatíváról olvastunk.
1. alternatíva: az adó alapja a központi költségvetés kistelepülési könyvtári támogatás terhére biztosított fedezet 1/12 része, áfatartalma a számított 1/12 rész utáni 27%-os áfamértékkel számított érték. Ebben az esetben a fizetendő áfa alapja havonta nincs arányban a levonható áfaalappal, ez év végére kiegyenlítődik. Ugyanakkor a levonható áfa sok termék esetében 5% adómértékkel számított, míg a fizetendő áfa mértéke minden átadott termék, nyújtott szolgáltatás után 27%-os.
2. alternatíva: az Áfa-tv. 68. §-a szerint az adó alapja az adott hónapban átadott termék beszerzési értéke, áfatartalma a termék beszerzési ára után megfizetett áfának megfelelő összeg (a megfizetett áfakulccsal megegyező áfakulcs – 5%, 27%), valamint a 69. § szerint az adó alapja az adott hónapban nyújtott szolgáltatás után az a pénzben kifejezett összeg, amely a szolgáltatás nyújtójánál a teljesítés érdekében kiadásként felmerült, áfatartalma a nyújtott szolgáltatás áfatörvényben meghatározott áfamértékkel számított értéke.
Kérem állásfoglalásukat a fizetendő áfa összegének helyes meghatározására vonatkozóan!