7 talált cikk a termékértékesítés , teljesítés helye , szerződés , GYES , adófizetés kifejezésre

Kérdés:

Önkormányzatunk minden évben ajándékkal kedveskedik a 65 év feletti lakosoknak. Ezt a juttatást nem kötjük anyagi helyzethez, nem szerepel a szociális rendeletünkben, csak az életkor számít. A juttatás fejenként 10.000 forintos utalvány formájában történik, amelyet bármilyen termékre be lehet váltani a településen lévő vegyesboltokban (tartós élelmiszer, vécépapír, vegyi áru stb.). Az önkormányzat saját hatáskörben bocsátja ki az utalványokat 10.000 forint névértékben, majd szerződést köt a helyi boltokkal, hogy az utalványok elfogadása/beváltása után azok értékét megtéríti a boltosoknak. Az utalványok nem névre szólóak, de nyilvántartást vezetünk róla, hogy ki kapta és milyen értékben, aláírással igazolva. Az utalványon nincsen kikötve, hogy konkrétan mire váltható be, csak az, hogy mely boltokban és mekkora összegben, illetve a határidő. Az elszámolás a boltosokkal havonta történik, ők az önkormányzatnak számláznak, és annak ellenében fizetünk nekik.
1. Az utalvány kibocsátása saját hatáskörben engedély- vagy bejelentésköteles-e?
2. A boltosok számlakiállítási kötelezettsége az önkormányzat felé fennáll-e? Mivel ők az utalvány elfogadásakor már kiállítanak egy nyugtát a vevőnek, ahol az áfafizetési kötelezettség létrejön. Ezután az önkormányzat felé adómentes számlát adnak "utalványbeváltás" jogcímen.
3. Az ajándékként átadott utalványok után az önkormányzatnak milyen adófizetési kötelezettsége keletkezik, és azt melyik időpontban kell megfizetni (utalvány kiállítása, utalvány átadása, beváltás, beváltóhely számlája)?
4. Kedvezőbb lenne-e az önkormányzat számára adózási szempontból, ha a 10.000 forintos ajándékot készpénzben juttatnánk az időseink részére?

Kérdés: Egy társaság üzemanyag-kiszolgálási (beszerzési és értékesítési) tevékenységet végez. A jelenlegi gyakorlat az, hogy áfa szempontjából a légitársaságok felé az úti cél a meghatározó. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha az üzemanyag-kiszolgálási bizonylaton a "Hová" rovatba nem magyarországi úti cél kerül feltüntetésre, akkor áfamentesen, amennyiben magyarországi úti cél kerül feltüntetésre, akkor áfával növelten történik a számlázás. Ezt a bizonylatot a pilóta aláírja, neve nyomtatott betűvel is rákerül a dokumentumra. A fent vázolt tényállással kapcsolatban kérdésként merült fel, hogy termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás történik az üzemanyag értékesítése és kiszolgálása során. Ebből adódóan a termék/szolgáltatás értékesítése után keletkezik-e fizetendő áfa, esetleg az ügylet mentes az áfa alól, vagy az áfa hatályán kívül esik?
További kérdéseink:
- A fentebb vázolt jelenlegi gyakorlat helyes-e?
- A vevő székhelye, tevékenységének jellege befolyásolja-e az ügylet áfabeli megítélését?
- Hogyan minősíthető az áfában a teljesítés jellege (pl. folyamatos)?

Kérdés: Egy Szlovákiában letelepedett, flottakezeléssel kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtó társaság szolgáltatási szerződés keretében kezeli a jellemzően szállítmányozással foglalkozó ügyfelek flottáit.
1. A társaság által megvásárolt úthasználati díj az ügyfelek részére történő továbbszámlázás során járulékos szolgáltatásként beépül a flottakezelési szolgáltatás adóalapjába, így a társaság egyetlen, összetett szolgáltatást nyújt ügyfelei részére. A Héa-irányelv 44. cikkének szabályaival összhangban a társaság által nyújtott flottakezelési szolgáltatás teljesítési helyét a szolgáltatást igénybe vevő adóalany letelepedési helye határozza meg, azaz jól gondoljuk, hogy a társaságnak nem merül fel Magyarországon áfakötelezettsége az úthasználati díj közvetítésével összefüggésben?
2. A társaság az útdíjat saját nevében, de az ügyfelek részére fizeti meg, és azt flottakezelési szolgáltatása keretében továbbszámlázza ügyfelei részére. Helyesen látjuk, hogy az Áfa-tv. 125. §-a (1) bekezdésének d) pontja, illetve a 247. § (3) bekezdése alapján a társaság jogosult az útdíjon felszámított áfa visszaigénylésére?
3. A társaság előző pontban említett áfa-visszaigénylési jogosultságát nem befolyásolja, ha az ügyfelek részére kiállított számlákon "flottakezelési szolgáltatás" kerül feltüntetésre (mely magában foglalja a továbbszámlázott úthasználati díjak összegét is), azaz nem szükséges külön utalni a számlán az úthasználati díj áthárítására?
4. Amennyiben mégis szükséges a számlán utalni az útdíj áthárítására, elegendő-e a számlán csupán annak tényét jelezni, hogy a flottakezelési szolgáltatás ellenértéke tartalmazza az úthasználati díjat is, vagy azt külön sorban, konkrét értékkel kell szerepeltetni?

Kérdés: 2019. január 1-jétől új szabályok vonatkoznak az utalványokra, illetve azok beváltására. Az új szabályokkal kapcsolatban több kérdésünk is felmerült.
1. Társaságunk ajándéktárgyak forgalmazásával foglalkozik, csak Magyarországon értékesítünk, a termékeket az üzleteinkben lehet megvásárolni, külföldre nem szállítunk, webshopunk nincs. Az eddigi gyakorlat szerint, amikor a vevő akár az általunk kibocsátott utalványt, akár a más által kibocsátott utalványt beváltotta nálunk, azaz terméket adtunk az utalványért "cserébe", számlát vagy nyugtát bocsátottunk ki a vevőnek. Nem teljesen egyértelmű számunkra, hogy a 2019. január 1-jétől hatályos szabályok alapján hogyan kell majd bizonylatolni.
2. Az Áfa-tv. új szabályai megkülönböztetik az egycélú és többcélú utalványokat. Úgy értesültünk, hogy csak azok az utalványok minősülnek egycélú utalványnak, amelyeket azonos adómérték alá tartozó termékekre lehet beváltani, azonban a jogszabály szövegéből ezt nem tudjuk egyértelműen kiolvasni. A mi üzleteinkben kizárólag 27 százalékos áfa alá tartozó termékeket lehet megvásárolni. Ez azt jelenti, hogy az utalványok beváltására az egycélú utalványokra vonatkozó szabályok vonatkoznak az esetünkben?

Kérdés: Egy Magyarországon letelepedett társaság ügyfelei számára különböző lízingkonstrukciók keretében nyújt finanszírozást, többek között gépek, gyártósorok vonatkozásában. Egyes ügyletei keretében a társaság az ügyfél (megrendelő) által kiválasztott gépeket a Közösség területéről, másik tagállamból szerzi be. A gépek több darabban, több kamionban kerülnek leszállításra a megrendelő telephelyére. A leszállítást követően a szállító a gépeket összeszereli, beüzemeli és teszteli (vagy ezeket a munkákat alvállalkozójával végezteti el). A sikeres tesztidőszakot követően a szállító a gépeket átadja a társaság részére, amelyről átadás-átvételi jegyzőkönyv készül. A fizetési ütemezés az alábbiak szerint alakul. A szállító részszámlát állít ki a megrendelést, a gyártást, illetve az üzembe helyezést követően. Az egyes részszámlák sorban az ügylet ellenértékének 20 százalékáról, 60 százalékáról, valamint 20 százalékáról kerülnek kiállításra. A megosztás alapján az ellenérték 20 százaléka a megrendeléskor, 60 százaléka a megrendelt gép legyártásakor, a fennmaradó 20 százaléka pedig a gépek leszállítása, összeszerelése, beüzemelése és sikeres tesztelése után fizetendő a társaság részéről. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a részszámlákon feltüntetett egyes összegek nem állnak feltétlenül arányban a kibocsátásukig elvégzett részfeladatok ellenértékével. A fenti tényállással kapcsolatban az a kérdésünk, hogy az alábbi álláspontok összhangban állnak-e az Áfa-tv. rendelkezéseivel?
I. A társaság az ismertetett ügyletek vonatkozásában az Áfa-tv. 21. §-a szerinti, Közösségen belüli termékbeszerzést valósít meg.
II. A közösségi termékbeszerzési ügyletek Áfa-tv. szerinti teljesítési időpontja az az időpont, amikor a szállító a társaság számára a beüzemelt gépeket a sikeres tesztidőszakot követően átadja (a felek között ekkor átadás-átvételi jegyzőkönyv készül).

Kérdés: Egy magyarországi székhelyű társaság egy indiai központú cégcsoport leányvállalataként működik Magyarországon. A társaság és az indiai anyavállalat között létrejött szerződés értelmében az anyavállalat egy szolgáltatáscsomag keretein belül összetett vezetői tanácsadási, illetve a cégvezetés különböző területeihez kapcsolódó tanácsadási szolgáltatásokat (ún. menedzsmentszolgáltatást) fog nyújtani a társaság részére. A?menedzsmentszolgáltatások kapcsán az anyavállalat a szerződésben folyamatos rendelkezésre állást vállal a társaság felé, amely lehetővé teszi a társaság számára az anyavállalat szolgáltatásai-nak azonnali igénybevételét és a menedzsmentszolgáltatások körébe tartozó kérdések azonnali egyeztetését. A nyújtott szolgáltatások ellenértéke átalánydíjas alapon kerülne megállapításra, melyre az anyavállalat negyedévente lenne jogosult, az anyavállalatnál a menedzsmentszolgáltatások nyújtása kapcsán ténylegesen felmerült időráfordítások és nyújtott szolgáltatások számára tekintet nélkül. Azaz az anyavállalat abban az esetben is jogosult a megállapodásban foglalt átalánydíjra, ha az adott negyedévben egyáltalán nem történik szolgáltatásnyújtás, tekintettel arra, hogy az anyavállalat a szerződésben meghatározott menedzsmentszolgáltatások nyújtásán túl folyamatos rendelkezésre állást is vállalna a társaság felé. Az adminisztráció csökkentése érdekében a felek nem kívánnak az anyavállalat által ténylegesen nyújtott szolgáltatásokról az egyes időszakok végén részletes dokumentációt vagy egyéb kimutatást készíteni. A?nyújtott szolgáltatások háttér-dokumentációját így a felek közötti szerződés jelentené, az ügylet teljesülését pedig az anyavállalat által negyedévente kibocsátott számlák igazolnák.
1. Az anyavállalat által kiszámlázott átalánydíj-szolgáltatás ellenértékének minősül abban az esetben is, ha az adott negyedévben az anyavállalat rendelkezésre állást biztosít, és nem nyújt tényleges szolgáltatást a társaság részére?
2. Jogosult-e a társaság adólevonási jogot gyakorolni az anyavállalattól befogadott átalánydíjas számlák után, függetlenül attól, hogy a ténylegesen nyújtott szolgáltatásokról, a felmerült munka-óra-ráfordításokról részletező dokumentáció, illetve kimutatás nem áll a társaság rendelkezésére?

Kérdés: Önkormányzatunk tulajdonában álló egyik társaság (megrendelő) napelemes kiserőmű megvalósítását tervezi oly módon, hogy egy fővállalkozóval a teljes kiserőmű létesítésére fővállalkozói szerződést köt. A napelemes kiserőmű a földdel tartósan egyesített cölöprendszerből, a cölöprendszerre erősített napkollektorokból, a földdel tartósan egyesített inverterből, földben futó kábelekből, trafóházból és védelmi berendezésekből álló komplex technológiai berendezés. A megrendelő a napelemes kiserőmű terveit a fővállalkozóval vagy más vállalkozóval külön szerződés alapján készítteti el, a fővállalkozónak a megrendelő tervei szerinti kiserőművet kell létrehoznia.
A fővállalkozó teljesítéséhez több alvállalkozót tervez igénybe venni. Az egyes alvállalkozók teljesítései a napelemes kiserőmű létesítéséhez szükségesek, és mindegyik alvállalkozói teljesítésnek része az építési-szerelési munka is. Ugyanakkor az egyes alvállalkozóknál az alvállalkozó által előállított vagy harmadik személy beszállítótól megvásárolt és a napelemes kiserőműbe beszerelt termék értéke (például a napelemek, a trafó) meghaladja a termék beszereléséhez szükséges építési-szerelési munka, szolgáltatás értékét. Az alvállalkozók által a naperőműbe beszerelt nagyobb értékű berendezések műszakilag mind szükségesek ahhoz, hogy a napelemes kiserőmű villamosenergia-termelésre alkalmas legyen.
A vázolt ügylettel kapcsolatban az alábbi kérdések merültek fel:
1. A fővállalkozó által megvalósítandó napelemes kiserőmű és a tartószerkezeteken elhelyezett napkollektorok ingatlannak minősülnek-e az Áfa-tv. alkalmazásában?
2. A megrendelő és a fővállalkozó közötti ügylet az Áfa-tv. 10. §-ának d) pontja szerinti termékértékesítésnek vagy a 142. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti szolgáltatásnyújtásnak minősül?
3. A fővállalkozó és az építési-szerelési munkát végző alvállalkozók közötti ügyletek minősülhetnek-e az Áfa-tv. 142. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti építési-szerelési szolgáltatásnak akkor, ha az alvállalkozó által leszállított, beszerelt és üzembe helyezett, a napelemes kiserőmű működése szempontjából elengedhetetlen gépek, műszaki berendezések értéke ténylegesen meghaladja a leszállítással, összeszereléssel és üzembe helyezéssel kapcsolatos építési-szerelési szolgáltatások értékét.