3 talált cikk a járulék , jövedelem , biztosítási jogviszony , illetmény , bejelentés kifejezésre

Kérdés: Önkormányzatunk egyre több adószámos magánszeméllyel kerül kapcsolatba, akik a tevékenységükről számlát állítanak ki. A számlájuk alapján a díjazásuk számfejtésre kerül a központi illetményszámfejtő rendszerben, azonban nem tudjuk megítélni, hogy kifizetőként milyen levonásokat kell érvényesítenünk. A 15%-os adóelőleg minden esetben levonásra kerül, azonban a tb-járulék levonása kapcsán bizonytalanok vagyunk. A partnerek közül van, aki bejelentett főállással rendelkezik, és munkáltatói igazolást is hoz, hogy biztosítottnak minősül. Van egy olyan passzus is, hogy ha a díjazása eléri a minimálbér egyharmadát akkor biztosítottnak minősül. A magánszemély által kiállított számla összege 300 000 forint, munkáltatói igazolást csatolt mellé, szerződés szerint szakértői tevékenységet látott el egy kiállítás megszervezésében.

Kérdés: Hogyan szüntethető meg a közalkalmazotti jogviszony, ha a nő jogosulttá vált a negyvenéves öregségi nyugdíjra? Milyen juttatások illetik meg ekkor? Visszafoglalkoztatható-e az érintett közalkalmazottként, és ha igen, az illetményből milyen járulékokat kell vonni? Mikortól, hogyan fogják szüneteltetni az érintett nyugdíját, ha közalkalmazottként helyezkedik el a nők öregségi nyugdíjának igénybevétele mellett, illetve milyen szabályok vonatkoznak rá akkor, ha magánszférában helyezkedik el a nyugdíj mellett?

Kérdés: Intézetünk kormánytisztviselőket foglalkoztat. A kormánytisztviselők illetményére, illetve besorolására a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) vonatkozó részeit kell alkalmaznunk. Egyik kormánytisztviselőnk egy négygyermekes édesanya. Harmadik gyermekével GYES-en volt, mikor munkahelye megszűnt (1992-ben). Munkanélküli-ellátást igényelt, mivel nemsokára megszületett negyedik gyermeke, akire tekintettel GYÁS-t, GYED-et, GYES-t, majd pedig a gyermek nyolcéves koráig anyasági támogatást (járulékköteles volt) vett igénybe. Mivel a negyedik gyermek születésekor az édesanya nem rendelkezett foglalkoztatási jogviszonnyal, emiatt nyolc évet elveszít, amit ugyanúgy gyermekei nevelésével töltött el, mint más édesanyák, akiknek nem szűnt meg a munkahelyük. Jogosnak érezzük az édesanya felháborodását: az ő gyermekeibe fektetett munkája, energiája kevesebbet ér? Ráadásul ha ez annak idején tudható lett volna, a munkanélküli-ellátás helyett elvállalhatott volna egy képzettségének nem megfelelő munkát, ahonnan folytathatta volna a gyermeknevelési ellátások igénybevételét. Milyen jogorvoslati lehetőségei vannak az édesanyának, ha úgy érzi, hogy őt méltánytalanság érte? A munkáltatói jogkört intézetünkben a főigazgató gyakorolja. Van-e joga a főigazgatónak méltányosságból elfogadni a gyermekneveléssel eltöltött éveket?