3 talált cikk a gazdasági események , ellenérték , elszámolás , értékesítés , bizonylat , előleg kifejezésre

Kérdés: Több alkalommal szembesültem olyan esettel, hogy az előlegfizetéssel induló gazdasági eseményeknél a megvalósult ügylet értéke alacsonyabb a megfizetett előlegnél, melyről negatív végszámlát állítanak ki, ami alapján visszafizetik az előleg fel nem használt részét. A számla kiállítója azonban a magasabb összegű előlegszámlát és a negatív végszámlát a számla befogadójának kérése ellenére sem módosítja. Jelenleg a negatív összegű végszámlák esetében (ahogyan az előzményszámla nélküli negatív számlák esetében is) a számlakibocsátó online adatszolgáltatására nem ERROR, hanem csak WARNING típusú válaszüzenet érkezik, vagyis az adatszolgáltatás figyelmeztetéssel ugyan, de elfogadottnak tekinthető. Így nincs olyan kényszerítő erő, ami miatt a kibocsátó kénytelen lenne változtatni a számlázási szokásán, illetve módosítani az előlegszámlát és a negatív végszámlát. Problémaként merült fel, hogy a számlabefogadónál az áfabevallás M lapjain nem szerepelhet negatív végszámla (ahogyan az előzmény nélküli negatív számla sem), vagyis befogadói oldalon az ilyen számlákról nem teljesíthető szabályosan a belföldi összesítő jelentés. A negatív előjelű számlákat a számla befogadója – tekintettel arra, hogy az előleg összegében szereplő adón túl további áthárított adót nem tartalmaz – a bevallása M-es lapján nem szerepelteti, ezért a számlát befogadó szempontjából a visszajáró előleggel összefüggésben helytelenül kiállított számlákról történő adatszolgáltatás teljesítése nem okozhat fennakadást. A fenti esetben mi a helyes eljárás a számla kiállítója és befogadója részéről (számlakorrekció, bevallás, összesítő jelentés), illetve a visszajáró előleg kapcsán az előlegszámlát módosító számla hiányában megtörténik-e az adólevonási jog utólagos csökkenéséből adódó adófizetési kötelezettség rendezése a számlabefogadó oldalán?

Kérdés: Egy költségvetési szerv (mint: bérbevevő) Németországban magánszemélytől bérel ösztöndíjasai részére lakást. A bérleti díjat a szerződésre hivatkozva előre, minden hónap 3-áig kell megfizetniük. A bérbevevő szerződés és egy belső bizonylat alapján utalja az összeget általában megelőző hónap végével, hogy időben megérkezzen. A német magánszemély nem állít ki sem számlát, sem számlát helyettesítő iratot.
1. Milyen napi árfolyamon kell a számviteli törvény szerint a belső bizonylatot kiállítani?
2. Milyen lehetőségei vannak a bérbevevőnek, ha esetleg több időpont is számításba jöhet?
3. Milyen napi árfolyamon kell a szerződést az előzetes "kötváll." nyilvántartásba venni?

Kérdés: A munkahelyi étkeztetésnél, abban az esetben, ha nem saját konyháról történik az ellátás, hogy helyes az elszámolás az áfa szempontjából? A munkáltató rendeli és veszi meg dolgozóinak az általuk igényelt mennyiséget. Ebben az esetben van egy összevont számla szolgáltatónként. A munkahely lekönyveli vásárolt élelmezésként. Kiszámlázza a dolgozóknak a teljes összeget (bevételként lekönyveli). A dolgozó számlája alapján megkapja az étkezési hozzájárulást (lekönyvelve étkezési hozzájárulásként). (Ebben az esetben is dönthet a munkavállaló, hogy hol étkezik.) Minden dolgozó ott eszik, ahol akar, több helyen is egy hónapon belül, így több számlát is hoz, amit a munkáltató nevére állíttatott ki. A saját zsebéből előlegezte meg a vásárlást, és a hónap végéig benyújtja a számlát a munkáltatónak, aki csak az étkezési hozzájárulás összegét fizeti ki, amennyiben a számla összege kisebb, mint 6 ezer forint, természetesen csak annyit, ha több, akkor is max. 6 ezer forintot. Csak étkezési hozzájárulás kerül elszámolásra (nincs az alkalmazottnak térítésidíj-befizetése, nincs vásárolt élelem kiadása).