10 cikk rendezése:
1. cikk / 10 Bentlakásos intézmény működése – intézményi térítési díjon felüli szolgáltatások áfája
Kérdés: Bentlakásos intézmény – költségvetési szerv, idősotthon – vagyunk, közel 500 fő gondozottal és 250 fő munkavállalóval. Havi intézményi térítési díj ellenében és azonfelül, bentlakóinknak különböző szolgáltatásokat nyújtunk. Ezek egy része jogszabályi előíráson alapul, és a térítési díjban benne foglaltatik [adómentes szolgáltatás az Áfa-tv. 85. § (1) bekezdésének f) pontja és 85. § (4) bekezdése alapján], más része a lakó állapota és igénye szerint választható plusztérítés ellenében.
Külön térítendő termékek és szolgáltatások köre:
- Nem jogszabályi előíráson alapuló, illetve az intézményi térítési díj által nem fedezett gyógyszerek. A felírt receptek alapján a teljes gyógyszerszükségletet intézményünk vásárolja meg, majd a nem jogszabályon alapuló, nem a térítési díj részét képező részt kiszámlázza a lakóknak. A térítés a szociális helyzeten is múlik, tehát ha nem alaplistás gyógyszert kap a lakó, és térítenie kéne, de nincs rá fedezete, akkor a szociális helyzetére tekintettel mégsem kell térítenie. A gyógyszerellátás komplex szolgáltatás, függetlenül attól, hogy alaplistás vagy nem alaplistás tételről van szó. Ez a szolgáltatás tartalmazza a receptre történő felíratást az intézmény orvosával, a gyógyszer beszerzését, a név szerinti nyilvántartásba vételt, adagolást, adott esetben a beadást is, a veszélyes hulladék kezelését. Lakóink 75%-a nem képes arra, hogy a saját gyógyszerezését önállóan és biztonságosan el tudja végezni, felügyelet nélkül. Adómentesen számlázunk, mert a gyógyszerrel történő ellátás, felügyelet a fentiekben leírt komplex tevékenység, ami szorosan kapcsolódik a fő tevékenységünk megfelelő minőségben történő ellátásához, attól el nem választható. A bejövő számlák áfáját nem igényeljük vissza.
- Tévé-, hűtőszekrénybérlet. Azoknak a lakóknak, akik nem rendelkeznek saját berendezéssel, lehetőségük van ezen intézményi tulajdonú eszközök bérlésére, használatára a lakószobán belül. Az erre a célra vásárolt eszközök áfája nem kerül levonásra.
- Fodrászszolgáltatás. Az alapellátásban háromhavonta egy alkalom van benne, az ezenfelüli hajvágások és speciális beavatkozás (berakás, dauer stb.) térítendő. Ezt kizárólag a lakóink vehetik igénybe akár oly módon is, hogy a fodrász "ágyhoz" megy.
- Egyéb szolgáltatások. Fogtechnikai munkák, intézményi tulajdonú gépkocsi magáncélú igénybevétele.
Tekinthetőek-e a fentiekben felsorolt, külön térítési díjon felül fizetendő termékértékesítések és szolgáltatások járulékos szolgáltatásnak, számlázhatjuk-e ezeket adómentes értékesítésként? Ezek a tételek nem önálló célként jelennek meg, hanem arra szolgálnak, hogy a fő szolgáltatásunkat a lehető legjobb feltételek mellett tudják igénybe venni. Különálló módon nem léteznek, így pl. nem vásárolnánk tévét, ha erre a beköltöző lakó nem tartana igényt, illetve mozgásában akadályozott, és nem tud kifáradni a közös helyiségbe [hivatkozás: Héa-irányelv 78. cikk b) pont].
Külön térítendő termékek és szolgáltatások köre:
- Nem jogszabályi előíráson alapuló, illetve az intézményi térítési díj által nem fedezett gyógyszerek. A felírt receptek alapján a teljes gyógyszerszükségletet intézményünk vásárolja meg, majd a nem jogszabályon alapuló, nem a térítési díj részét képező részt kiszámlázza a lakóknak. A térítés a szociális helyzeten is múlik, tehát ha nem alaplistás gyógyszert kap a lakó, és térítenie kéne, de nincs rá fedezete, akkor a szociális helyzetére tekintettel mégsem kell térítenie. A gyógyszerellátás komplex szolgáltatás, függetlenül attól, hogy alaplistás vagy nem alaplistás tételről van szó. Ez a szolgáltatás tartalmazza a receptre történő felíratást az intézmény orvosával, a gyógyszer beszerzését, a név szerinti nyilvántartásba vételt, adagolást, adott esetben a beadást is, a veszélyes hulladék kezelését. Lakóink 75%-a nem képes arra, hogy a saját gyógyszerezését önállóan és biztonságosan el tudja végezni, felügyelet nélkül. Adómentesen számlázunk, mert a gyógyszerrel történő ellátás, felügyelet a fentiekben leírt komplex tevékenység, ami szorosan kapcsolódik a fő tevékenységünk megfelelő minőségben történő ellátásához, attól el nem választható. A bejövő számlák áfáját nem igényeljük vissza.
- Tévé-, hűtőszekrénybérlet. Azoknak a lakóknak, akik nem rendelkeznek saját berendezéssel, lehetőségük van ezen intézményi tulajdonú eszközök bérlésére, használatára a lakószobán belül. Az erre a célra vásárolt eszközök áfája nem kerül levonásra.
- Fodrászszolgáltatás. Az alapellátásban háromhavonta egy alkalom van benne, az ezenfelüli hajvágások és speciális beavatkozás (berakás, dauer stb.) térítendő. Ezt kizárólag a lakóink vehetik igénybe akár oly módon is, hogy a fodrász "ágyhoz" megy.
- Egyéb szolgáltatások. Fogtechnikai munkák, intézményi tulajdonú gépkocsi magáncélú igénybevétele.
Tekinthetőek-e a fentiekben felsorolt, külön térítési díjon felül fizetendő termékértékesítések és szolgáltatások járulékos szolgáltatásnak, számlázhatjuk-e ezeket adómentes értékesítésként? Ezek a tételek nem önálló célként jelennek meg, hanem arra szolgálnak, hogy a fő szolgáltatásunkat a lehető legjobb feltételek mellett tudják igénybe venni. Különálló módon nem léteznek, így pl. nem vásárolnánk tévét, ha erre a beköltöző lakó nem tartana igényt, illetve mozgásában akadályozott, és nem tud kifáradni a közös helyiségbe [hivatkozás: Héa-irányelv 78. cikk b) pont].
2. cikk / 10 Konyha működtetése – számlázási kérdések
Kérdés: 2017. január 1-jétől a polgármesteri hivatal átvette a konyhák működését az önkormányzattól, ami felvet néhány kérdést. A szociális étkeztetés maradt önkormányzati feladat, az intézményi és szünidei gyermekétkeztetés, valamint a munkahelyi és vendégétkeztetés azonban hivatali feladat lett. Korábbi években minden költséget az intézményi gyermekétkeztetésen számoltunk el, majd negyedévet követően a lefőzött adagszám alapján lett felosztva az egyes étkezési típusok között, és átkönyveléssel került a megfelelő kormányzati funkcióra és részgazdára (típus szerinti elkülönítés a könyvelőprogram szerint). A helyzetet nehezíti, hogy az iskola és a konyha közös óráról működik, így egy korábban kikalkulált adagszámra jutó rezsiösszeggel számolunk. Január-ban az iskolát átvette a KLIK, így 3. félként bejön a számlázásba. Mi a véleményük a következőkről?
1. A KLIK-nek 2 számlát kell kiállítani, egyet az önkormányzatnak a szociális étkezési adagok után fizetendő rezsiről, egy másikat a hivatalnak a gyermek-, munkahelyi és vendégétkezők adagja után fizetendő rezsiről.
2. A hivatal számlát állít ki az önkormányzatnak a szociális étkezők adagjára jutó bér-, járulék- és felhasznált nyersanyag után, mindhárom költség-elem után fel kell számolni a 27% áfát. Az önkormányzatnál pedig vásárolt szolgáltatásként lesz lekönyvelve. Annyiban növeli meg a költségeket, hogy a bér és járulék után is kell áfát fizetni. Így az egyik intézmény áfabefizető lesz, a másik áfa-visszaigénylő. És csak összességében, konszolidáltan nem lesz több az áfafizetési kötelezettség. A korábbi átkönyvelés megtörténhet-e az intézmények között, hogy ne kelljen számlát kiállítani?
3. Ha az előző számlában tételesen van kimutatva a bér, a járulék és a nyersanyag, akkor az önkormányzatnak a bért és járulékot közvetített szolgáltatásként kell könyvelnie a K335-re, illetve a nyersanyagot a K332-re? De ha nincs részletesen kimutatva, csak egyösszegű számla kerül kiállításra? Esetleg továbbszámlázott tételként kezelhető-e?
A következő probléma a kötelezettségvállalással kapcsolatban merült fel:
4. A hivatal közbeszerzés keretében kötött szerződést a nyersanyag-beszállítókkal. Ez egy keretszerződés, mely meghatározott egységárra vonatkozik, meghatározott mennyiség rendelése esetén. A szerződés szerinti összegnél azonban kevesebbet és többet is rendelhet a hivatal meghatározott százalékkal. Így a közbeszerzési szerződéssel lekötött összeg előzetes kötelezettségvállalásnak minősül. A végleges kötelezettségvállalás akkor keletkezik, amikor az élelmezésvezető megrendeli az adott árut. Mivel kötelezettséget előzetes pénzügyi ellenjegyzés után lehet vállalni, mindkét dokumentum (közbeszerzési szerződés és a megrendelő is) pénzügyileg ellenjegyzésre kerül. Abban az esetben nincs probléma, ha a megrendelő nagyobb összegre szól, mert a vállalt végleges kötelezettség pénzügyi teljesítése kisebb. Viszont ha nagyobb összegről szól a számla, akkor a különbségre nem történt végleges kötelezettségvállalás. Ez hogyan küszöbölhető ki?
1. A KLIK-nek 2 számlát kell kiállítani, egyet az önkormányzatnak a szociális étkezési adagok után fizetendő rezsiről, egy másikat a hivatalnak a gyermek-, munkahelyi és vendégétkezők adagja után fizetendő rezsiről.
2. A hivatal számlát állít ki az önkormányzatnak a szociális étkezők adagjára jutó bér-, járulék- és felhasznált nyersanyag után, mindhárom költség-elem után fel kell számolni a 27% áfát. Az önkormányzatnál pedig vásárolt szolgáltatásként lesz lekönyvelve. Annyiban növeli meg a költségeket, hogy a bér és járulék után is kell áfát fizetni. Így az egyik intézmény áfabefizető lesz, a másik áfa-visszaigénylő. És csak összességében, konszolidáltan nem lesz több az áfafizetési kötelezettség. A korábbi átkönyvelés megtörténhet-e az intézmények között, hogy ne kelljen számlát kiállítani?
3. Ha az előző számlában tételesen van kimutatva a bér, a járulék és a nyersanyag, akkor az önkormányzatnak a bért és járulékot közvetített szolgáltatásként kell könyvelnie a K335-re, illetve a nyersanyagot a K332-re? De ha nincs részletesen kimutatva, csak egyösszegű számla kerül kiállításra? Esetleg továbbszámlázott tételként kezelhető-e?
A következő probléma a kötelezettségvállalással kapcsolatban merült fel:
4. A hivatal közbeszerzés keretében kötött szerződést a nyersanyag-beszállítókkal. Ez egy keretszerződés, mely meghatározott egységárra vonatkozik, meghatározott mennyiség rendelése esetén. A szerződés szerinti összegnél azonban kevesebbet és többet is rendelhet a hivatal meghatározott százalékkal. Így a közbeszerzési szerződéssel lekötött összeg előzetes kötelezettségvállalásnak minősül. A végleges kötelezettségvállalás akkor keletkezik, amikor az élelmezésvezető megrendeli az adott árut. Mivel kötelezettséget előzetes pénzügyi ellenjegyzés után lehet vállalni, mindkét dokumentum (közbeszerzési szerződés és a megrendelő is) pénzügyileg ellenjegyzésre kerül. Abban az esetben nincs probléma, ha a megrendelő nagyobb összegre szól, mert a vállalt végleges kötelezettség pénzügyi teljesítése kisebb. Viszont ha nagyobb összegről szól a számla, akkor a különbségre nem történt végleges kötelezettségvállalás. Ez hogyan küszöbölhető ki?
3. cikk / 10 Eszközök térítés nélkül átadása társult önkormányzatoknak
Kérdés: A költségvetési szervként működő többcélú kistérségi társulás több település társult önkormányzataiból jött létre. 2009-ben egy eszközbeszerzésre irányuló pályázatot is nyert a társulás, amelyek keretében a társult önkormányzatok részére használatra átadásra kerültek ezek az eszközök, mivel a feladatellátás ott valósul meg. Több éve már, hogy használják ezeket az eszközöket. A társulási tanács úgy döntött, hogy ezeket az eszközöket térítés nélkül át kívánja adni a társult önkormányzatoknak. A társulás a működése óta alanyi mentes az áfakört tekintve, és az eszközök beszerzésekor sem igényelt vissza áfát, ezek fedezete is adómentes volt. Térítés nélküli átadásnál keletkezik-e áfabefizetési kötelezettség, van-e számlakibocsátási kötelezettsége a társulásnak, ha igen, milyen érték szerepeljen a számlán? Ezen eszközök még nem íródtak le teljesen. Az átvevő önkormányzatoknak van-e áfabefizetési kötelezettsége?
4. cikk / 10 Bérelt ingatlanon végzett felújítás elszámolása
Kérdés: Bérelt ingatlanon a bérlő által a bérleti díj fejében végzett felújítás elszámolása tárgyában szeretnék kérdést feltenni. 2013-ig az volt a szabály, hogy a bérlő által a bérleti díj fejében elvégzett felújítás összegével azonosan a bérbeadó leszámlázta a bérleti díjat, a bérlő pedig kiállította a számláját a bérbeadónak a felújításról.
A számla alapján könyveltük bérletidíj-bevételként és felújítás kiadásaként, függetlenül attól, hogy pénzforgalommal nem járt a gazdasági esemény. 2014-től a 38/2013. (IX. 19.) NGM rendelet III. Fejezet J) cím részletezi a bérbe adott eszközön a bérlő által bérleti díj fejében végzett felújítás elszámolását.
A) Ennek alapján le kell számlázni a bérleti díjat előre az elvégzendő felújítás összegével azonosan, és könyvelni kell:
költségvetési számvitel szerint:
T 094022 – K 0041
pénzügyi számvitel szerint: T 3514 – K 913
Áfaalanyok vagyunk, a bérleti díjról kibocsátott számlát a könyveléssel egy időben nyilvántartásba kell venni.
B) Ha a bérlő elvégezte a felújítást, a már kiszámlázott bérleti díjat nem kell megfizetnie, a felújítás összegét könyvelni kell:
költségvetési számvitel szerint:
T 0041 – K 094022 (fordítottja az első lépésnek)
pénzügyi számvitel szerint:
T 121-141 – K 3514
Kérdéseink:
1. A bérlőnek kell a felújításról számlát kibocsátania? Amennyiben nem, milyen dokumentum alapján könyveljük a B) pontban szereplő tételeket?
2. Van-e jelentősége annak, hogy a bérbeadó és a bérlő is áfaalany? Ha igen, változik-e a könyvelés?
3. Mi lesz a bérleti díjról szóló számla sorsa? Nem lesz pénzügyi teljesítés, hogyan jelenik meg a számlanyilvántartásban, hogy az teljesült? Vagy helyesbíteni kell?
A számla alapján könyveltük bérletidíj-bevételként és felújítás kiadásaként, függetlenül attól, hogy pénzforgalommal nem járt a gazdasági esemény. 2014-től a 38/2013. (IX. 19.) NGM rendelet III. Fejezet J) cím részletezi a bérbe adott eszközön a bérlő által bérleti díj fejében végzett felújítás elszámolását.
A) Ennek alapján le kell számlázni a bérleti díjat előre az elvégzendő felújítás összegével azonosan, és könyvelni kell:
költségvetési számvitel szerint:
T 094022 – K 0041
pénzügyi számvitel szerint: T 3514 – K 913
Áfaalanyok vagyunk, a bérleti díjról kibocsátott számlát a könyveléssel egy időben nyilvántartásba kell venni.
B) Ha a bérlő elvégezte a felújítást, a már kiszámlázott bérleti díjat nem kell megfizetnie, a felújítás összegét könyvelni kell:
költségvetési számvitel szerint:
T 0041 – K 094022 (fordítottja az első lépésnek)
pénzügyi számvitel szerint:
T 121-141 – K 3514
Kérdéseink:
1. A bérlőnek kell a felújításról számlát kibocsátania? Amennyiben nem, milyen dokumentum alapján könyveljük a B) pontban szereplő tételeket?
2. Van-e jelentősége annak, hogy a bérbeadó és a bérlő is áfaalany? Ha igen, változik-e a könyvelés?
3. Mi lesz a bérleti díjról szóló számla sorsa? Nem lesz pénzügyi teljesítés, hogyan jelenik meg a számlanyilvántartásban, hogy az teljesült? Vagy helyesbíteni kell?
5. cikk / 10 Európai uniós pályázat számviteli elszámolása
Kérdés: Önkormányzatunk EU-s projektet valósított meg. Hogyan történik a támogatás könyvviteli elszámolása? A projekt keretében létrehozott beruházásnak ötéves fenntartási kötelezettsége van. Önkormányzatunk esetében hogyan kell értelmezni a támogatás tőketartalékba helyezését?
6. cikk / 10 Európai uniós támogatás finanszírozó szervezeten keresztül
Kérdés: Központi költségvetési intézet EU-s pályázati pénzt kap hazai finanszírozó szervezeten keresztül. Milyen könyvelési tételeket kell alkalmazni ebben az esetben?
7. cikk / 10 Önkormányzati uszodatámogatás áfája
Kérdés: Y Kft. éves szinten 58 millió forint árbevételt ér el független felek részére történő jegyeladásokból, 23 millió forint árbevételt pedig a városi önkormányzat által igénybe vett szolgáltatásokból. Az önkormányzat által igénybe vett szolgáltatások a tanulók által "ingyenesen" igénybe vett tanórákra vetített uszodahasználatból, illetve a sportrendezvények uszodahasználatából tevődik össze. Az önkormányzat mint kapcsolt vállalkozás a kft. transzferár-nyilvántartása alapján – összehasonlító árak módszerével – kialakított transzferárszabályzatban kimutatott áfával növelt árat fizet meg a tanulók és a sportolók uszodahasználata után, amely árak a konkurens uszodák áraihoz igazodnak. Az önkormányzat az uszoda működési költségeinek fedezetére 70 millió forint vissza nem térítendő támogatást biztosít a kft. részére. A társaság eredménye kevéssel a nulla fölött realizálódik. Az Áfa-tv. 123. §-ának (3) bekezdése szerinti a működési költségekre jutó levonható áfa összegét úgy arányosítjuk, hogy az 5. számú melléklet 2. pontja szerint a levonási hányad nevezőjében a működési költségekre kapott támogatás összegét szerepeltetjük, tehát a működési költségek levonható áfaösszegét csak a támogatási összeg figyelembevételével [(58+23)/(58+23+70)], 53,64% arányban vonjuk le. A fenti eljárásunk az Áfa-tv. szerint szabályos-e?
8. cikk / 10 Támogatás miatti arányosítás
Kérdés: Cégünk 100%-os állami tulajdonban van. Tevékenységünk ellátásához támogatást kapunk a tulajdonostól, mely bevételeink 95%-át jelenti. A szóban forgó támogatások az általunk teljesített ügyletek árát, díját közvetlenül nem befolyásolják csak és kizárólag a működés finanszírozását szolgálja, így az Áfa-tv. hatályán kívül esik, adófizetési kötelezettség nem terheli. Bevételeink maradék 5%-a adóköteles ügyletből származik.
Cégünk tételes elkülönítést alkalmaz az adóköteles és nem adóköteles tevékenységek általános forgalmi adójának meghatározása céljára. Az elkülönítés aszerint történik, hogy mely kiadásunkat finanszíroztuk saját forrásból, illetve kapott támogatásból. A támogatási szerződésből eredő elszámolási kötelezettségünknek megfelelően elkülönített, tételes kimutatást vezetünk a támogatásból történt kiadások finanszírozásáról, és külön tételes nyilvántartás készül a bevételből fedezett kiadásokról. A szóban forgó támogatás miatt felmerül-e arányosítási kötelezettség, illetve az befolyásolja-e az adólevonási jogunkat?
Cégünk tételes elkülönítést alkalmaz az adóköteles és nem adóköteles tevékenységek általános forgalmi adójának meghatározása céljára. Az elkülönítés aszerint történik, hogy mely kiadásunkat finanszíroztuk saját forrásból, illetve kapott támogatásból. A támogatási szerződésből eredő elszámolási kötelezettségünknek megfelelően elkülönített, tételes kimutatást vezetünk a támogatásból történt kiadások finanszírozásáról, és külön tételes nyilvántartás készül a bevételből fedezett kiadásokról. A szóban forgó támogatás miatt felmerül-e arányosítási kötelezettség, illetve az befolyásolja-e az adólevonási jogunkat?
9. cikk / 10 Hitelképesség megállapítása
Kérdés: A 46/2009. (XII. 30.) PM rendeletben előírtak szerint a K-11-es beszámolótáblázat 25. számú űrlapja "A helyi önkormányzatok adósságot keletkeztető Ötv. 88. § (2) bek. szerinti éves kötelezettségvállalásának (hitelképességének) felső határa" sorai és kitöltési útmutatója véleményem szerint nem teljesen egyértelműen fogalmazza meg a hitelképesség megállapításához szükséges információkat.
Az előző év(ek)ben keletkezett, tárgyévet terhelő fizetési kötelezettség (12-20. sorok) kitöltése során nem értelmezhető a 13. sor adatigénye, mivel a hosszú lejáratú kötelezettségekből a tárgyévet terhelő összeget a rövid lejáratú fizetési kötelezettségként kell minősíteni, bemutatni, elszámolni. Amennyiben a teljes hosszú lejáratú hitel még hátralévő teljes összegét kell bemutatni, akkor a hitel összege teljesen felborítja a számítást, hiszen csak egyévi bevétellel szemben lehetne kimutatni a hátralévő hitelösszeget.
A 14. sorban a tárgyévet megelőző évben felvett rövid lejáratú hitelek adatait kellene kimutatni. Problémát okoz, hogy a számviteli törvény szerint rövid lejáratú kötelezettségnek kell minősíteni – többek között – az egy üzleti (költségvetési) évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsönt, tehát amelyet abban az évben – december 31-e előtt – kell visszafizetni, amelyben a hitel felvételre került. Amennyiben a likvid hitelt nem kell ideszámítani, akkor minden éven belül visszafizetendő hitelt likvid hitelnek lehet minősíteni, és nincs adat ehhez a sorhoz. Az éven túli hitel nem rövid lejáratú hitel! A rulírozó hitel viszont inkább hosszú távú hitelnek nevezhető, hiszen a bank felé a rendelkezésre álló díjat folyamatosan kell fizetni, akár folyósítja a hitelt, akár nem. Amennyiben sor kerül a rulírozó hitel folyósítására, akkor annak a visszafizetése akár több éven keresztül is gördülhet, a folyamatos felvét és visszafizetés miatt. Viszont itt gond, hogy mely összeget kell bemutatni. A rendelkezésre álló hitelkeretet, vagy épp az adott pillanatban (december 31-én?) kimutatott, felhasznált hitelösszeget kell kimutatni?
A 18. sorba csak azokat a garancia- és kezességvállalásból származó fizetési kötelezettségeket kell beírni, amelyek nemcsak mint kötelezettség merültek fel, hanem mint pénzforgalom, biztosan megjelennek a könyvekben. Az egyezőség csak így állhat fel a mérleg hivatkozott sorával. Így viszont a valós, vállalt kötelezettség nincs bemutatva!
A 20. sor szállítói tartozások során is csak a számlával és nemcsak szerződéssel alátámasztott kötelezettséget kell kimutatni, bár a folyamatos szerződések számla nélkül is fizetési kötelezettséget eredményeznek. Ugyanakkor a ki nem fizetett számlák ellenértékének fedezete lehet a pénz (előirányzat)-maradvány is, és nem biztos, hogy azt a tárgyévi saját bevételből kell fedezni.
A táblázat nem tartalmazza teljeskörűen azokat a kifizetési kötelezettségeket, amelyeket a saját bevétel terhére vállalt a költségvetési szerv, csak azokat, amelyeket elvileg a saját bevételéből kellene fizetnie. Így egy saját bevételi forintot többször is elkölthet az önkormányzat, hiszen a táblázat adata – a gazdálkodásra jogosult képviselő-testület felé – azt sugallhatja, hogy hitelképes az önkormányzat.
Az előző év(ek)ben keletkezett, tárgyévet terhelő fizetési kötelezettség (12-20. sorok) kitöltése során nem értelmezhető a 13. sor adatigénye, mivel a hosszú lejáratú kötelezettségekből a tárgyévet terhelő összeget a rövid lejáratú fizetési kötelezettségként kell minősíteni, bemutatni, elszámolni. Amennyiben a teljes hosszú lejáratú hitel még hátralévő teljes összegét kell bemutatni, akkor a hitel összege teljesen felborítja a számítást, hiszen csak egyévi bevétellel szemben lehetne kimutatni a hátralévő hitelösszeget.
A 14. sorban a tárgyévet megelőző évben felvett rövid lejáratú hitelek adatait kellene kimutatni. Problémát okoz, hogy a számviteli törvény szerint rövid lejáratú kötelezettségnek kell minősíteni – többek között – az egy üzleti (költségvetési) évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsönt, tehát amelyet abban az évben – december 31-e előtt – kell visszafizetni, amelyben a hitel felvételre került. Amennyiben a likvid hitelt nem kell ideszámítani, akkor minden éven belül visszafizetendő hitelt likvid hitelnek lehet minősíteni, és nincs adat ehhez a sorhoz. Az éven túli hitel nem rövid lejáratú hitel! A rulírozó hitel viszont inkább hosszú távú hitelnek nevezhető, hiszen a bank felé a rendelkezésre álló díjat folyamatosan kell fizetni, akár folyósítja a hitelt, akár nem. Amennyiben sor kerül a rulírozó hitel folyósítására, akkor annak a visszafizetése akár több éven keresztül is gördülhet, a folyamatos felvét és visszafizetés miatt. Viszont itt gond, hogy mely összeget kell bemutatni. A rendelkezésre álló hitelkeretet, vagy épp az adott pillanatban (december 31-én?) kimutatott, felhasznált hitelösszeget kell kimutatni?
A 18. sorba csak azokat a garancia- és kezességvállalásból származó fizetési kötelezettségeket kell beírni, amelyek nemcsak mint kötelezettség merültek fel, hanem mint pénzforgalom, biztosan megjelennek a könyvekben. Az egyezőség csak így állhat fel a mérleg hivatkozott sorával. Így viszont a valós, vállalt kötelezettség nincs bemutatva!
A 20. sor szállítói tartozások során is csak a számlával és nemcsak szerződéssel alátámasztott kötelezettséget kell kimutatni, bár a folyamatos szerződések számla nélkül is fizetési kötelezettséget eredményeznek. Ugyanakkor a ki nem fizetett számlák ellenértékének fedezete lehet a pénz (előirányzat)-maradvány is, és nem biztos, hogy azt a tárgyévi saját bevételből kell fedezni.
A táblázat nem tartalmazza teljeskörűen azokat a kifizetési kötelezettségeket, amelyeket a saját bevétel terhére vállalt a költségvetési szerv, csak azokat, amelyeket elvileg a saját bevételéből kellene fizetnie. Így egy saját bevételi forintot többször is elkölthet az önkormányzat, hiszen a táblázat adata – a gazdálkodásra jogosult képviselő-testület felé – azt sugallhatja, hogy hitelképes az önkormányzat.
10. cikk / 10 Kutatóközpont arányosítási kötelezettsége
Kérdés: 1. Központi költségvetési intézményként működő kutatóközpont vagyunk. Kiegészítő jellegű tevékenység keretében ellenérték fejében rendszeresen értékesítünk saját előállítású diagnosztikumokat (anyagokat), valamint kutatással kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtunk. Az eladási árakat saját hatáskörben az önköltségszámítási szabályzatban rögzítetteknek megfelelően állapítjuk meg. Az önköltség képzésénél – közvetlen anyagféleségeken kívül – értelemszerűen számolunk a felmerült bérek és járulékaik összegével is. Ez utóbbiak forrása azonban a fenntartótól (FVM) érkező állami támogatás, amely alapvetően a kutatási csoport állami feladatainak ellátására szolgál. A kiegészítő tevékenységet a szabad kapacitás kitöltéseként végzik az adott kutatási csoportok, és a munkaidő megközelítéséből valójában nem elkülöníthető, hogy a munkaidő mely részében végzik az ún. állami alapfeladatot, és melyben az ún. értékesített diagnosztikumokat. A termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ráfordításait – az illetményeken kívül – és bevételeit a számvitelben elkülönítetten kezeljük, s a kiszámlázott bevételek utáni áfát befizetjük. Kérdésünk arra vonatkozik, hogy az említett bevételekből vásárolt anyagféleségek után felszámított áfát teljes mértékben levonhatjuk-e, vagy az arányosításba kell bevonni, és csak az arányszám alapján lehet azt visszaigényelni? 2. Tevékenységéből adódóan ugyancsak rendszeresen végez az intézet kutatási szolgáltatást ún. alvállalkozói, együttműködői szerződés alapján. A szolgáltatásról számlát állít ki, és a bevétel áfatartalmát értelemszerűen megfizeti. Kérdésünk ugyanaz, mint az előbbiekben részletezett, vagyis visszaigényelhető-e maradéktalanul az e bevételből vásárolt anyagféleségek áfája az adott feladat tételes analitikus nyilvántartását feltételezve? 3. Külföldi partnerekkel megkötött szerződések alapján licencet – hasznosítási díjbevételt – kap az intézmény. Ennek előzménye az intézet által kifejlesztett és a külföldi által használt szellemi termék, tudományos technikai szakértelem, az ún. "know-how", amelynek felhasználásával a külföldi fél saját országában árbevételhez jut, és annak megállapodás szerinti mértékét átadja az intézetnek. Helyesen járunk-e el, ha a teljesítés helyét külföldinek tekintjük, és ebből adódóan a külföldi fél fizeti meg az adót? Továbbá az érkezett bevételekből történő vásárlások áfáját teljes mértékben visszaigényelhetjük, vagy arányosítani kell?
