13 talált cikk az adóalap , szerződés , bizonylat , értékesítés , elszámolás kifejezésre

Kérdés:

2021-ben az önkormányzat adásvételi szerződést kötött egy kft.-vel. A szerződés tárgya: kivett ipari park megnevezésű külterületi ingatlan értékesítése. Kedvezményes vételár került megállapításra 1.500.000 forint + áfa összegben, melyről a számlát az önkormányzat kiállította, az áfát befizette. A kedvezményes vételár feltételekhez volt kötve (beruházásmegvalósítás, folyamatos üzemeltetés, munkaerő-foglalkoztatás), melyeket a vevő nem teljesített. Az önkormányzat a fentiek alapján elállt a szerződéstől. A szerződés erre vonatkozó pontja a vételárra vonatkozóan az alábbiakat tartalmazza: az eladó (önkormányzat) köteles az általa kapott vételár visszaadását felajánlani, melyből a korábbi kedvezményes nettó vételár x százalékának megfelelő kárátalányt visszatart. Az önkormányzat úgy döntött, hogy a kárátalány összegével csökkentett vételárat ad vissza. Az általunk kapott vételár 1.500.000 forint + áfa volt. Ezen összeg nettó 10%-a kárátalány, melyet visszatartunk. Tekintettel arra, hogy az áfát anno megfizettük, a „felajánlott vételár” összege hogyan kerül megállapításra: 1.500.000–150.000 = 1.350.000 forint + áfa, vagy pedig az 1.350.000 már a bruttó összeg? Jól gondoljuk, hogy ebben az esetben a vevő számlát kell, hogy kiállítson az önkormányzatnak a felajánlott vételárról, és azt az önkormányzat kvázi ingatlanvásárlásként könyveli?

Kérdés: Több alkalommal szembesültem olyan esettel, hogy az előlegfizetéssel induló gazdasági eseményeknél a megvalósult ügylet értéke alacsonyabb a megfizetett előlegnél, melyről negatív végszámlát állítanak ki, ami alapján visszafizetik az előleg fel nem használt részét. A számla kiállítója azonban a magasabb összegű előlegszámlát és a negatív végszámlát a számla befogadójának kérése ellenére sem módosítja. Jelenleg a negatív összegű végszámlák esetében (ahogyan az előzményszámla nélküli negatív számlák esetében is) a számlakibocsátó online adatszolgáltatására nem ERROR, hanem csak WARNING típusú válaszüzenet érkezik, vagyis az adatszolgáltatás figyelmeztetéssel ugyan, de elfogadottnak tekinthető. Így nincs olyan kényszerítő erő, ami miatt a kibocsátó kénytelen lenne változtatni a számlázási szokásán, illetve módosítani az előlegszámlát és a negatív végszámlát. Problémaként merült fel, hogy a számlabefogadónál az áfabevallás M lapjain nem szerepelhet negatív végszámla (ahogyan az előzmény nélküli negatív számla sem), vagyis befogadói oldalon az ilyen számlákról nem teljesíthető szabályosan a belföldi összesítő jelentés. A negatív előjelű számlákat a számla befogadója – tekintettel arra, hogy az előleg összegében szereplő adón túl további áthárított adót nem tartalmaz – a bevallása M-es lapján nem szerepelteti, ezért a számlát befogadó szempontjából a visszajáró előleggel összefüggésben helytelenül kiállított számlákról történő adatszolgáltatás teljesítése nem okozhat fennakadást. A fenti esetben mi a helyes eljárás a számla kiállítója és befogadója részéről (számlakorrekció, bevallás, összesítő jelentés), illetve a visszajáró előleg kapcsán az előlegszámlát módosító számla hiányában megtörténik-e az adólevonási jog utólagos csökkenéséből adódó adófizetési kötelezettség rendezése a számlabefogadó oldalán?

Kérdés: Egyik külföldi ügyfelünk terméket vásárolt áruházunkban (a továbbiakban: társaság), melyet ki is vitt az országból, illetve a Közösség területéről is, és ezt a vámhatóság igazolta is. Később, amikor az áfáért jött vissza az ügyfél, visszáruzást kért az előző ügyletéből. A vissz-árubizonylatot elkészítettük, és ezzel az értékkel csökkentettük a visszafizetendő értéket. Mi a helyes, szabályos eljárás ebben az esetben?

Kérdés: Egy Magyarországon székhellyel rendelkező társaság (a továbbiakban: társaság) tevékenységi körébe számítástechnikai termékek gyártása és nagykereskedelme tartozik. Tevékenységét egy cégcsoport központi tagjaként látja el. A társaság feladatkörébe gyártási, központi adminisztrá-ciós és logisztikai feladatok tartoznak. A cégcsoportban a termékek vevők részére történő értékesítését a cégcsoporton belül több társaság (a továbbiakban: disztribútor) látja el. A társaság a disztribútorral szállítási szerződést kötött, amelyben a társaság megbízza a disztribútort a gyártott termékek terjesztésével és értékesítésével. A szállítási szerződésnek megfelelően a társaság termékeket értékesít a disztribútornak annak megrendelései alapján. A társaság a rögzített rendelés alapján szállításra összekészíti a termékeket, és a székhelyén adja át a disztribútornak egy előre egyeztetett időpontban. A termékek árát a felek a szállítási szerződés mellékletében rögzítik. A társaság és a disztribútor a Tao-tv. 4. §-ának 26. pontja értelmében kapcsolt feleknek minősülnek. A kialakított transzferárazási struktúra alapján a disztribútor meghatározott, fix nettó árrésre jogosult. A felek ennek megfelelően a disztribútor nettó árrését minden egyes üzleti év végén a piaci ártartományba eső értékre módosítják a felek közötti egyösszegű pénzügyi kiigazítás keretében (a kiigazítás tényleges pénzügyi rendezést jelent). A szállítási szerződés értelmében a kiigazítás nem érinti a szállítási szerződésben meghatározott árakat. A transzferár kifizetésére kizárólag a megfelelő jövedelmezőség érdekében kerül sor a felek között. A fent vázoltak kapcsán az alábbi kérdésekre várunk választ:
1. A felek közötti transzferár-kiigazítást az áfa hatályán kívüli ügyletként kell kezelni?
2. A tranzakcióról elegendő számviteli bizonylatot kibocsátani? Megfelelő-e, ha a társaság számlát állít ki a tranzakcióról, amin feltünteti, hogy az ügylet az áfatörvény hatályán kívül esik?
3. Szükséges-e a tranzakciót jelenteni az A60-as közösségi összesítő jelentésben, amennyiben a disztribútor az Európai Unióban letelepedett társaság?

Kérdés: Egy költségvetési szerv (mint: bérbevevő) Németországban magánszemélytől bérel ösztöndíjasai részére lakást. A bérleti díjat a szerződésre hivatkozva előre, minden hónap 3-áig kell megfizetniük. A bérbevevő szerződés és egy belső bizonylat alapján utalja az összeget általában megelőző hónap végével, hogy időben megérkezzen. A német magánszemély nem állít ki sem számlát, sem számlát helyettesítő iratot.
1. Milyen napi árfolyamon kell a számviteli törvény szerint a belső bizonylatot kiállítani?
2. Milyen lehetőségei vannak a bérbevevőnek, ha esetleg több időpont is számításba jöhet?
3. Milyen napi árfolyamon kell a szerződést az előzetes "kötváll." nyilvántartásba venni?

Kérdés: Tekintettel arra, hogy a településünk az osztrák határ közelében fekszik, az ellenértéket gyakran euróban állapítják meg. Hogyan kell ilyenkor a számlát kibocsátani, melyik árfolyam az irányadó?

Kérdés: Intézményünk részt vesz a Tempus Alapítvány által meghirdetett "Comenius" projektben. A szerződésben a pályázati pénz felhasználásánál táblázatban jelölik meg a résztvevőkre felvehető megélhetési, napi költséget. Ezekről számlát (külföldi) nem tudnak az elszámoláskor leadni, ezért a kifizetéshez alapbizonylatot nem tudnak mellékelni. Kérem az állásfoglalásukat a helyes elszámolásról, mert nem tudunk közös nevezőre jutni! Kérem arról is szíves véleményüket, hogy áfás-e a pénzösszeg!

Kérdés: Kutatóintézetként egyedi támogatási szerződéseket kötünk egy-egy kutatási feladatra. 2006-tól az állami támogatások áfarendszerbeli elszámolásának változása – jól értem-e – azt jelenti, hogy a támogatás után nem kell áfát fizetni, és arányosítás már nem kötelező?

Kérdés: Az OEP-től szerződés alapján kapott, gyógyszerek árához nyújtott, adóalapot képező támogatásoknak van-e áfatartalma, keletkezik-e adófizetési kötelezettség a támogatottnál? Mivel a támogatás nem az OEP megrendelésének ellenértéke, nem történik az Áfa-tv. hatálya alá tartozó értékesítés, szolgáltatásnyújtás.

Kérdés: Cégünk kutatás-fejlesztési tevékenységet folytat, amelyhez rendszeresen kap támogatást a minisztériumtól. A támogatások nagy része a minisztérium által kiírt pályázatokból származik, a felhasználásról tételes elszámolást kell készíteni a minisztérium részére. A cég a támogatást személyi juttatásokra és azok járulékaira használja fel, amelyeknek nincs áfatartalma. A beszerzéseket, alvállalkozói számlákat stb. saját forrásból fedezi, ezeket minden elszámolásban ellenőrizni lehet. Ebben az esetben a kapott támogatást be kell vonni az áfaarányosításba? A cégünk külföldi – EU-n belüli és kívüli – állami szervek támogatásait is elnyerte. Ezekkel a támogatásokkal van-e teendőnk az áfaszámítás és -bevallás során?