3 cikk rendezése:
1. cikk / 3 Köztulajdonban álló gazdasági társaságok belső kontrollja
Kérdés: A Bkr. hatálya kiterjed-e azokra a 100%-os önkormányzati tulajdonú társaságokra, amelyek – az Áht. 109. §-ának (8) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján kiadott – kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetekről szóló NGM Közleményben nem kerültek felsorolásra? Továbbá:
1. A 100%-ban önkormányzati tulajdonban lévő és a Takarékos törvény 7/J. §-ának (1) bekezdésében felsorolt értékhatárokat elérő társaságok a kontrollrendszert és a belső ellenőrzést a 339/2019. (XII. 23.) Korm. rendelet alapján kötelesek megszervezni?
2. A Takarékos törvény 7/J. §-ának (1) hatálya alá nem tartozó, 100%-ban önkormányzati tulajdonban lévő, az NGM közleményében megnevezett, tehát kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetnek minősülő társaságnak a Bkr. előírásait kell alkalmazni, vagyis e szerint kell kontrollrendszert és belső ellenőrzést működtetni?
3. Azon társaságok, amelyek a fent jelzett értékhatárokat nem érik el, és az NGM közleményében nem kerültek nevesítésre, csak akkor kötelesek a kontrollrendszert és a belső ellenőrzést megszervezni, ha a felügyelőbizottság ezt elrendelte?
1. A 100%-ban önkormányzati tulajdonban lévő és a Takarékos törvény 7/J. §-ának (1) bekezdésében felsorolt értékhatárokat elérő társaságok a kontrollrendszert és a belső ellenőrzést a 339/2019. (XII. 23.) Korm. rendelet alapján kötelesek megszervezni?
2. A Takarékos törvény 7/J. §-ának (1) hatálya alá nem tartozó, 100%-ban önkormányzati tulajdonban lévő, az NGM közleményében megnevezett, tehát kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetnek minősülő társaságnak a Bkr. előírásait kell alkalmazni, vagyis e szerint kell kontrollrendszert és belső ellenőrzést működtetni?
3. Azon társaságok, amelyek a fent jelzett értékhatárokat nem érik el, és az NGM közleményében nem kerültek nevesítésre, csak akkor kötelesek a kontrollrendszert és a belső ellenőrzést megszervezni, ha a felügyelőbizottság ezt elrendelte?
2. cikk / 3 Támogatások rendszere
Kérdés: A korábbi években az Áht. 13/A §-ának (2) bekezdése előírta, hogy az államháztartás alrendszereiből támogatott szervezetek, illetve magánszemélyek számára számadási kötelezettséget kell előírni a részükre céljelleggel – nem szociális ellátásként – juttatott összegek rendeltetésszerű felhasználásáról. A finanszírozó köteles ellenőrizni a felhasználást és a számadást. Amennyiben a finanszírozott vagy támogatott szervezet, illetve magánszemély az előírt számadási kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, e kötelezettségének teljesítéséig a további finanszírozást, támogatást fel kell függeszteni. A támogatások jogszabálysértő vagy nem rendeltetésszerű felhasználása esetén a felhasználót visszafizetési kötelezettség terheli. 2012. évtől milyen jogszabályi előírás vonatkozik a civil szervezetek (pl. sportegyesület, egyház) részére céljelleggel biztosított támogatásokra?
3. cikk / 3 Kiküldetés vagy munkába járás?
Kérdés: Többcélú kistérségi társulás munkaszervezete saját feladatként látja el a belső ellenőrzési tevékenységet saját maga és költségvetési szervei részére, valamint további 22 önkormányzatnak. Mint belső ellenőr az egyik érintett önkormányzat közigazgatási területén lakom. Mindennap autóval utazom a székhelyre, a székhelyről indítjuk a kiküldetést, azaz az ellenőrzés helyszínére utazunk. (Saját autóval járunk az ellenőrzésre, mert nincs hivatali gépjármű.) A székhely és lakóhely között 9 Ft/km költséget havonta útnyilvántartással alátámasztom (minden munkában töltött nap x oda-vissza km x 9 Ft/km). A székhelyről az önkormányzatokhoz történő utazást kiküldetésként számoljuk el. Jelenlegi kollégám a székhelyen lakik, logikus mindennap együtt a székhelyről indítani a munkát. A jövőben azonban új kollégával dolgozom, akivel egy településen élünk, s a település elhelyezkedése földrajzilag az ellátási terület középpontjában van, lényegesen több költséggel jár a székhelyről indítani a munkát, mint a lakóhelyről. Az Szja-tv. szerint a székhely és telephelyek közötti út hivatali útnak minősül, tehát kiküldetésként elszámolható. Jelenleg lakóhelyemhez 5 km távolságra lévő község eléréséhez oda-vissza 40 km munkába járást kell elszámolnom a székhelyig, majd onnan a kiküldetés céljából további 50 km oda-vissza kiküldetés címén, miközben lakóhelyemen átutazom. Logikus és lényegesen olcsóbb megoldás az lenne, ha lakóhelyem – mely egyben az egyik társult község mint telephely – és a többi település közötti utat kiküldetésként számolnám el, jelenlegi példával illusztrálva 5-5 km kiküldetés, s nem 50 km kiküldetés, plusz 40 km munkába járás. Sért valamely jogszabályt ez a megoldás? Van más lehetőség arra, hogy sem a munkahely, sem én, mint magánszemély ne járjak rosszul anyagilag?